• Születésnapi versparádé

    Születésnapi versparádé

    Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával közös Bubu kacsa története című verses, mesés kifestőjét hozta el az estre szeptember 18-án. Bővebben...
  • Kaput tárt a tankerületi központ

    Kaput tárt a tankerületi központ

    Sajtóbeszélgetésre hívta a Kelet-Pesti Tankerületi Központ a sajtó képviselőit október 12-ére. A meghívó ugyan részleteket nem tartalmazott, ám a helyszínen részletes háttéranyaggal egészítették ki a párbeszédre késztető tájékoztatást. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
ápr.
07

Gondolkodásra késztetve

Írta: Oszvald György

solymoss B 005leadHarmadik fotókiállítását mutatta be Solymoss Andrea a KÖSZI Kő-Caféban április 4-én. A fiatal gimnazista huszonkét darab fényképe elsődlegesen az érdeklődési kört és az alkotói technikák próbálgatásait villantotta fel.

 

   Hány darab kép kell egy kiállításhoz? 15-20 netán ötven vagy száz darab? Elég nehéz erre válaszolni. Ha egy hosszú alkotói pálya vége felé jár valaki, bizony, akár 100 darab alkotás is kevés lehet. Ha valaki viszont a pályára lépést jelzi, elég lehet 20-25 darab fotó is. Persze, attól függ, mit akar megmutatni magából az alkotó. Ha sokat, és ezért minden témára rászán 1-1 képet, keveset mutatott. Bár lehet, ezek jól fotografált képek, arról nem biztos hogy meggyőzi a nézelődőt, hogy alkotója valóban otthon van az adott témában. Solymoss Andrea jól döntött, amikor nem akar egyszerre mindent megmutatni magából. 3-4 képpel jelez egy-egy témát, s ez elégséges ahhoz, hogy belelássunk a lelkébe, módszereibe. Portrék, természetfotók, elgondolkodtató dokumentumfotók, szimbolikus kompozíciók és a mozgás világa. Ez a merítés, a megvalósítás pedig a fekete-fehér képektől a színesig, ezen belül a szépia árnyalattól a vidám színekig terjed.

 

   solymoss 137Egy-egy téma kifejtésénél megjelenik a sorozat, valamint a több nézőpontból történő megmutatás. Érdekes jelenség, hogy Andrea nem fél az egyik legnehezebb eszköztől, a bemozdulásos életlenség tudatos alkalmazásától. Hangsúlyt ad ezzel a Rohanás című képének, valójában ettől a technikától válik a megállított pillanat élővé, mozgóvá. A Mese című képe pedig ez elmosódó kontúrokkal engedi meg, hogy mesevilágba álmodja magát a szemlélő – hiszen a kép is a valóság és az álom határán van. (képünkön: Solymoss Andrea)

  

   E gondolatsorból egyenesen következik, hogy beszélhetünk-e a szakmai végzettséget nélkülöző, magát próbálgató alkotó esetében művészetről? Művészet avagy sem, amit Solymoss Andrea kínál nekünk? Jómagam amondó vagyok, hogy álljunk az alkotás elé, engedjük el magunkat, nézzük, a lelkünkkel is, ne csak a szemünkkel, s ha megérint, mint Munkácsy Ecce Homoja, akkor elmondhatjuk, íme az ember, jelen esetben egy diáklány!

 

   solymoss B 003Szólni kell minden alkotás alfájáról: ez a témaválasztás. Mire érzékeny az alkotó? Mit lát meg abból a valóságból, ami egyfelől mindenkinek ugyanaz, ugyanakkor az egyén habitusától függően más és más. Vajon én magam észreveszem-e azokat a lerobbant épületeket, melyek séta közben vagy a villamoson utazva hunyorítanak felém. Mondjuk, hogy igen és megkérdem: vajon ki és miért hagyja az enyészetnek a téglákat? És itt vége. Legfeljebb megállapítom, hogy rontja a környék hangulatát! Andrea azonban öt méterrel beljebb megy, a félhomályban utat törő fénysugár útjában észreveszi a padlón heverő törmeléket, ezekre fókuszál és ezzel többet mond, mint én az előbb!

