Vigyázz magadra, vigyázz a szüleidre!

A már hagyományos stroke klubnap témája a fiatal korban elszenvedett gutaütés volt április utolsó keddjén, a KÖSZI nagytermében. „Különleges ez a nap, mert a fiatalok testközelből tapasztalhatják meg a szélütésen átesett betegek ,élményeit’ és a rehabilitáció jelentőségét” – mondta bevezetőjében Kiss Judit.

  A Kőbányai Stroke klub áprilisi összejövetelén részt vettek a Szent László Gimnázium biológia-kémia szakos diákjai is, közel 30 fő, Gálvölgyi Istvánné tanárnő vezetésével. Vendégek voltak Mihalik András önkormányzati képviselő és Szabóné Gerzson Sarolta, önkormányzati képviselő az Egészségügyi és szociális bizottság elnöke. A bevezetőben említett okok miatt nem volt véletlen, hogy Kiss Judit elsőként a diákokat kérdezte: mit mondanak ezek a szavak: gutaütés, szélütés, stroke, agylágyulás? Néhány perc csend, de senki sem szólt egy szót sem. Judit újabb kérdést tett fel: ki hallja most először ezeket a fogalmakat? – ismét nem volt jelentkező, de a gimnazisták jelezték, találkoztak már a betegséggel, nem ismeretlen számukra.

   Majd Kiss Judit röviden elmondta, az elmúlt alkalommal arról beszélgettek, mi történik, ha valaki bekerül a kórházba stroke-kal. Ismét a vendégeket igyekezett szóra bírni: ismertetné-e valaki a stroke legfőbb jellemzőit? Mivel senki sem vállalkozott, Lippai főorvos vállalt egy rövid kórismertetést. A következőkben egy érdekes téma következett: a svéd és a magyar egészségügyi ellátás vázlatos összevetése.

   Kálmán László (66 é) Svédországban élt 43 évig egy kisvárosban, így jó rálátása van az ottani és a hazai egészségügyi ellátás különbözőségeire. „Nehéz néhány mondatban összefoglalni a két ország egészségügyi rendszerét, de legjellemzőbb, hogy markánsan különböznek. Sajnos vagy hál’ Istennek, nem volt részem abban, hogy svéd kórház betege legyek. Ezért néhány fontosabb kérdésnek utána néztem. Először is, a négy évenkénti népszavazáskor, az egészségügyi rendszerre is lehet szavazni. Ez egy időben van az országos és az önkormányzati választásokkal. Ha az emberek nem elégedettek a vezetőkkel, akkor másokat lehet választani.” – kezdte a részletezést, majd Kiss Judit irányította a figyelmét az érdekesebb kérdésekre.

   KJ: A svédek rendesen fizetik az adót, ergó, van miből fenntartani az egészségügyet.

   KL: Így igaz. Az orvoslátogatás nem ingyen van, a legfrissebb adatok szerint egy vizit 120 svéd korona (kb. 4000 HUF).

   KJ: Összegyűjtöttük az adatokat Lacival, hogy mennyiből élnek a svéd emberek.  Egy orvos – legalsó hangon – 600 ezer forintnak megfelelő összeget keres.

   KL: Ehhez hozzá kell tenni, hogy a megélhetés drágább.

   KJ: Egy segédnővér 300-350 ezer forintot keres, egy szakképzett nővér 450 ezret, és aki nagyon megbecsült dolgozó, az a segédmunkás, a mindenes, ő is kb. 450 ezret keres. Ehhez képest egy magyar nővér cca 80 ezer nettót kap kézhez.

   KL: Ki kel térni arra is, hogy egy estleges beutaló alkalmával a kórházi díj 360 korona (kb. 10 ezer forint)

   KJ: Kivel találkozik először a beteg, ha orvosi ellátásra szorul?

   KL: Az orvosnál van egy recepció, itt befizeti a 120 koronát a beteg; Svédországban nincsennek „spontán” vizitelések, ami itthon megszokott, be kell jelentkezni telefonon előre. A háziorvos nem megy ki beteghez, hanem, ha sürgősségi esetről van szó, a mentőket küldi ki.

   KJ: A taxi és a mentőszolgálat együtt dolgozik. Hogy is van ez?   

   KL: A kisvárosban nem volt mentő, s amikor egy alkalommal orvosi ellátásra szorultam, a taxi vitt az orvoshoz, a fuvardíjat pedig a társadalombiztosítás fizette ki.

   KJ: Fontos kérdés következik, mi a helyzet a hálapénzzel a svédeknél?

   KL: Ez ott nem létezik, egyébként is tilos elfogadni! Ha valaki nagyon elégedett az orvosával, egy szál virágot visz neki.

