Magyar teke-siker Svédországban – nem hivatalos világcsúccsal

Szalai-Bordács Dorottya a Rákoshegyi VSE tekézője, magyar bajnok és magyar válogatott, szenzációs eredményt ért el egy svédországi, nemzetközi teke kupán (Scandinavian Crown, Västerås - 9PIN Bowling) augusztus utolsó hétvégéjén. Nem hivatalos világcsúccsal verte a svéd és nemzetközi mezőnyt.

   A 120 vegyes gurításos versenyen, melyet férfi, női és parasportoló kategóriában rendeztek meg, 60 külföldi tekézőnek biztosítottak részvételi lehetőséget a szervezők. Az augusztus 23-26-a között, a nemzetközi és a svéd elit számára rendezett kvalifikációs körből a legjobb 12 női tekéző került be az augusztus 27-i döntőbe.

   Nos, Szalai-Bordács Dorottya ezen a versenyen állhatott a dobogó legmagasabb fokára, s nyerte el az első helyezettnek járó fődíjat, nem beszélve arról, hogy 692 fával nem hivatalos világcsúcsot, egyben magyar csúcsot állított föl.

  Szalai-Bordács Dorottya a dobogó legmagasabb fokán a Scandinavian Crown nemzetközi kupán

   A világra szóló eredményre Varga Zoltán tekéző, az eleinte Egerben rendezett Viktória-Vilati Női Teke Kupa életre hívója (az idén már Tiszakécskére költözött és Viktória kupa néven futott a verseny –a szerk.), a Budapesti Tekézők Szövetsége (BTSZ) volt elnöke „súgta meg” egy exkluzív interjú lehetőségét, s kaptam tőle lehetőséget az első közlésre. Szeptember 2-án az FTC kőbányai teke pályáján meccseltek a rákoshegyi lányok a Fradi tekézőivel, s Varga Zoli jóvoltából a felnőtt meccsek előtt nemcsak Dorottyát, de edzőjét, Botházy Ferencet és Kis Horváth Istvánt, a Rákoshegyi VSE elnökét is mikrofonvégre kaphattam.

  Dorkát egy csendes helyen kérdeztem arról, hogyan került ki egyáltalán Svédországba, miért hívta fel a figyelmemet Varga Zoli arra, hogy a 692 fa világcsúcs is meg nem is. Dorka azonnal tisztázta ezt az „is-is” meghatározást. „Világcsúcsot csak világbajnokságon lehet dobni, minden, ami ezen kívül történik, az nem hivatalos világcsúcs” – oszlatta el kétségeimet Dorottya. Rendkívül fair módon jelezte azt is, hogy menet közben kiderült, a női ágon van már egy 699-es két 694-es nem hivatalos világcsúcs is, ő a negyedik ebben a sorban.

   „Azt mondták a svédek, hogy minden, ami a 687 fölött van, az nem hivatalos világcsúcs” – nyugtázta teljesítményét. Abban is megegyeztünk, hogy Méhész Anita 690 fája szintén nem hivatalos világcsúcs, a hivatalosat a horvát Ines Maricic tartja 687 döntött fával – Rokycany vb (CZE) 2019. 05. 26.

   – Hogyan kerültél ki Svédországba?    

   – Csongrádi Gyöngyi csapattársammal még tavasszal azon agyaltunk, hogy ki kellene menni valahová külföldre kupa versenyre. Gondolkodtunk Strasbourgban, de elvetettük, majd belebotlottunk egy svéd felhívásba, mi szerint Stockholm közelében, egy kis városkában rendezik a Korona kupát. (Kiderült közben, hogy pár csapattársunk a Rákoshegyi VSE 2-es csapatából is nevezett és indult a versenyen. Így a klubot összesen 6 fő képviselte.) Döntöttünk, s a kupát összekötöttük egy nyaralással, már hétfőn, augusztus 21-én ott voltunk; turistáskodtunk. Pénteken pedig átvonatoztunk Västerås városkába, regisztráltunk és szombaton már a selejtezőben játszottunk.

   Megtudtam azt is, hogy ez egy magánakció volt, edzőjük és szakosztályvezetőjük örült, hogy külföldre viszik az egyesület hírét. 

