Elegem van!

Elegem van! Hogy miből?

Elegem van abból, hogy Rákosi és Kádár megkülönböztető jelzői (Aki nincs velünk, az ellenünk van”; „Aki nincs ellenünk, az velünk van”) ma is honosak, hogy e gondolkodás mentén szelektálják az itthon élőket: aki valakivel szemben másként vélekedik, arra rögtön rásütik a „jobboldali” vagy „baloldali” vagy „ellenzéki” vagy „liberális” billogot.

Elegem van abból, hogy a politika beépült a hétköznapokba, hogy minden apróságon már politikai szálat fedeznek fel.

Elegem van abból, emberi, baráti kapcsolatok mennek tönkre csak azért, mert eltérő a (politikai) véleményük.

Elegem van a gyűlölködésből! Elegem van a szélsőjobbos szabadcsapatokból, és elegem van a szélsőbalos véleményvitézekből is!

Elegem van abból, hogy azért mert az igazság néha fájdalmas, és ezt meri közölni valaki, abból mindjárt közellenség lesz.

Elegem van a helyi kiskirályokból, akik úgy érzik, hogy a választói felhatalmazás birtokában azt tehetnek amit akarnak és elszabadult hajóágyúként viselkedhetnek.

Elegem van abból, hogy néhányan egy csettintéssel emberi sorsokról dönthetenek.

Elegem van abból, hogy több mint harminc éve ugyanaz a szólam: Kádár, Grósz, Németh, Antall, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai és újra Orbán folyton türelmet kért, hogy bírjunk ki még egy kicsit, a „holnap” már jobb lesz. De valahogy sohasem lesz jobb, nem lesz „holnap”, hiába próbálunk kimászni a gödörből, a szakadéknak a szélét sem érjük el.

Elegem van abból, hogy az egymást váltók a saját háttérbirodalmuk jólétének megteremtésében érdekeltek.

Elegem van abból, hogy nem élhetek itthon normális, politikamentes életet, és csak az országhatárt átlépve érzékelem a nyugalmat.

Elegem van abból, hogy egy kiszámíthatlan, tervezhetetlen jövőjű országban kell élnem.

Na, elegem van!