Formabontás a Kőrösi nagygalériában
A Teátrumfotó alkotócsoport kiállítását mintegy két hete nyitotta meg Őze Áron színművész. Hogy mégis ma ajánlom, annak jó oka van. A megnyitóhoz képest eléggé későn lett készen a honlapunk, így arról tudósítást írni már nemigen lehetett. De a kiállítást még két hétig lehet látni! Ha már nem volt módom időben tudósítani, ezzel az ajánlóval még fel tudom hívni becses figyelmüket a csodára!
Már a Pecsenke-emlékkiállítás is rendhagyó volt a Kőrösi Csoma Kulturális Központ kínálatában. Majd követte ezt a Rakéta csoport nagyszerű és a szó szoros értelemében rendhagyó kiállítása. Sajnos, erről az eseményről méltatlanul kevés szó esett, holott egy olyan utat jelzett, ami most, a Teátrumfotó Alkotócsoport tárlatán folytatódik.
Történt ugyanis, hogy a szépen keretezett fotók nem csak lógnak a falakon, gyönyörködtetve, esetleg elgondolkodtatva a szemlélőt, hanem megtörve a tér két komponensű sík alakzatát, abból kilépnek, s kihasználják a három irányt.
„Az volt a célunk, ha fotókiállítást csinálunk, az újfajta technológiák is jelenjenek meg. Manapság egy képet kinagyítani nem olyan nagy mesterség, mint akár tíz évvel ezelőtt is volt. Amikor azt mondtam, rendhagyó a kiállítás, bár furán hangzik, de ha körülnéznek itt, önök is megállapíthatják, igazat mondtam. Amikor rajzolással, fotózással leképezzük a teret, a három dimenzióból visszaugrunk a kétdimenziós síkba. Itt és most azt próbáltuk meg, hogyan lehet a síkból visszamenni a térbe!” – mondta Buzás Kálmán, a Kőrösi főtanácsosa a kiállítás megnyitóján.
A kiállító művészek, Gebauer Hanga, Huisz István, Patrus Sándor, Puskel Zsolt, Siklósi Péter, Szécsényi Zsuzsanna és Zelko Csilla nemhogy megkísérelték, de meg is valósították a sík megtörését. Színházművészeti tematikájú képeik egyenesen megkívánták a 3D alkalmazását!
Ebbő fakadó lelkülettel csak ámulok a középső teremben Patrus Sándor kartondobozokra felragasztott, s ezekkel teret bontó installációján.
S lehet, hogy ezen a ponton egy picit szubjektívvá válik az ajánló, de kérem, nézzék el nekem! Mert, ha csak egy szépen fotózott balett jelenetet látok, lehet, hogy gyönyörködtet. De Zelko Csilla alkotása megigéz, mert a szoknya térbe feszítése, a fehér hasábra helyezett szál virág és az álarc átvezetik a szemet a fő témára, a Giselle c. balett egy csodás jelentére! S közben még hasznos információkat is megtudok az alkotás szerves részét képező, keretezett szövegből!
A szubjektív válogatás „bűnét” vállalva, a sok nagyszerű alkotás közül a nekem legkedvesebbet a végére hagyva ajánlom figyelmükbe ezt fantasztikus kiállítást! Puskel Zsolt Kék rapszódia című alkotása ez a csoda! A derékban vágott táncos a kereten kívül szoknyát kapott, ám a térből mégis a félig a képben, félig azon kívül lévő jobb karja emeli ki!
Arra gondoltam a „képek” nézegetése közben, hogy a hasonló, nagyon is kézenfekvő megoldások miért nem nekem jutnak az eszembe?
A kiállítás megtekinthető szeptember 30-ig, keddtől szombatig 11-19 óráig
