Tudomány – tágabb értelmezésben
Két napon át tartott a Tudományok napja program a Kada Mihály Általános Iskolában. Október 27-én a csoportok, osztályok a választott téma anyaggyűjtésével foglalkoztak, másnap, pénteken pedig bemutatót szerveztek. A valamivel több, mint két órás előadás sikeres volt és sok tanulsággal is szolgált.
A programra a 10kerkult.hu is meghívást kapott – ezúton köszönjük –, s a pénteki előadások kapcsán magyarázatot is adunk a címben jelzett kiterjesztésre. Mert hogyan is tudnánk a tudomány fogalmába illeszteni a karate bemutatót vagy a hastánc produkciót a képzőművészeti kiállítást? Csak egy módon: elfogadjuk, hogy a művészeteknek van tudományos alapja, a mozdulatokat, a látványt kémiai és idegi mechanizmusok teszik azzá, amit mi a színpadon, a rajzlapokon látunk. Lehet, hogy a gyerekek ezzel nem foglalkoztak, de ott rejlik mindez a teljesítményük mélyén.
A tornateremben néhány perccel délelőtt 11 óra előtt még szorgos munka folyt. A bejárattól balra az írás eszközeinek elrendezése volt a program, jobbra pedig a feladatok végrehajtása során keletkező ihlet tárgyiasult formái (a rajzok) kerültek fel a terem falára. A „műszaki stáb” a laptopokat kötötte össze az kivetítővel, majd az utolsó hangpróbákat ejtették meg.
A bemutató Hanczné Szmilkó Katalin igazgató asszony rövid bevezetőjével kezdődött, melynek végén három diák nevét olvasta el. Ők a következő időszakban ösztöndíjjal végzik majd tanulmányaikat. „Tavaly írt ki az önkormányzat egy pályázatot Kőbánya számít rád! címmel. Erre olyan tanulók pályázhattak, akik az előző félévhez képest sokat javítottak, szorgalmasak voltak és lelkiismeretesen tanultak. A pályázati elbírálás része volt a tanulók családjának anyagi háttere is. Ezeket figyelembe véve iskolánkból három diák kapott tanulmányi ösztöndíjat: Fejes Vivien, Romhányi Brigitta és Szabó János. Gratulálok nekik és legyenek ők példaképek mindazoknak, akik javítani szeretnének a tanulmányi eredményükön!” - mondta az igazgató asszony.
A továbbiakban megtudtuk, a Tudományok napját már öt éve rendezi meg az iskola. Alapvetés, hogy a témákat a diákok választják ki. Ebben az évben a művészetek kerültek fel a palettára. A gyűjtő- és rendszerező munka kreativitását a pillanatok alatt elkezdődött kavalkád bizonyította. A sort a zene, a zenei stílusok sokféleségének bemutatása nyitotta; a vetített fotók szövegek mellett két élő produkció színesítette az előadást. Ramon először énekelt nagyobb közönség előtt, ennek megfelelően kellőn izgult is. Amikor lapunk a sikeres produkció után gratulált neki, s a lámpaláz okáról kérdezte – az előadáson ugyanis nem látszódott az izgalom – egyszerű választ kaptunk: – Még soha nem szerepeltem nyilvánosan, hát hogy a csudába ne izgultam volna! Érthető, világos álláspont. Más reakciója volt a Wolverhamptonból érkezett Davidnek (képünk), aki az iskolában angol anyanyelvi tanár. Rap produkciója azt sugallta, David nem kezdő a szakmában. Udvariasan helyesbítette a megfogalmazásunkat, hogy ő nem zenész, nem is énekes, ő rapper. – 16-17 éve foglalkozom a rap műfajjal és sokat szerepeltem korábba otthon, különféle rendezvényeken, ahol nem ritkán több ezren is voltak. Elmondható, ez a műfaj az én világom. Azt is megkérdeztük, van-e olyan diák, aki tanulna tőle rappelni, akár angolul, akár magyarul. – Nem még nincs ilyen, de boldogan és azonnal vállalkoznék a tanításra, ha valaki ezt ki akarná próbálni! A rap nem csak az én nemzedékemé, külföldön sokan már gyerekkorban kiválóan adják elő.
Az elég részletes zenei prezentációból két apróságot hiányoltunk: az egyik a népzene – jó lett volna legalább két szót ejteni róla, másfelől ismereteink szerint a Kadában csodás néptánc-munka folyik, nehezen hihető, hogy ne akadt volna jelentkező egy szép népdal eléneklésére. És ha már rap, akkor az Animal Cannibals nevének, mint rap együttes, említésén túl, az általuk (Richie P. és Qka Mc.) létrehozott Fila Rap Jam éveken át tartó sorozatáról és a free style verseny által közismertté vált együttesekről (pl.: Árral szemben, Hátshow Sor) is szóltunk volna.
Szenzációs volt az alkalmi fotós osztály produktuma. Arra vállalkoztak, hogy az iskola rejtett zugait, a pincétől a padlásig, a tanáritól az udvarig lefotózzák és bemutassák. Talán még ezt is felülmúlta az a videó film, amit Misi bácsi tanár úr vezetésével készítettek Presser Gábor: A csúnya fiúknak is van szíve c. dalára. A tökéletes sztori látványos gegekkel párosult, s bár mindenki fulladásig kacagta magát, igaz képet adott a kamaszkori szerelem kezdeti lépéseiről.
Nem hiányzott a vers (Goldurjián Gábor) és a próza (Dancsók Cintia) sem a palettáról, de még a látványos és nagy önfegyelmet követelő karate bemutatót és a modern tánc produkciót is felülmúlta a lányok hastánc bemutatója. A betanító a nyolcadikos Gonzales Nilse (képünk) volt. A tánc után ültünk le beszélgetni, s a neve okán a nemzetiségét igyekeztünk kitalálni. A spanyol, portugál és argentin volt a tippünk, ebből az argentin volt a jó. Nilse kedves, nagyon kicsit tört magyarsággal mesélte történetét. Anyukájával és nevelőapjával él Magyarországon, és magyarsága édesapja szüleinek magyar voltából következik. Argentínában született, 11 éves korában jött Magyarországra. A hastáncot öt éves kora óta tanulja, de belekóstolt a musical táncba, a balettba is. Versenyez a hastánccal és magát a táncot életpályának szeretné választani. Megemlítettem, a lányok a produkció után olyanokat mondtak, hogy „na, ezt túléltem!”, „csak hogy vége van” és „no, holnap majd kapunk a srácoktól”. Nem voltak elégedettek? – Dehogynem – mosolygott Nilse – csak ők először táncoltak ilyen táncot. Ennek ellenére az úgy volt, hogy ők akartak hastáncot bemutatni, és nem is kellett nagyon könyörögni senkinek, hogy jöjjön és tanulja meg. Én pedig nagyon örültem, hogy megtaníthatom nekik ezt a szép táncot. Lesz-e folytatás? – tudakoltuk. – Nem került még szóba ez a kérdés. Nem táncolok velük, ezt csak erre az alkalomra tanultuk meg.
A vége pedig? Találják ki a kedves olvasók! Nem, nem! Nem a … fuss el véle! népmesei fordulat következett, hanem a Kada konyha! A diákok saját készítésű szendvicsekkel, hidegtálakkal vonultak be a tornaterembe, egyiket-másikat ügyes fiú kezek(!) készítették, s meggyőződésünk, nem volt véletlen, hogy a szemle után pillanatok eltűntek az osztályfőnökeikkel együtt. Talán egy órával voltunk túl az ebédidőn.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik.
fotó: 10kerkult.hu/OGY