A magyar nyelv védelmében
A magam részéről több alkalommal tiltakoztam a magyar nyelv gyilkolása miatt! Hol finomabb, hol kicsit szögletesebb fogalmazásban ítéltem el azokat, akik jól fizetett állásokban, feltételezem, diplomával a zsebükben, s ennek megfelelő tudásszinttel állnak alkalmanként vagy rendszeresen a nyilvánosság elé.
>>Soha nem fogom megérteni, ha én nem kerülök megfertőzésre a szóvirágok, a pongyola fogalmazás, az igénytelen, sivár szóhalmozás során, vajon miért mételyezte meg a nyelvromboló kór ezen művelt főket?
Kilencvenkilenc egész kilenc százalék biztonsággal állítom, hogy egy kis odafigyeléssel a nagyra nemigen becsült hivatásos beszélők elolvassák este 23 óra 20 perckor írt dörgedelmeimet és bízok abban a nemes, országformáló szándékukban, hogy megfogadásra kerülnek tanácsaim!
Betekintést engedek most a gondolataimba, mert hogy az esetlegesen előforduló, iskolás agyukból kikopó anyanyelvi szabályok talán így felfrissülésre kerülhetnek.
Tehát, bátorkodom megfontolás tárgyává tenni, hogy beszédeiket, nyilatkozataikat arra alkalmas nyelvésszel, magyar szakos tanárral nézessék át, a burjánzó magyartalan szófordulatokat gyökerestől irtassák ki.
Ha mégsem nem volna elég eddigi fejtegetésem, arra bátorítok minden említett és érintett közbeszélőt, ne vélelmezzenek haragot velem szemben, hanem álljanak tükör elé, s vegyenek jó nagy levegőt, hogy legyen bátorságuk önnön szemükbe mondani: szégyellem magam, mert ugyan magyarnak vallom szívemet, lelkemet (ha ez esetleg sok, elég az is, hogy magyarnak vallom magam), mégsem alkalmazom helyesen az általános iskolában szépen megtanított anyanyelvemet, hanem engedve a divatnak, megengedésre kerülnek nálam is a nyelvromboló szerkezetek. (Esetleg pökhetnek is egyet, a tükörre, de ne akkor, ha már nem látják ábrázatukat, úgy semmi értelme nem lenne!)<<
Írom mindezt azért, mert olvastam egy levelet egy laptársunk oldalán. A levelet Kerényi Imre rendező írta, s bár politikusi szerepét – szerintem – nem a sosemvolt politikai tudásáért kapta, mégis átveszi ezek igénytelen stílusát, fertőzve ezzel pedagógusokat, esetleg gyerekeket is! Színházi emberként illene tisztában lennie a magyar nyelvvel, s nem égbekiáltó baromságokat írni. Egy idézet az iskoláknak küldött leveléből: „Az Alaptörvény társadalmi megismertetése keretében 2012. október 6-án, az Aradi Vértanúkról való megemlékezéshez kapcsolódóan megküldésre kerülnek az Alaptörvényt bemutató, „zsebfüzet formátumú” kiadványok…”
A teljes cikk és a levél ezen az oldalon olvasható.
A magam részéről arra kérek minden közszereplőt, nyilvánosság előtt beszélő hivatalnokot, főállású politikust, főleg a pedagógusokból képviselőkké előlépetteket, hogy mielőtt eljön a szereplés pillanata, olvassák át még egyszer beszédüket, nyilatkozatukat, s csak a hibák kijavítása után mondják azt el! Ne szenvedő szerkezetet alkalmazzanak ott, ahol a cselekvő és tárgyas a helyes!
Arra kérek minden rádiós és televíziós riportert, ha az interjúalanyuk (legyen az bárki, bármilyen magas pozícióban lévő vezető, politikus vagy tudós, orvos vagy alapítványi kurátor, stb.) ezeket a nyelvi borzalmakat használja (remélem észreveszik), állítsák le a forgatást kérjék a helytelen mondatszerkesztés kijavítását (no, milyen hülyeséget írok már én is; helyesen: javíttassák ki a hibát) és ismételtessék meg helyesen a mondatot!
Ne maradhasson vágott riportban egy ilyen mondat (csak példa): Köszönöm a kérdést, igen, este húsz órakor kerül bejelentésre a széles nyilvánosság felé, hogy kettő egész nyolc százalékkal csökkenti a hivatal a fizetendő illetéket a holnapi naptól kezdődően.
Ha mégis ezekkel vágják meg az anyagot, akkor a szerkesztőket, főszerkesztőket, hírigazgatókat, mindenkit, akinek felelőssége és joga adásba engedni egy riportot, hogy a példa szerinti nyelvgyilkolást (nem tévesztendő össze a karaktergyilkolással!) tiltsa le, vágassa újra, ha van idő, ismételtesse meg, halassza el, tegyen bármit, de ne nézhesse, ne hallhassa senki az országban-világban. Egyrészt saját cégüket, másfelől a megszólalót égetik vele – például én előttem!
