Könnyű a máséval verni a csalánt

Jártamban-keltemben figyeltem fel egy óriásposzterre, melyen „Elszámoltatjuk a bankokat!” meg, hogy visszajár nekünk, amit a bankokat igazságtalanul elvettek vagy valami hasonló felirat volt látható. Gondolom, mindezt a devizahitelek kapcsán.

   Több helyen is utána olvastam, és a hirado.hu oldalon talált információkból kiemelek most egy részletet: „A kormányzati kommunikációért felelős helyettes államtitkár szerint a családok joggal várják el, hogy megtudják: mekkora összeget veszítettek a tisztességtelen hitelezési gyakorlatok miatt, és azt milyen formában kapják vissza.”

   Itt csak hitelezési gyakorlatot említ a helyettes államtitkár, de azt hiszem, valójában ő is a devizahitelesekre gondolt.

   Nagyon sokat töprengtem azon, meghallgatva elemzéseket véleményeket pró és kontra, hogyan is műküdik a hitelezés nálunk? De csak nem hagy nyugodni egy gondolat. Ehhez egy konkrét példa említését engedjenek meg! Spanyolhonba szakadt kedves ismerősömnek az új élete kezdetén ugyanúgy szüksége volt lakásra, mint ha itthon lett volna. Fiatal férjével, a munkahelyeik igazolásával és a kinézett lakás minden adatával elmentek egy bankba, azzal, hogy ezt szeretnék hitelből megvenni, mert nemsokára baba is lesz, és a szülőknél nem lakhatnak. Normális, megfizethető kamat és a törlesztendő havi részlet megállapításával megkapták a hitelt, ami a lakás árával azonos volt! Egy nagyon komoly feltétel volt a hitelszerződésben: ha csak egy részlettel is elmaradnak öt napon túl, 24 órán belül kilakoltatják őket.

   Ebben két lényeges dolgot fedeztem fel. Nem biztosították túl a hitelt, azaz nem kértek 3-4-szeres értékű ingatlant vagy más vagyont a jelzálog bejegyzéséhez és nem nézték potenciális rablónak, visszaélőnek, a törvényt így vagy úgy kijátszani akaró aljas csalónak. Nem! Fiatal házasok voltak, vállalható tervekkel, szerénységgel, rendszeres jövedelemmel. Tíz év eltelte után – hibátlan teljesítés mellett – ma már a tengerparti házuk birtokosai, két aranyos gyerkőc szülei.

   Ha nem is a tengerparton, de máshol is találnak a magyar fiatalok nekik megfelelő lakást, azonos tervekkel, gondokkal, mint az előbb elmondott esetben. De!

 De itt nem úgy megy ám, hogy 2-3 %-os a kamat, meghogy a lakás maga a hitel biztosítéka. Főleg nem a deviza alapú (?) hiteleknél. Hogy miért e kicsit hosszas bevezető? Hát, egyszerű a válasz! Nem a bankokat kellene elszámoltatni.

   Erős kézzel vissza kellene nyúlni abba az időszakba, amikor még nem nem volt deviza alapú hitelezés, csak forintban lehetett kölcsönhöz jutni. Meg kellene nevezni ország-világ előtt azokat a vezető beosztású és döntési jogkörrel bíró embereket (politikusokat, pénzügyi vezetőket és közgazdászokat, stb.), akik nem láttak vagy nem akartak látni egy pofon egyszerű összefüggést.

   Ha nem látták, azért kellene börtönbe csukni őket a lakosság nagy részének a nyomorba döntése miatt, ha meg látták, de mégis áldásukat adták erre a nyerészkedésre, akkor azért. Mert arról meg vagyok győződve, nem a már akkor is többségében külföldi tulajdonú bankok két szép szeméért, hanem a saját jólétük, vagyonuk gyarapodásáért engedtek a csábításnak, s hoztak döntést!

   A tétel pedig egyszerű: ha a forinthitel kamata 20 %, a devizahitelé pedig csak 3-4 %, akkor ugyanazt az összeget nyilván devizában veszem fel. Hadd ne beszéljek itt az árfolyamváltozás lehetőségéről és egyéb tényezőkről. Csak magáról a döntésről! A csapda ott van, hogy vajon ki vállalja fel ma, úgy durván 15-20 év távlatából, hogy rossz döntést hoztam, aláástam az egész magyar gazdaságot – másként szólva: idegen hatalmak érdekeit szolgáltam ki. (Még tudok egy szót erre a jelenségre… )

   Azaz, vizsgálni kellene, hogy vajon milyen indoka volt a hitelkamatok magasan tartásának, kik, milyen gazdasági döntéseket hoztak, amik miatt ez a helyzet előállt vagy mesterségesen előidézték. Valószínű, a közgazdászok tudnának még mondani néhány vizsgálandó feltételt… A képlet változatlanul egyszerű: felvettem X forint hitelt Y forint kamattal Z futamidőre, és mire vége a futamidőnek, X + Y forint összeget akarok kifizetni. Nem ennek a sokszorosát.

   Persze, helyes dolog, hogy a kormány el kívánja számoltatni a bankokat. Csak azt látnám már egyszer, hogy először a maga szemében a kicsi gerendát… És piszkosul nem érdekel, hogy az MSZMP, az MSZP, a Fidesz, a kisgazdák vagy az MDF akkori haszonlesői a voltak a bűnösök.

   Vajon megérem-e, hogy közülük egy valaki is börtönbe kerül? Már csak azért is tettem fel a költői kérdést, mert nagyon-nagyon idegesít, hogy megint egy látszólag jó elképzelést a mi pénzünkből akarnak megvalósítani! Sőt, már konkrét lépéseket is tettek. Miközben a kormány „értünk aggódik és dolgozik”, a haverok (köztéri reklámfelületek, óriásplakátok tulajdonosai, kormányközeli lapkiadók és társaik kolumnás hirdetései) zsebét tömi tele a tőlünk elvett pénzből.

   Vajon ezért börtönbe kerül-e valaha is bárki a jelen döntéshozók közül?