AD-blacklist1

2014
jún.
02

A hét írása

Írta: Szerk.

Molecz Ági: Kisfiam – 2.

 

Állatkerti sétánk végén a kijáratnál, a gyerekek nagy örömére lufiárus kínálta színes csokorba kötött portékáját, Óvodáskorú kisfiam is kért egyet, egy „színűt”.

   – Milyet, kicsikém? – kérdeztem, Pirosat?

   – Nem.

   – Kéket?

   – Nem.

   – Zöldet?

   – Nem.

   – Na jó, jó – fogyott el a türelmem, de hát milyen színűt szeretnél?

   – Hát, olyat! Színűt! – és a nyomaték kedvéért dobbantott a lábával. Utoljára próbálkoztam.

   – Fehéret kérsz? A gyerek erre elpityeredett.

   – Nem érted? Színűt kérek! – és most már toporzékolt mérgében, hogy milyen értetlen vagyok.

     

Egyik pillanatról a másikra esett le a tantusz. Hát perszem csak egyetlen szín létezik, amihez hozzá tesszük, hogy színű.

   – Rózsaszínűt kérsz, édeském?

   – Azt hát! Na, végre, megértetted – szipogta, kezecskéjével a szemét dörzsölgetve, majd boldogan tekerte a rózsaszínű lufi madzagját ujjacskájára.

Bp., 1998.