Két nap élet a kőbányai pincerendszerben
Varga Livius, a Quimby alapító tagja múlt szombat óta vakondként él a föld alatt, elzárva a fénytől, a zajoktól, a hírektől és a feleségétől, hogy a Budapest Underground című, reality ízű ismeretterjesztő sorozatban saját felfedezéseként mutassa be a budapesti barlangokat. A kőbányai pincerendszert és a Pál-völgyi barlangot.
Mint az Index írja, „a Filmdzsungel csapata az MTVA ismeretterjesztő filmekre kiírt pályázatán 13 millió forintot nyert a Budapest Undergroundra, ami öt, természetvédelmi szempontból is fontos és érdekes barlangot mutat be, némiképp big brotheres szemmel. A sorozat főszereplője, Varga Livius (nyitóképen) öt napot tölt a kőbányai labirintusban és a Pál-völgyi cseppkőbarlangban egyedül, miközben kézikamerájával bejárja az üregeket, felfedezi a kristálytiszta tavakat, a karfiolmintájú cseppköveket, gázfőzőjén kolbászt és szalonnát süt, gyömbérteát készít, és ezrek lesik az élő közvetítésen, ahogy megágyazik magának a hideg kőpadlón. (…)
A kísérletet szombat délben a patkós orrú denevérek téli szállásaként szolgáló kőbányai labirintusban kezdte. Mindössze kétzsáknyi ellátmányt kapott, benne némi túlélő felszereléssel: meleg ruhák, vécépapír, higikendő, zacskós élelmiszer, a barlangról szóló ismeretterjesztő leírások, fejlámpa, egy gázfőző és egy kézikamera. (…) Az önkéntes remetétől ugyan elvették karóráját és a telefonját, de itt még sátorban aludhatott, és a helyenként a 6 méter széles és 8 méter magas vájatokban szabadon mozoghatott, kamerájával felfedezve a termeket, ahol állítólag még Messerschmitteket is gyártottak.
Bár viszonylag közel a felszínhez még hallott kívülről érkező zajokat, már az első nap megérthette, mit jelent az, hogy extrém körülmények között az érzékszervek kompenzálnak, kifinomulnak: a szeme megtanult látni a sötétben, a hallása kihegyeződött, és ahogy a föld alatti szagokból is megtanult olvasni. De arra is rájöhetett, milyen furcsán telik az idő egy ilyen helyen, hogy lassanként az óra híján érdemesebb a gyomor korgásából kiolvasni, eljött-e már a vacsora ideje.
Livius a kőbányai barlangrendszerben két napot töltött el, aztán késő éjszaka, a sötétség leple alatt a természetfilmesek hétfőn átszállították a Pál-völgyi cseppkőbarlangba, ahol a 10 méteres mélység után már 70 méteres sötétséggel kellett szembeszállnia. A 29 kilométer hosszú Pál-völgyiben azonban, mivel az természetvédelmi terület, már csak egy földre terített nejlonzsák és egy hálózsák szolgáltatja a komfortérzetet. Na meg egy kémiai vécé (a kamerák látókörén kívül persze), néhány gyertya és a fejlámpa. Livius itt már nem barangolhat olyan szabadon, mint Kőbányán. Egy előre kijelölt területen mozoghat csak, azon kívül saját életét és a pótolhatatlan természeti kincseket is veszélyeztetné.”
(forrás: Index)
