Ünneprontás a magyar nyelv napján
Szép ünnep, jó ünnep, hasznos ünnep. ,,Nyelvében él a nemzet" – mondta Széchenyi István. Azt már én mondom, ha a nemzet nyelve megromlik, meghal, pusztul vele minden: nép, kultúra – írmagja sem marad. Nem véletlen, hogy óvni kell anyanyelvünket, s emellett teret kell engedni fejlődésének is. A magyar nyelv napját 2011-től november 13-án ünnepeljük.
Szavak – melyek eddig sokak passzív szókincsét képezték – jönnek elő a múltból, elég, ha csak az igazságszolgáltatás rendszerét nézzük: kúria, ítélőtábla (táblabíróság), törvényszék, járásbíróság. Mind egy hajdanvolt, már-már feledésbe merült társadalmi szerkezet intézménye – legalábbis, neveik szerint.
De, hogy újat is mondjak, emlékezetem szerint tavaly lett az év szava a „fészel”. Sokáig nem is tudtam, mit jelent, míg nem talán a legnagyobb közösségi megosztó portál, a Facebook (fészbuk) használata során jöttem rá. A leleményes nyelv egyrészt él a rövidítéssel, csak a „fész” megnevezést használja, majd ebből igeképzéssel állít elő cselekvést kifejező szót. ,,Fészel" tehát az, aki a fészbukot használja, azon cseveg, megjegyzést ír (kommnetel) mások által kirakott hírhez (poszt).
Itt megjegyezném, hogy nyelvünk írott képe is követi a változásokat. Ugye, emlékszünk, hogy a számítógép fizikai részeit korábban így írtuk: ,,hardware", s a működést biztosító programokat ,,software" formában vetettük papírra? Nemkülönben, egy információs halmazra a ,,file" megnevezést használtuk. Mára elfogadottá vált a ,,hardver", a ,,szoftver" és ,,fájl" írásmód, azonos tartalom és értelmezés mellett.
Az is elfogadható, hogy egyre több angol szó, kifejezés épül be nyelvünkbe, és használjuk immár majdnem magyarként. Elég, ha csak az álláshirdetéseket végigböngésszük: ,,controller", ,,logistics planner", ,,sales manager", ,,junior account manager" és társaik. Aki nem ismeri ezen pozíciók valós munkatartalmát, akár ne is pályázzon a meghirdetett állásra!
De nemcsak a nyelv jó irányú fejlődését formáló jelenségekről kívánok szólni! Sőt! Sokkal inkább a káros jelenségeket ostoroznám! Főleg azoknál, akiknél a beszéd vagy az írás hivatás. Hányszor halljuk egy hír felolvasásakor a „túrista” ejtésmódot, holott ,,turista" a helyes, „kőrözött” bűnözőt mondnak a kedves kollégák a ,,körözött" helyett, és gondolkodás nélkül hangzik el egy vitában, hogy „hagy ne legyek félreérthető!", holott jól tudják az egyébként okos beszélgetők, hogy helyesen a ,,hadd" formát kellene használni.
És ezek még csak a legenyhébb példák! Egy erősebb: „ … melynek keretében megrendezésre került …” – írja a pénzcentrum.hu egy nemzetközi szakácsverseny okán ez év márciusában született cikkében. Ez a terpeszkedő, szenvedő szerkezet manapság uralja a magyar nyelvet! Nem értem, miért is nem a helyes forma, a ,,megrendezték a versenyt", a ,,megnyitották a kiállítást", ,,elfogadják a határozati javaslatot", ,,megjutalmazzák a győztest", stb. stb. jut eszébe a beszélőnek, az írónak? Hol tanultak, kik tanították őket? Miért ennyire közömbösek!? Vagy tényleg azt hiszik, ez a helyes forma? ,,Pistike megpofozásra került, mert egyest kapott az iskolában" – ha ezt hibásnak érzik, miért is helyes a „megrendezésre került” megfogalmazás?
Két másik gyöngyszemet említenék még! Lassan elfelejtik az emberek a tizedes törtek és a napszakok szerinti időmegjelölést, ezek helyes kimondását. Azt halljuk a reklámban, hogy a laptop memóriája „egy egész öt gigabájt” az ,,egy egész öt tized" helyett. Ugye, nem mindegy, hogy például az úszó „harminc egész hat tized” vagy „harminc egész hat század” másodperccel ér célba? Ugye, felháborodhatok, ha egy nagy nézettségű hirdetési portál bárgyú számítógépes reklámjában a laptopot eladni kívánó ifjú hölgy hibásan használja a tizedes törtet?
Különösen az egyik baloldalinak tartott kereskedelmi televízió jár élen az időpontok helytelen használatában. Műsorajánlóik 90 %-ában hibásan mondják az időpontot. „Este 20 óra 10 perckor” kezdődik ez és ez a műsor vagy „délután 18 órakor” amaz! Nincs ilyen időpont meghatározás! Vagy ,,este 8 óra 10 perckor" kezdődik a műsor vagy ,,20 óra 10 perckor". A 20 óra eleve jelzi, hogy este van és nem a reggeli 8 óráról beszélünk.
És akkor a „kedvencemről” még nem is beszéltem! Hallgassák csak a TV2 hírműsoraiban megszólaló hírolvasókat. Egyes részmondatokat leggyakrabban a „hogy” – egyebekről hadd ne szóljak! – szóval kötünk össze. Engem úgy tanítottak, hogy az első részmondat utolsó szavát követő vessző után van egy lélegzetvételnyi szünet, a szónak emelkedő a hangzása, majd a kötőszó az összekötni kívánt részmondat első hangsúlyos szava. Inkább mondanám, de megpróbálom írásban is ábrázolni! A helyes forma: „… úgy tanítottak↑, hogy utána …”, és a helytelen: „… úgy tanítottakhogy↑, utána …”. Talán érthető: a helytelen formában a kötőszót az első részmondat utolsó szavához csapják, szinte egybeolvasztva a kettőt, s az emelkedő hangsúly magán a kötőszón van, majd jön a vessző és az a bizonyos lélegzetvételnyi szünet, aztán a következő részmondat.
Felhívom minden kolléga (olvasószerkesztő, szerkesztő riporter, hírigazgató, szinkronrendező, beosztott újságíró, szóvivő, sajtófőnök és más sajtómunkás, lett légyen bármilyen beosztásban is) figyelmét, ne engedjék se hangban, se írásban nyilvánosság elé ezeket a gyalázatos borzalmakat! Ne gyilkolják, ne engedjék gyilkolni a magyar nyelvet!
A szerkesztők, korrektorok dobják vissza a cikket javításra, a riporterek legyenek bátrak, és állítsák le a forgatást, ha ezeket az égbekiáltó marhaságokat használja az interjúalanyuk! Kérjék meg a helyes nyelvtani forma használatára, és ismételjék meg a felvételt! Ne féljenek, bárkit is kérdeznek! Ki kell próbálni! A szerkesztők, főszerkesztők kérjenek új narrációt a riporthoz, ne engedjék adásba, ha ezekkel a rémségekkel találkoznak!
Felhívok minden nyelvápolással foglalkozó szervezetet, intézményt, azok vezetőit, tiltakozzanak minden lehetséges fórumon a magyar nyelv helytelen használata ellen!
Hiszen nyelvében él a nemzet, vagy mégsem?
