Nyílt levél (nem csak) a KSC-nek!
Sokadjára írjuk le: borzalmas a kőbányai helyhatóság kommunikációs tevékenysége. És ez sajnos most a Kőbánya Sport Club neves sportolóinak kárára is bebizonyosodott.
Szeretném gyorsan leszögezni, jelen szösszenetem semmilyen összefüggésben nem áll a helyhatósági választási kampánnyal. Hogy megszületett, egy állandónak nevezhető – és már sokszor szóvá tett – önkormányzati amnéziának (szelektív memóriának) köszönhető: a saját rendezvényük sajtóban való megjelenítésére szolgáló értesítést elfelejtik megküldeni szerkesztőségünknek (másokkal ezt nem teszik). Ám ha az önkormányzat számára kellemetlen, kényelmetlen hírt, elemzést, véleményt írunk meg, a hivataltól szinte azonnal reagál valaki. Azaz, tudják, hogy létezünk.
Szóval, mit is gondoljak akkor szerkesztő társammal együtt? Hol vagyunk, hol nem az önkormányzat számára? Csak a közelmúlt néhány eseményét hadd említsem, amelyek nem voltak sehol sem meghirdetve hetekkel-hónapokkal a rendezvény előtt: testvérvárosi megállapodás aláírása a szlovákiai Párkány városával, az idei Tiszta udvar, rendes ház pályázat elismeréseinek átadása, és – az utóbbi időszak világversenyein kitűnően szerepelt – KSC-s úszók köszöntése!
Kedves bajnokok, aranykovácsok!
Nagyon sajnáljuk, hogy önhibánkon kívül a 10kerkult.hu kétfős szerkesztősége nem tudott jelen lenni a kőbányai önkormányzatban néhány nappal ezelőtt tartott fogadáson, hogy tiszteletünk és elismerésünk jeléül egy mini interjúkkal, fotókkal színesített tudósítást közölhessünk honlapunkon! (Írom ezt szerkesztő társam nevében is.)
Egy sajtós (?) biztosan volt az eseményen, hiszen Kovács Róbert – illetve a Kőbánya SC – Facebook-oldalán október 7-én csak megjelent 34 fotó egy nyúlfarknyi szöveggel: „Múlt hét csütörtökön Kovács Róbert polgármester úr hivatalában fogadta a Kőbánya SC legeredményesebb úszóit és edzőit. A bensőséges találkozón Polgármester Úr biztosította úszóinkat további támogatásáról és Radványi Gábor alpolgármesterrel – stílusosan – órákat adott át ajándékba.”
Bár tisztában vagyok azzal, hogy önök rutinos nyilatkozók, eggyel több vagy kevesebb nem igazán számít, de azt gondolom, hogy a klub székhelyen működő médiumok egyikében megjelenni önöknek is jelent valami többletet.
Sajnálom, hogy valaki – mert működött az amnézia – elvette azt a lehetőséget, hogy büszkén mutathassák szüleieknek, gyerekeiknek, bárkinek, hogy itt és itt ezt írták rólunk. Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg szüleik is kimaradtak abból az örömből, hogy most, a jelenben készített dokumentumalbumjaikban a mi cikkünk, fotóink is szerepeljenek (remélem, van ilyen).
Sajnálom, hogy valakik kisajátították ezt az ünnepet! Legalább is nekem mindenképpen ünnep lett volna Önökkel találkozni. Sportoló voltam, még ha nem is csúcs szinten, így tudom, hogy Önök mennyi és milyen munkát végeznek/végeztek, tudom, hogy örülnek, ha valakik ezt számon tartják.
Tőlem ezt az ünnepet vették el a szelektív memóriások. Azt az ünnepet, hogy Önöknek örülhessek, hogy cikkemmel, fotóimmal adjak ajándékot tiszteletem és elismerésem jeléül!
Azt mondják, adni öröm. Biztosan így van, de ezt az örömet most nem élhettem át!
Egyébként pedig további sportsikereket kívánok mindannyiuknak!
Budapest, október 10.
Oszvald György szerkesztő-újságíró
www.10kerkult.hu
