AD-blacklist1

2012
júl.
23

Jönnek a „partizántanárok"?

Tudom, már régen vége a tanévnek, az új meg még arrébb van, de ez a köztes idő, a következőig hátra lévő szűk másfél hónap azért lehetőséget ad a merengésre. Már csak azért is, mert a sebtében felállított és bebetonozott, szeptember elsejétől érvényes új oktatási rendszer – az óvodásoktól az általános és középiskolásokon keresztül az egyetemi/főiskolai hallgatókig – egy sor generációt érint; sőt Kőbányát különösen érinti, hiszen valamennyi intézménytípus megtalálható itt.
Már épp fogalmaztam volna, hogy milyen lehet a Nagy Vezér (NV) által megálmodott szép, új világ – hogy konszenzus nélkül keresztülvert valami ez az egész, azt jól jelzi, hogy az összes pedagógusszakmai szervezet ellene volt –, amikor olvastam Kukorelly Endre író összegzését az ideális oktatási-nevelési szisztémáról: „A magaskultúra és az oktatás egy cső két vége. Ha az oktatás jó, olyan emberek jönnek ki belőle, akik fel vannak készítve rá, micsoda élvezeti forrás a magaskultúra. És nem kényszerülnek más drogokra. Például a drogra. Pia, szerencsejátékok, unalom, depresszió. Nincs szüksége rá. (…) Aki ki van képezve arra az oktatás által, hogy jó Mozartot hallgatni, meg az én könyveimet olvasni, az majd boldog lesz és jól fogja magát érezni. Akit nem pengeélesre szorított szájú, rosszkedvű, mérges kiskosztümben akarnokoskodó, az irodalmat ideológiák demonstrációs eszközének használó, az ártatlanok torkán szerencsétlen Nyirőt lepréselő nénik szorongatnak magyarórán, az rájön, hogy mennyire jó Mozartot hallgatni, és a kortárs irodalmat olvasni.”
Mit lehet még ehhez hozzáfűzni? Telitalálat.
Azért valamit mégis. Világosan látszik, hogy a(z) NV által elképzelt jövőben nincs szükség gondolkodó, értelmes, esetleg ok-okozati összefüggéseket átlátó, független, individualista emberekre. Mert mi másként lehetne értelmezni azt, hogy egy központilag szabályozott, erős politkai mázzal leöntött tanterv és tananyag lép az ehhez képest szabadabb, a tanároknak tág értelmezési keretet adó helyébe?
Jól van ez így? Én még élénken emlékszem arra, hogy az egyik iskolámban mennyire rossz szemmel nézte a pártfunkcionárius igazgató azt a történelmet és magyar irodalmat oktató tanáromat, akinek volt mersze eltérni a Magyar Szocialista Munkáspárt kulturideológusai által keményen befolyásolt tananyagtól! Őszintén bevallotta nekem/nekünk, hogy hülyeség van/volt leírva a könyvbe, azt csak felületesen értelmezzük, ő pedig elmondta a valóságot. És még azt is meghagyta, hogy egy regényt, novellát, verset úgy értelmezzük, ahogy azt mi akarjuk és látjuk, ne ahogy mások kötelezően rögzítik nekünk – mert egy alkotás mást jelenthet nekem, más érzelmeket hozhat fel bennem, mint a padtársamban. A tanárom maximum csak egy-két támpontot adott az értelmezéshez.
Megjegyzem, a szüleim szabadelvű nevelése mellett neki igen nagy szerepe volt abban, hogy mindenről van véleményem, hogy el tudom választani a hazugságot az igazságtól, hogy engem csak nagyon nehezen lehet befolyásolni, meggyőzni, hogy értékelem a magaskultúrát.
Tényleg az kell, hogy ismét legyenek ilyen „partizántanárok? Tényleg az a jó, ha az új generációból fegyelmezett, gondolkodásra képtelen személyekből álló társadalom válik?