   Dorkát arról is faggattam, hogy az a bizonyos kupa-kutatás mikor is történt, hiszen, gondolom én, felkészülés nélkül nemigen lenne tanácsos versenyre menni. A hivatkozott felhívást már február végén, március elején megtalálták, néhány napot vacilláltak, aztán beneveztek, így hivatalossá tették a részvételüket. Március idusán már a repülőjegyük is megvolt. „Igazából, nagy felkészülést nem végeztünk, annyi az érdekes, hogy a nyári leállás csak két hét volt, gyakorlatilag nem estünk ki a formánkból, sőt Gyöngyi a szezon után is végig gurított, tulajdonképpen edzésben voltunk.” – magyarázta a verseny körülményeit.

    – Azt hiszem, amikor kiderült a végeredmény, azonnal láttad, hogy világcsúcsot dobtál. Hogyan reagáltál erre, esetleg az is eszedbe jutott, hogy túldobtad Méhész Anitát?

   – A harmadik szettben 508 fával fordultam, s az már egy olyan eredmény volt, amit még soha nem gurítottam. Amikor pedig a tarolást 617-ről kezdtem, mondtam, hogy innen már minden ajándék. Az egyéni csúcsom 655 fa volt, s miután azt megdobtam, bárminek örültem, ami ettől több volt. Az utolsó négy gurításban már zokogtam, az utolsónál pedig nem is láttam a könnyeimtől. Az villant át rajtam, hogy az egész éves befektetett munkám megtérült. Borzasztó boldog voltam! 

   Hát, ennyi a beszélgetés, de a lényeg a záró kérdésemre hangzott el.

   – Van-e olyan mondandód, amiről nem is tudok kérdezni, hiszen nem ismerem a hátteret, de szívesen vennéd, ha elhangzana…

   – Nagyon örülök, mert a válogatott edzéseken is 600 fa körül dobtam, de ez kimagasló eredmény.  Az edzőm azt mondta, ha elkapom a fonalat és azt tudom tartani egy folyamatos koncentrációval, akkor ez ki fog jönni. És így is lett. Ez volt életem legnyugodtabb gurítása. Ennyire kiegyensúlyozottan és ráérősen még soha nem játszottam. Ott északon, mintha kicsit lassabban menne az idő, ez a 12 perc mintha lassítva lett volna, nagyon átszellemülten tudtam játszani. A szurkolók pedig világversenyhez méltó hangulatot csináltak. Valószínű ez kellett ehhez az eredményhez. 21 db kilencest, 21 db nyolcast dobtam, s azt mondtam, már ezért megérte kijönni. Persze, a pálya tudott büntetni is: ha rosszul dobtam el a golyót, egy fél milliméter eltéréssel az ideális vonalvezetéstől, akkor már nem dőltek úgy…

   A csapatvezetőm, az edzőm és mások is felhívtak Svédországban, ugyanis a neten követték a versenyt, és gratuláltak ahogy vége lett a kupának.

   A záró mondat azonnal adta a folytatást, hogy Dorka edzőjének, Botházy Ferencnek (jobb oldali kép) feltegyem az egyetlen kérdést: hogyan értékeli tanítványa szereplését, hogyan fogadta be a sikert?

   „Ez a nagyszerű teljesítmény engem is meglepett, de azt megmutatta, hogy az utóbbi egy évben igen komoly munkát fektetett be. Minden edzésen volt kiemelkedő teljesítménye, s ez meghozta az eredményt. A pályáink többségén még nem lehet elvárni az ilyen kiváló eredményeket, de van néhány nagyon jó pálya, ahol ezek a számok könnyebben kijönnek. A 650-660 körüli dobások sokszor a férfiak teljesítményével vetekednek, de elvárás, azt hiszem kicsit túlzás lenne, de mi edzők, arra törekszünk, hogy ezt a szintet minél többször érjék el a játékosaink.”

    A sorból nem maradhatott ki az egyesület elnöke, Kis Horváth István sem (bal oldali kép). A kérdés az előbbivel azonos volt.

   „Ennek a csodának, a 692 fának a megemésztése még mindig tart. Korábban csináltunk egy frissítést, amikor is Dorka hozzánk igazolt le. Nagyon jó alkat, akiben a figyelem, a koncentráció és az eredményhez párosuló öröm nála egyformán adott és kimagasló. Úgy látjuk, Dorka a jövő embere.

   Mivel a svédországi verseny a nyári időszakban zajlott le, mi pedig most kezdtük el a szezonunkat, a nagy nyilvánosságnak még nem tudtam kikürtölni a hírt, de minden sportvezetőnek, ismerősnek eljuttattam már Dorka nemzetközi sikerét.

   Egy hét múlva tartjuk meg az évadnyitó összejövetelünket, melynek biztosan lesz a sajtó számára is hírértéke.”

Fotó: Szalai-Bordács Dorottya, 10kerkult.hu/OGY