   KJ: Van-e a kórházakban napi térítési díj?

   KL: Igen, van. Jelenleg 87 svéd korona naponta (kb.:2600 Ft)

   A tanulságos beszélgetés után derült ki, valójában miért is vannak jelen a fiatalok? Látszólag egyszerű volt a válasz: ebben az életkorban indulnak el azok a folyamatok, amelyek a – többnyire – helytelen életmód miatt alakulnak ki. Sok a mozgásszegény tevékenység, az ülő elfoglaltság, kipróbálják a cigarettát, az alkoholt és sok a cukros üdítő! Ezek miatt elhízás, érelmeszesedés, magas vérnyomás, cukorbetegség keletkezhet, ez ismét a meszesedét növeli, majd jönnek a plakkok, és ha ezek közül egy is eldurran, kész az érelzáródás. A fiatalokat sok-sok célzott információ bombázza az egészséges életmódról, de nem elég, ha csak a saját állapotukra ügyelnek! Vigyázz magadra, vigyázz a szüleidre! – ez a mottó, amiért a klub meghívta őket.

   A betegséggel kapcsolatos tapasztalataikat Joó Attila, Németh Ibolya, Báthory Andrea, Budainé Dauda Katalin osztották meg a jelenlévőkkel. Mindegyikük fiatalon esett át az agyvérzésen. Ki 17 évesen, egy házibulin tapasztalta, hogy baj van, ki befőzés közben esett át a traumán, ráadásul úgy, hogy észre sem vette a bajt, csak jóval később. A vendégek egyike az autóba történő beszálláskor vette észre, hogy „nem működik a lába”. Megrázó volt hallani egyikük vallomását: „21 évesen rokkant nyugdíjas lettem, a fiatalságom csak három év volt. Öngyilkos akartam lenni. A stroke maradó nyomot is hagyott, rossz a lábam, a járásom, ezért 23 éve nem viseltem szoknyát.”

   Kiss Judit az eseteket összefoglalva jegyezte meg: „tudat van, de a test nem működik; kísérő jelenség (tünet) az érzelemzavar és az érzelmi válsághangulathoz tartozik a depresszió is. A fiataloknál fontosa a munkaképesség. Ha elvesztik, súlyos zavarokat okoz. A legfontosabb kérdés, meddig van munkavégzésre képtelen állapotban? Ezen a ponton kapcsolódik a témához a rehabilitáció!

   Fontos, hogy a betegségen átesetteknek legyen jövőképe, legyenek terveik: hogyan alakítják életüket a stroke után. Ibolya legfőbb célja, hogy a fia sikeresen leérettségizzen, utána szeretne hazaköltözni Sopronba, majd Ausztriában munkát vállalni. Andrea is dolgozni akar, egészséget, boldogságot kíván. Katalin folytatja a stepp-aerobic edzéseket, egészséget, s átlagos életet akar, míg Attila gondolatai a mielőbbi munkába állás körül járnak. A klub közössége, betegtársaik törődése hatalmas erő a célok valóra váltásában. Nincsennek egyedül, s ha a diákokat ez az „üzenet” eléri, már nem volt hiába való az orvos, a pszichológus, a gyógytornász, a nővérek, a betegtársak erőfeszítése! Az életért, az egészségért!

   A klubnapot ezúttal is a Bajcsy kórház dietetikus vezetője, Imre Etelka zárta. Témája az volt, hogyan lehet a helyes életmóddal és megfelelő táplálkozással a stroke ellen küzdeni. Nem kevésbé volt fontos az sem, hogy mit együnk, ha túl vagyunk a traumán. Mit is? – kérdeztük a mindig mosolygós specialistát. – Mindenekelőtt a zsírmentes vagy, ha ez nem megvalósítható, a zsírszegény (érkímélő!) étrendet javaslom – válaszolta, s két szórólapot is a kezünkbe nyomott. Tekintettel arra, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatban még a szakemberek is egymásnak ellentmondó tanácsokat adnak, a Táplálkozási Fórum anyaga volt az egyik. Ebben 12 pontban foglalták össze az alapvető – és axiómaként kezelhető – elveket. A másik prospektus – a Bajcsy kórház Központi Dietetikai Szolgálat anyaga – arról szólt, hogyan készíthetjük el ételeinket úgy, hogy megvalósuljon az egészséges étrend? Itt az alaptételek között az „okos” vásárlás, a mennyiség és minőség kérdése szerepel.

   Természetesen, egyszer-kétszer el lehet térni az ideális állapotoktól, ezt a piknik alapon telerakott, süteményektől roskadozó asztal tanúsította.

fotó: 10kerkult.hu/OGY