Homola Csabáné író, költő, műsorszervező

   1941. december 16-án születtem Nagykamaráson. Apám, Mikuska Péter, géplakatos volt, anyám háztartásbeli. Nyolcan voltunk testvérek, ma már csak hárman élünk. A család, a négy idősebb testvéremmel, 1940-ben menekült haza Franciaországból és az azt követő 17 évben nem is tudott megállapodni. A 17 év alatt több, mint tíz településen laktunk Békés, Borsod, Baranya, Fejér és Pest megyében. Ezért „nincsenek gyökereim”. A háború és a menekülés teljesen földönfutóvá tette a családot. Ez a későbbi életemre is meghatározó lett: felnőtt koromig, a tanulás mellett, a napi megélhetésért való küzdelem volt legfőbb gondunk. 

   Férjem Homola Csaba dandártábornok, hivatásos katona, nyugdíjas.

   1947-ben, öt és fél évesen kezdtem az általános iskolát. (Gödre, Sásd, Csákvár). Érettségiig kitűnő tanuló voltam. (Székesfehérvár, Cegléd). A tanulás később is az egyik legfontosabb „program” volt az életemben.

   Első diplomámat a Budapesti Tanítóképző Főiskolán szereztem, tanácsi ösztöndíjjal. (Az ösztöndíjból és a tanulás mellett végzett munkákból támogattam anyámékat és taníttattam öcsémet.)

   A másik két diplomát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, valamint a József Attila Tudományegyetemen, már levelező oktatásban szereztem.

   Magyar irodalom és pedagógia szakos középiskolai tanár vagyok.

   Pályafutásom során tanítottam általános iskolában, egy időben minden tantárgyat, középiskolában magyar nyelv-és irodalmat, felnőttoktatásban pedeagógiát, retorikát és vezetéselméletet. Utóbbiban a vezetés emberi tényezői, pszichológiája volt a témaköröm.

   Életem első 37 évére a gyakori költözés volt jellemző. Ez mindig új munkahelyet, új tevékenységet, új feladatokat jelentett, helyi és országos szinten. 

   Tevékenységemet – így az írásosat is – mindig az új munkakörök határozták meg, így az inkább szakirányú volt, mint szépirodalmi.

   Az egyetemi diplomamunkám verselemzés volt. Készítettem tanulmányokat, újságcikkeket, beszámolókat, határozattervezeteket a retorikához, a vezetéselmélethez esettanulmányokat, szerepjátékokat. Középszintű vezetők főiskola-jellegű képzéséhez, mint médiafelelős, médiatárat létesítettem könyvtári katalógus-rendszerrel. Módszertani tankönyvet írtam a szemléltetés fontosságáról az ismeretszerzésben. Tanulni muszáj címmel egy kedves, játékos diafilmet készítettem egy grafikus és két technikus kollégával. A filmet évekig nagy sikerrel alkalmazták a témában. szerkesztettem, rendeztem irodalmi műsorokat, vezettem irodalmi színpadokat, stb.

  Több, mint két és fél évig a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete alelnöke voltam. Az akkor új egyesületi törvény nagyon megnehezítette a munkát. Az egyesület új tagjaként azért vállaltam a feladatot, mert a megszűnés, a „lenni vagy nem lenni” volt a tét. Teljes egészében rátértem a szépirodalomra. Sajnos, egy súlyos baleset következtében nem tudtam tovább vállalni a vezetést. Szerencsére, addigra – kemény munka, módszerbeli és tartalmi újítások következtében – az egyesület talpra állt, megmenekült a feloszlatástól. Ebben a két évben (2013., 2014.) társszerkesztője voltam az egyesület antológiáinak is.

   Nagy örömömre szolgál, hogy az egyesület újabb tagjai tovább folytatják, a megkezdett újítási folyamatokat, újabb ötletekkel, módszerekkel.

   A KÍKE mellett Balassi Bálint Bajtársi Egyesület kórusának is tagja vagyok, tíz éve alapítottuk. A kórus az egyesület egyéb kulturális rendezvényeinek is gazdája, a műsorok összeállításának, kivitelezésének egyik irányítója. 

   Egy éve, néhány kórustársammal létrehoztunk egy zenés-verses irodalmi kört, Feltételes   megálló címmel. Havi egy alkalommal találkozunk, zömmel saját alkotásainkat – vers, dal, zenészeink által megzenésített vers, festmény stb. – mutatjuk be. Bárki jöhet bármilyen alkotását bemutatni. Aki egyszer ránk talál, rendszeres látogatónk lesz.