   Ide kapcsolódik egy másik gondolat, nevezetesen, hogy amit észrevett, azt hogyan komponálja meg? Nos, eléggé változatos az eszköztára. Jól alkalmazza az átlós képszerkesztést, a vízszintes és függőleges tagolást. Ha az előtérben hangsúlyos tömeg van, jól oldja a feszültséget a fellette lévő tér arányaival. Vannak nagyszerű aszimmetrikus képek, például a Hívószám, de a már említett Rohanás alakjainak centrumba állítása is bravúros. A perspektivikus torzulás, a középpontba irányított figyelem (a bemozduláson túl) emeli ki és teszi élővé a témát.

  

   solymoss B 023Persze, azonnal fel kell vetni azt is, hogy a fotósnak felelőssége van az alkotásával és a nézővel szemben is. Mert az objektív minden fotográfusi érzékenység ellenére is a mindenkori valóságot mutatja, s nem mindegy, hogy az alkotás mit jelez számomra? Igazat mond-e vagy tévútra vezet? Solymoss Andrea jól kezeli ezt a dilemmát, képei nézegetése közben nemigen lehet tévútra kerülni.

   

   Végül, egy fiatal alkotónál nem lehet elmenni a tehetség értelmezése mellett. Tegyük mellé a hasonló, de csak hasonló(!) és nem több fogalmat, a készséget!

   Bárki munkáit nézem, bármilyen műfajban, vagy megfogott érzelmileg, technikailag valami azokban vagy nem. Több eset nincs!

 

   Ha az egyébként kiváló adottságokkal és készségekkel megáldott valaki, nevezzük alkotónak egyelőre, egy remekművet készít, amely a szakma minden követelményének megfelel, munkája prémium minőség, de elmegyek mellette, mert csak az előbb mondott hatást váltja ki belőlem, azt kell mondanom, ügyes! Nagyon ügyes, de valahogy nem áll rá a lelkem, hogy tehetségesnek nevezzem. Művéből ő maga hiányzik!

   solymoss B 031Ha viszont megfogott a mű vagy annak egy részlete, meg kell állnom, gondolkodnom kell, elemeznem kell a hatást, a kiváltott érzelmeket. Értelmeznem kell, mi váltotta azt ki belőlem? Ha ez a folyamat létrejön, azt állítom, hogy a valóság realista vagy elvont ábrázolásához egy hozzáadott érték párosul, ami nem más, mint a művész maga. Ekkor mondom azt, tehetséges. Solymoss Andrea fotóit nézve ez utóbbi történt velem! Azaz, Solymoss Andrea tehetséges!

 

A kiállítás május 30-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási ideje alatt.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Az örmény függetlenség tiszteletére

Az örmény függetlenség tiszteletére

2017.10.14. | Oszvald György

Megemlékezést tartott a Kőbányai Örmény Önkormányzat az örmény függetlenség kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából szeptember 28-án. A megemlékezésre és az örmény kulturális napra a görög önkormányzat Kada utcai klubhelyiségében került sor.

Művelődés

Születésnapi versparádé

Születésnapi versparádé

2017.10.17. | Oszvald György

Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával...

Budapest

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

2017.10.16. | szerk

Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Magyarország

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

2017.10.16. | Oszvald György

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint...

Suli

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

2017.10.17. | szerk

Szupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti...

Sport

Kaposvári siker a „visszavágón”

Kaposvári siker a „visszavágón”

2017.10.16. | szerk-OGY

Az előző szezon bajnoki döntőjének „visszavágóján” a címvédő Kaposvár szetthátrányból fordítva, 87 perc alatt 3-1-re legyőzte a Pénzügyőr csapatát a férfi röplabda NB I vasárnapi játéknapján.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100