AD-blacklist1

2011
szep.
24

Ki mit (nem) csinál?

 

Egy-egy képviselő-testületi ülés vagy annak szünete hoz magával páratlan pillanatokat, amelyek valódi tükörként igazolják vissza a tagok munkáját. Görbe tükör avagy képviselő-testületi kollekció 1.

 


Történt a közelmúltban – itt a konkrét időpont és a szereplők nem lényegesek, sokkal inkább az maga az eset – egy képviselő-testületi ülés szünetében, hogy álldogált a folyosón nagy magányában, láthatóan zavarodott, gondterhelt arccal Kőbánya egyik közéleti embere.
Megszólított engem és a mellettem álló, a havi tanácskozásokon ugyancsak gyakorta megforduló lokálpatrióta honpolgárt: „Tudnátok-e segíteni?” Röviden vázolva a meséjét: egy adott területről neki kell rendszeresen elszállíttatnia, eltűntetnie azt, amit ismeretlenek „véletlenül” felejtenek ott. „Kinek szóljak, mit csináljak, hogy rend legyen?” – tette fel a kérdést.
Javasoltuk, hogy például keresse meg a körzet önkormányzati képviselőjét, elvégre egy ilyen kaliberű ügy rendezése mégiscsak rá tartozna. „Á, hagyjuk, alig látni őt arra” – tette hozzá kurtán-furcsán. Mi pedig néztünk rá bambán: tényleg?
Aztán egyszerre mondtuk neki: „Keresd meg A-t, ő majd közvetíti az ügyet egy magasabb szintre, esetleg keresd meg az igen agilis ügyintézőnek ismert B-t, vagy szólj egyszerre mindkettőnek!” Emberünk, mint aki hirtelen megvilágosodott, a fejére csapott: „Tényleg!” És el is rohant…
Néhány héttel később megkérdeztük, mire jutott, majd őszinte örömmel jelezte, immár rend honol a vidéken. Ja, és hálás köszönetet mondott a tanácsért. Nem kellett volna. Pusztán egyszerű gesztusként, barátilag, jó szándékból segítettünk. Más helyett…