AD-blacklist1

2018
ápr.
21

Tartózkodáselemzés

Írta: Oszvald György

A Kőbányai Képviselő-testület április 19-ei ülésén – immár harmadik hónapja – továbbra sem született meg a várva várt kedvező döntés a Bihari utca 8/C-ben lakó, normális életet élő, senkinek nem tartozó, határozott időtartamú szerződéssel bíró bérlők ügyében. Kétségtelen, Tóth Balázs (LMP) képviselő rendületlenül igyekszik rávenni képviselő társait, hogy gondolják végig a javaslatait, s ha átmenetileg is, de döntésükkel segítsék több család hajléktalanná válásának megelőzését.

 

Levegyük vagy maradjon?

 

   Történt, hogy Tóth Balázs négy előterjesztéséből – dr. Pap Sándor (Fidesz) ügyrendi javaslatának elfogadása után – hármat elvetett a testület, azaz nem vették napirendre. Ezek közül egyet – Tóth Balázs kérelme és javaslata alapján – dr. Szabó Krisztián jegyző terjesztett elő.

   Az pedig már csak slusszpoén kategória, hogy – ki tudja miért – ezek a napirendi javaslatban a 22.-től a 25.-ig szerepeltek, előttük intézményi mérlegbeszámolók, felügyeli bizottsági vélemények, 2018. évi munka- és pénzügyi tervek, s egyebek sorakoztak. A megmaradó egy javalatot, nevezetesen, hogy a 25.-et vegyék előre, az ügyrendi kérdés keretében sorolt indoklás ellenére is leszavazta a testület. A szavazatok – az ellenzéki képviselők kivételével – nem vagy tartózkodás voltak.

 

Időhúzás

 

   Úgy vélem, a beszámolóknál elsősorban dr. Pap Sándor 20-25 perces szóbeli kiegészítésekkel obstruálta az ülést, lényegében azt, hogy reális időben sorra kerülhessen a 25. napirendi pont. Bár egy Tóth Balázs – Kovás Róbert szópárbajban ezt Kovács kikérte magának, azt mondta, szó sincs obstrukcióról, a testület a szabályok szerint végzi a munkáját, de ezt még az óvodások is nehezen hitték volna el. Csak a példa kedvéért hadd említsem meg, hogy a Kőkert Kft. esetében 22 perc 57 másodperces volt Pap Sándor szóbeli kiegészítése, éppen csak az hiányzott belőle, hogy a cég minden gépjárművének 2017. évi tételes üzemanyag felhasználását, a megtakarításokat vagy éppenséggel a túlfogyasztást havi bontásban elemezze; talán az is eltartott volna vagy 20 percig.

 

   Tóth Balázs azzal igyekezett ellensúlyozni az obstrukciót, hogy egy napirendi pont lezárása után ügyrendi hozzászólást nyomot, s miután szót kapott, kérte a 25. napirendi pont előre hozását. Indoklásában kétszer a bérlők tartozásmentes, normális életvitelére, gyermekeik számára és betegségére, idős, beteg emberekre hivatkozott, harmadjára ezeket kiegészítette azzal, hogy az időhúzás miatt már két hozzászólást tervező bérlő is el kellett menjen, mert szerettek volna időben beérni a munkahelyükre!

 

   Az rendkívül érdekes, hogy Kovács Róbert az első szavazás alkalmával a tartózkodás gombot nyomta, másodjára nemmel szavazott, majd a harmadik alkalommal újra tartózkodott. Gál Judit és Mácsik András elsőre nemmel szavazott, majd a tartózkodók közé léptek a második és harmadik alkalommal.

   E kivételektől eltekintve az összes jelen lévő fideszes képviselő tartózkodott. Somlyódy Csaba (MSZP) tett ügyrendi hozzászólásban kompromisszumos javaslatot, hogy mégiscsak kerüljön előrébb és döntsenek – „még ebéd előtt” – a Bihari utca 8/C ügyében.

 

Mit és kit képvisel az önkormányzati képviselő?

 

   A helyi – önkormányzati – választásokon (elvileg) nem a pártokra, hanem az emberre szavaznak a választók. Ezért, ha – jelen esetben – a Bihari utcai bérlőkkel szembeni kíméletlen viselkedés netán a lelkiismeretét bántaná a képviselőknek, érdemes lenne elgondolkodniuk, hogy kilépnek a fidesz-frakcióból, netán a Fideszből is, és független képviselőként, emberként folytatják tevékenységüket a köz érdekében. Talán tisztességesebb lenne, mint szánakozni a tartozásmentes, utcára kerülés előtt álló családokon, beteg embereken, bérlőkön, ugyanakkor a jog mögé bújnak, ha színt kell vallani kényes kérdésekben.

 

   A tartózkodás egy olyan szavazati lehetőség, amikor a szavazó nem foglal állást sem pro sem kontra az adott kérdésben.

 

   Vajon miért érezték úgy a fideszes képviselők, hogy nem tudnak (tényleg nem tudnak?) állást foglalni? Mi tartotta őket vissza attól, hogy

   a/ vagy továbbra is mereven ragaszkodjanak a rendelet betűjéhez (ld. határozott idejű bérleti szerződés) vagy

   b/ megoldást keresve elfogadják Tóth Balázs előterjesztését (ugyanis, arra senki sem válaszolt közülük, hogy mennyi év után kerülhet sor a bontásra, hiszen a folyosók aládúcolásával a közvetlen életveszély elhárult), és új – akár határozott időtartamú – szerződéssel előzzék meg a hajléktalanná válást és az ebből adódó egyéb bonyodalmakat.

 

   Azt senki nem vitatja, hogy a határozott idejű bérleti jogviszony esetén határidőre el kell hagyni a lakást. Már, ha van hová menniük; az utca nem megoldás, főleg akkor nem, ha a bérlő a lakásban maradás szükségességét alaposan és figyelemre méltóan indokolni is tudja.

  

   Újra megkérdezem: vajon mi tartja vissza a képviselőket attól, hogy feltegyék a kérdést maguknak: ha normális életet élnek ezek a bérlők, nincs tartozásuk, vajon miért is ne lehetne új bérleti szerződést kötniük? A hangsúly azon van, hogy ezek az emberek nem renitens bérlők!    

   Tényleg kizárt az egyedi elbírálást alkalmazása? Vagy az is elképzelhető, hogy a rendelet a rossz? Tudom, nem lehet minden esetre törvényt hozni (kivétel, ha éppen Orbán Viktorhoz vagy kormányközeli körökhöz tartozó valaki csókos törvénytelenségeit kell törvénnyel kimenteni, akár 24 óra alatt is), de egy jó törvény biztosítja a szükséges és indokolható esetben a kivételes eljárás, bírálat lehetőségét.

 

   Vagy mégis azt kell hinni, hogy a pénz és a frakciófegyelem felülírja a lelkiismeretet, a méltányosságot, s mindent, ami emberi? És éppen azokkal szemben, akik képviseletükre megválasztották a testület tagjait?