Hazudozók egykor és most

Nem szeretem a hiteltelen, megbízhatatlan embereket. Az ilyen típusú politikusokat még inkább nem. Az önmagukat állandóan fényezőkről már nem is beszélve.
Jól emlékszem, néhány éve Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként milyen őszinteségi rohamot kapott, saját akoltársai előtt ismerte el, hogy „hazudtak reggel, délben és este”. Az őszinte megnyilvánulás dicsérendő, de nyilván abban a pillanatban, amikor ez a mondat nyilvánosságra került, azonnal fel kellett volna állnia a kényelmes bársonyszékből. Nem tette. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy a politikai ellenfelei szétszedték.
Az őszinte embereket kedvelem. A hazugokat nem. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodót meg végképp nem.
Na, most itt van a regnáló kormányfő esete. Az általános pontokat tartalmazó IMF-levélből valami elképesztő csavaros észjárással kiolvasta azt, ami nincs benne. Tudatos kommunikációs hadjárattal a honpolgárok tudomására hozta, hogy a „nagy ellenség” mit kíván az országra erőltetni, azt pedig ő, a Nagy Nemzetmentő nem engedheti meg; aztán kiderült, hogy azok közül semmi sem igaz, a pénzügyi szervezet az általa felsorolt konkrét intézkedéseket levélben egyáltalán nem követelte.
Mi is a hazugság definíciója? Szándékosan kimondott valótlanság!
Szóval mit is csinált Orbán Viktor?
El kell ismerni, a profi politikai gépezetként működő Fidesz, a csúcsra járatott médiabirodalmával együttműködve tökéletesen porrá zúzta annak idején Gyurcsányt.
A cél – a kiűzetés – világos volt, azzal még egyet is értettem, a módszerrel már nem.
Azt nem tudom, hogy Orbán az elmúlt két évben minden nap reggel, délben és este hazudott-e, de ez az egyetlen eset bizonyította, hogy most megtette. Egyetlen szerencséje, hogy nincs a másik oldalon hasonlóképpen erős politikai szervezet, amelyik karaktergyilkosságot hajtana végre vele szemen.
Viszont ezután, ahogy Gyurcsánynak, úgy neki sincs helye a közéletben.
Nem szeretem a hiteltelen, megbízhatatlan, hatalommániás embereket. Az ilyen típusú politikusokat még inkább nem.