Koncerttel avatták fel az átriumot
Nyáresti Szerenád címmel rendezték meg két fiatal előadóművész kamarakoncertjét a Kőbányai Önkormányzat Átriumában augusztus 16-án este. Könyves-Tóth Mihály trombitán, Renczés Balázs csellón játszott.
Szenzációs kamaraelőadással avatták fel a Kőbányai Önkormányzat felújítása során kialakított átriumot. Könyves-Tóth Mihály trombitaművész és Renczés Balázs csellóművész koncertjét élvezhette a közönség. Megjegyezzük, az alkalmi nézőtér éppen hogy elég volt, szó szerint zsúfolásig megtelt.
Elsőként dr. Szabó Krisztián, az önkormányzat jegyzője (képünk) mondott egy rövid köszöntőt. Hangsúlyozta, hogy a koncert nem tekinthető avatóünnepségnek, hiszen az udvar rendeltetése szerint nem zenei vagy prózai előadáshely. „Azonban ez az új tér itt az önkormányzat szívében mégis egy olyan új létesítmény, melyről mindenképpen meg kell emlékeznünk, s erre kiváló alkalmat adott a Kőrösi Kulturális Központ és a Tutta Forza Zenekar közös ötlete, a két zeneművész koncertje.” – fogalmazott, majd átadta a szót Bakó Rolland, a Tutta Forza zenekar vezetőjének.
Bakó Rolland (képünk balra) azt újságolta, különös öröm számára, hogy ezt a koncertet megtarthatják, hiszen Balázs ritkán van itthon, mert Glasgow-ban a master szakon, tanulmányai végén jár, és ott is van éppen elég elfoglaltsága, Misi pedig egy néhány hét múlva, szeptember elején esedékes, a Münchenben megrendezett 67. ARD Nemzetközi Zenei Verseny döntőjére készül. A nevezéshez, előzsűrizáshez szükséges demo felvételeket Takács Dorottya, aki szintén tagja a Tutta Forzának, készítette el.
A műsoruk ennek megfelelően alakul. Renczés Balázs Lutoslawsky: Sacher variációk csellóra című kortárs szerzeményét, majd Brahms e-moll szonátáját játszotta. A lengyel zeneszerző stílusa egyéni, melyet az „intellektuális érzelem” jellemez. Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag. Nem utolsó sorban virtuóz előadói képességeket feltételez. Renczés Balázs műsorában zongorán közreműködött Rubin Márta.
Renczés Balázs, Rubin Márta
Könyves-Tóth Mihály – mint azt Bakó Rolland jelezte – programjában a verseny anyaga szerepelt. Leopold Mozart D-dúr concertója (piccolo trombitán), A. Jolivet: Continuo trombitára és W. Brandt: f-moll koncert című művét adta elő. Zongorán közreműködött Szabó Teréz.
Könyves-Tóth Mihály, Szabó Teréz
A nagy sikerű koncert végén szerkesztőségünk mindkét művésztől exkluzív interjút kért és kapott választ a kérdéseire. Érthetően a versenyre készülő Könyves-Tóth Mihályt faggattuk először. Misi, bár nagyon szerény, s annak ellenére izgult egy kicsit, hogy régóta ismerjük egymást. Pedig nem idegen számára a nemzetközi versenyek világa: 2016-ban kiemelkedő sikert aratott a Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Versenyen, 132 induló közül, egyedüli magyarként a 2. helyet szerezte meg a három körös versenyen.
Most is egy hasonló rendszerű megmérettetésre készül. „Már volt egy forduló két hónapja, erre kellett beküldeni azt a demót, amit Rolland is említett. Ezt sikerrel vettem, beválogattak az 51 résztvevő közé. Szeptember 5-én kezdődik a tényleges verseny, négy fordulós lesz, direkt kieséses rendszerben. Az fordulónként adott volt, hogy mely darabok közül lehetett kettőt választani. Azaz, ha valaki a negyedik körbe is bekerült, összesen nyolc darabot kell tudnia.” – magyarázta Misu.
– Azt tudjuk, hiszen Rolland is sokszor elomondta már, hogy az Operaház zenekarában játszol. Vannak-e itt posztok? – gondolok itt arra, mint a vonósoknál, hogy például harmadik hegedűs a második pultban.
– Az úgy volt, hogy a zenekarba kerülésem után négy évig fújtam második trombitásként, és két éve léptem elő első trombitásnak.
– Miért fontos egy zenekari trombitásnak, hogy nemzetközi versenyeken vegyen részt?
– Egyfajta megmérettetés. Szeretném, ha megismernének, ha tudnák a nemzetközi porondon is, mire vagyok képes. Ha jól sikerül a verseny, elősegíti a terveimet, hogy szóló koncerttrombitás is lehessek. Ez a vágy, ambíció pedig bennem van.
– Mennyi időd jut a magánéletre? Négy-öt órát szerintem minden nap gyakorolsz, lehet, hogy többet is…
– Meg tudom oldani. Igen, általában két órát biztosan gyakorlok, tanulok, amikor valami verseny vagy új darab van, akkor többet is.
– A hírek szerint az Operház társulata az ősszel amerikai turnéra megy. Tagja vagy az „utazó keretnek”?
– Igen, novemberben lesz egy kéthetes turné, de én csak egy hetet leszek kint.
*
Balázs tavaly nyáron, a Kőrösi belső kertjében, egy másik hangszeren játszott. Kíváncsi voltam a váltás okára.
– Jó-e, ha egy zenész hangszert vált. Mennyire lehet más egy számára új hangszer?
– Az iskolámtól kaptam kölcsön ezt a hangszert, egy majdnem háromszáz éves, abszolút bejátszott francia csellóról van szó. Ezen a hangszeren sokkal nehezebb játszani, lágyabb a hangja, mint a tavalyi csellóé volt. Az alapokat nehéz játszani rajta, mert a lágysága ellenére éles a hangja, s éppen erre kell figyelni. Érdekes dolog hozzászokni egy hangszer sajátosságaihaoz.
– Régóta akartam már kérdezni, mit gondolsz arról a Pablo Casals-i véleményről, hogy a cselló azért a világ legszebb hangszere, mert a hangja a legjobban adja vissza az emberi lélek rezdüléseit; fájdalmat, örömöt, szerelmet. Ezt még gyerekkoromban hallottam egy televíziós interjúban.
– Hát, ez nehéz kérdés. Én ugyan nem hallottam, de lehet. Másfelől, nem hiszem, hogy nagy különbség lehet a cselló és más hangszerek között e szempontól. Az biztos, hogy a cselló hangregisztere és hangterjedelme a legjobban hasonlít az emberi hangra. Ami az érzelmek megszólalását illeti, inkább a művésztől függ, mintsem a hangszertől.
– Tavaly arról beszélgettünk, hogy elkezdted az MA (Master of Arts -a szerk.) fokozatot. Hol tartasz most, nehéz-e a végső diplomához jutni?
– Még egy szűk évem van hátra, s talán most könnyebb a dolgom, mint korábban volt. Meg lehet oldani.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
