Vagy felakasztják vagy püspök lesz
A már hagyományosnak tekinthető helytörténeti programok sorában Hock Jánosról tartott előadást Verbai Lajos, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője november első csütörtökén. A vetített képes élettörténetre meglehetősen sokan voltak kíváncsiak.
Az este hatkor kezdődő „élettörténelem-óra” előtti csendes zsongásban Karacs Zsigmond történész mutatott két könyvet. Mindkettő eredeti kiadás, s a főszereplő Hock János írásai. A Rákóczyné című kötet bevezetőjében pedig külön kiemelte Hock kőbányai kötődését. Az utolsó sorok: … „Már pedig a hősöknek és vértanúknak sírján mindig fölsarjadzik a nemzeti dicsőségnek virága is!
Kőbánya, aug. 10., 1904.
Hock János”
Kis idővel később annyira megtelt a nem túl nagy előadóterem, hogy a pár perces késéssel érkezőknek bizony nagyítóval kellett helyet keresniük. A vetítés miatt lekapcsolták a világítást, csak Verbainál égett egy ügyelői lámpa. Elkezdődött egy fantasztikusan izgalmas, néha kalandos, de mindenképpen mozgalmas és sokszínű élettörténet részletezése.
Bár Verbai Lajos utalt arra, hogy az interneten a Hock Jánosról fellelhető, amúgy eléggé bőséges anyag több esetben pontatlan, nem ellenőrzött, s nem ritka a tévedések közlése sem (persze, itt nem szándékosságról van szó), az érdeklődőknek javaslom megnézni ezeket az írásokat. Már csak azért is, mert a tényszerű adatokat meg lehet ismerni, s egy különleges ember – író, költő, pap, a képzőművészet istápolója, politikus – életútja tárul fel.
Ami hiányzik ezekből az adatközlésekből, az éppen a Verbai által felkutatott, s talán nyilvánosság előtt most először elmondott ritkaságok, s mindenképpen hiteles dokumentumok.
Engedjék meg, hogy néhány ilyen érdekességet megemlítsek, s hogy csak ennyit és ezeket is némi önkényességgel kiválasztva, mentségemre legyen mondva, a valamivel több mint két órás, lenyűgöző előadást lehetetlen annak hangulatával együtt visszaadni!
Sorrendben talán elsőként a fiatal diákról szóló anekdota kívánkozik. 1867-ben kezd hivatalosan iskolába járni, az elemi iskolai tanulmányait magánúton fejezi be, Pápára kerül a bencésekhez gimnáziumba. Az intézmény évkönyvében – a mai értelemben vett osztálynapló – érdekes bejegyzésre bukkant Verbai: a negyedik osztályosok névsorában egyedül Hock Jánosnál szerepel egy érdekes bejegyzés – érdemjegyek helyett: „Eltávolíttatott”. Verbai eleddig nem talált hiteles adatot, forrást, hogy vajon mit takar az eltávolítás? – Feltételezhető, hogy anyagi okok miatt hagyta ott az iskolát. Jelenleg még nem találtam semmit, ami ezt hitelesen igazolná, a témát tovább kell majd kutatni – magyarázta.
Egy másik eset ahhoz az adottságához társul, hogy minden eddig ismert hatástól jobban képes lenyűgözni a hallgatóságát. Politikussá válása fantasztikus szónoki képességének köszönhető. Előre bocsájtva, hogy a későbbiek folyamán is újságcikkek igazolják, hogyan nyűgözi le hallgatóságát, már ifjú kora ellenére a „beszélőkéjének” köszönhetően egyre inkább a társasági élet népszerű figurájaként tartják számon, Az egyik politikai vezető főispánná történt kinevezése okán egy díszvacsorát adott. Ezen addig kapacitálják Hock Jánost, hogy mondjon valamit, míg kötélnek állt, s rögtönzött egy pohárköszöntőt. Olyan jól sikerült ez a megszólalása, hogy mindenki gratulálni akart neki, sőt, ennek okán a jelen lévő politikai nagyságok eldöntik, a következő választáson is jelölik országgyűlési képviselőnek. Erre az egyik egyházi vezető megjegyezte: ezt a fiatal papot vagy felakasztják vagy püspök lesz belőle!
Szó esett arról is, hogy a már pályafutása csúcsán lévő katolikus papnak még nem volt plébániája. Némi machinálással (vajon tényleg Békéscsaba plébánosa volt vagy sem), 1894-ben ugyan megszavazza neki a helyi közgyűlés a plébániát Békéscsabán, de a történet, a körülmények a mai napig nem tisztázottak, sőt, Hock el sem foglalta hivatalát. Később, 1899-ben lett Kőbányán a Szent László plébánia kormányzója, s bár nagy sikereket ért el itt, szerették, mégis elvágyódott, s lemondott itteni tisztségéről.
Verbai Lajos (képünk) beszélt Hock János képzőművészethez való vonzódásáról, ebbéli elveiről, betöltött tisztségéről, Benczúr Gyulával való barátságáról, majd e barátság fölbomlásáról, láthattuk a maga nemében páratlan Arany Biblia csodás borítóinak, lapjainak fotóját, s megtudhattunk még temérdek ismeretlen történetet!
S ha megengedik, egy szubjektív, a tárgytól némileg eltérő esettel zárnám a korántsem teljes beszámolót (bár remélem, előbb-utóbb könyv formájában, Verbai Lajos tollából olvashatom Hock János élettörténetét)!
Azt már az elején kiszúrtam, hogy az többségében 60 körüli korosztályú érdeklődők között csendesen üldögél egy kedves, fiatal hölgy.
– Talán háromszor is idősebbek önnél az itt lévők, mi hozta ide? S kérem, ne haragudjon rám, hogy éppen fiatalsága okán kérdezem!
– Nem, nem, szó sincs róla, történelem szakos hallgató voltam, s az egyik közösségi oldalon láttam a programot, gondoltam, eljövök, mert túl azon, hogy szeretem a történelmet, „hivatalból” érdeklődöm.
– Elárulja a nevét is, ehhez a rövid párbeszédhez?
– Igen, miért ne? Zellei Nóra vagyok.
– Két apró dolgot még. Hogyan kell érteni azt, hogy történelem szakos hallgató volt, és örömmel venném, ha elárulná, Kőbányán lakik-e?
– Igen, kőbányai vagyok, itt lakom, s itt is születtem. A szakmám apropóján pedig eléggé pontos megfogalmazás lehet, hogy jelenleg álláskereső státusban vagyok. Az idén nyáron, júniusban diplomáztam …
Este nyolc óra után közfelkiáltással szavazta meg a hallgatóság, hogy a novemberi előadás mindenképpen a Hock életút folytatása legyen. Ha ezt veszem, talán nem ördögtől való azt írnom, folyt. köv.
fotó: 10kerkult.hu/OGY
