AD-blacklist1

2011
okt.
23

A pedagógus otthon is pedagógus

Írta: Oszvald György

 

dijak 139leadHa az ember szerencsés, életében legalább egy olyan emberrel találkozik, akire felnézhet, akit tisztelhet, aki élete meghatározó részévé válhat, akire mindig emlékezni fog. Ilyen ember volt Varga Zsuzsanna tanárnő, akinek emlékére alapították a M-Érték egyesületet azzal a szándékkal, hogy a szelleme szerint dogozó pedagógusokat, tehetséges diákokat díjazzanak évről évre.

 

Versek, gitárszó és ének után Nagy Ágnes, az egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket, a jelölt pedagógusokat, családtagjaikat és a szavazókat. 

dijak 142

Jelezte, prof. Csermely Péter biokémikus, az est díszvendége, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke nem tud jelen lenni a rendezvényen, elnézést kér, ám üdvözli a kezdeményezést és gratulál a díjazottaknak.

  
A M-Érték Kulturális Egyesületet két éve jegyezte be a Fővárosi Bíróság. Az egyesületet 12 kőbányai, ill. Kőbányához kötődő pedagógus alapította Varga Zsuzsanna tanárnő emlékére. Az egyesület tagjai őszinte hittel, meggyőződéssel, kizárólag társadalmi munkában végzik tevékenységüket. Névválasztásunk tükre Hamvas Béla mondata: „Mérték nélkül nincs törvény, nincs közösségi rend, nincs erkölcs, nincs tudás.” - Az egyesület céljai közül kiemelném „a pedagógusok emberi értékeit képviselő tevékenységéért, kiváló szakmai munkájáért, a diákok példaértékű tevékenységéért díj” alapítását és adományozását. Kerületünk nagy múltú, kiemelkedő tehetséggondozó munkásággal bíró pedagógusokkal, nagy ívű, példaértékű életpályát megvalósító emberekkel büszkélkedhet a mai napig. Mindnyájan átérezzük annak fontosságát, hogy ezt a munkát számon tartsuk, elismerjük és megjelenítsük - miondta megnyitójában Nagy Ágnes (képünk). 

    Tehetséges pedagógus és tehetséges diák a lehető legjobb találkozás. Az egyesület vállalta, támogatja és helyet, lehetőséget biztosít a diákoknak, hogy megmutatkozzanak. Ebben az évben három tehetséges diákot díjaz az egyesület. Menich Dóra, kiemelkedő helytörténeti munkáiért, Kovács Enikő, aki ma ünnepli születésnapját, verseiért, a hozzájuk készült illusztrációkért és Marton Márk gyönyörű grafikáiért részesül az elismerésben. Munkáik megtekinthetők az egyesület honlapján. 

dijak-diakok

balról: Menich Dóra, Marton Márk, Kovács Enikő


   Az egyesület oklevéllel ismerte el a munkáját segítő Kőbányai Zenei Stúdiót és Győrffy Lászlót. A díjazott pedagógusok közül más elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni Hajdu Péter, Zrínyi Miklós Gimnázium. Neki eljuttatják majd az okleveleket, plaketteket.

Mielőtt a pedagógusoknak átadták volna díjakat, Varga Zsuzsa tanárnőről emlékeztek meg.       

   „Ha az ember szerencsés, életében legalább egy olyan emberrel találkozik, akire felnézhet, akit tisztelhet, aki élete meghatározó részévé válhat, akire mindig emlékezni fog.

   Varga Zsuzsa, kiváló, példamutató ember, barát és kolléga volt. Itt született és élt közöttünk 1957. október 19-től hirtelen, érthetetlen, váratlan haláláig, 2004. június 11-ig. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, majd tanítói, később magyartanári diplomát szerzett az ELTE –n. Elsőként az Üllői úti általános iskolában, majd több mint 25 évig a Szervátiusz Jenő Általános Iskolában dolgozott.

   Egész életében tanított, imádta a munkáját, tisztelte a gyerekeket, egyenes, jellemes, szolidáris volt kollégaival, együttműködött a szülőkkel. Legkedvesebb ünnepe a karácsony volt, kedvenc évszaka a nyár, a napsütéses meleg nyár.

   Intelligens, nagy műveltségű, tájékozott ember volt, rajongott az irodalomért, a színházért, a természetért, fantasztikus kézügyessége, remek ízlése volt. Intenzív, szeretetteljes, olyan ember volt, akiben mindig meg lehetett bízni, aki ott volt, amikor kellett, meghallgatott, ha kellett, átölelt, ha kellett, veled nevetett és sírt, amikor ennek volt ideje. Kiváló barát volt, őszinte, tapintatos, egyenes. Mindannyian nagyon szeretjük.”  

 ***

   A Varga Zsuzsanna-díj formabontó. Az adományozó csak asszisztál: összeszámolja a szavazatokat, előkészíti a díjat, megrendezi a ceremóniát, de a díjazott a tanítványok javaslata alapján választtatik ki.  A tanítványok mi vagyunk: a fiatalabbak a friss élmények hatása alatt, az idősebbek a letisztult emlékek alapján szavaznak. Olyanokra szavazunk, akik arca, ha kimondjuk pedagógus, megjelenik szemünk előtt, akik megtestesítik a szót: hivatás!  Ezt az Én pedagógusom díjjal mondjuk el nekik. Varga Zsuzsának már nem mondhatjuk el, elmondjuk hát az ő nevében…

  dijak 166Ezen kritérium alapján elsőként Kerekes Istvánné, Oli néni (képünk) kapta meg az oklevelet és a virágot. A tanítványok indoklása szerint az általános iskola 1. és 2. osztályában végzett közösség építő munka szerepel, amely közösség a mai napig számon tartja első tanítóját. Oly’ annyira, hogy az általános iskolai évek 35. évfordulóját együtt ünnepelték – ő és tanítványai! Oli néni könnyeivel küzdve köszönte meg az elismerést. – Olyan aranyos kis osztályom volt, hogy az csoda! Most is itt vannak vagy hatan-heten. Nagyon-nagyon szerettem őket. És nemcsak ismeretekre, de éppen erre a szeretetre is tanítottam őket és minden más tanítványomat. Szeretetre, egymás megbecsülésére! Nemigen fordul az elő, hogy negyven év után emlékezzen valaki az első tanító nénire, sőt, elismerésre is javasolják őt. Nagyon köszönöm!

    A díjátadás után Oli nénit kérdezte lapunk, a 10kerkult.hu. Honnan származik, honnan merített tudást, emberséget, szeretetet? – Kőbányai születésű vagyok, itt tanítottam a Kápolna téren, tizenkét esztendeig. Történt ez fiatal koromban, hiszen akkor kezdtem a pedagógusi pályámat. Majd Óbudára kerültem és ott folytattam a munkámat. Arról tudtam, hogy valami készül, hiszen megkaptam a meghívót. Legjobban az indoklás hatott meg. A tanítványaim nem tudhatták, hogy gyerekkoromtól kezdve pedagógus akartam lenni! Egész életemben a gyerekek szeretete vonzott, és még ma is hivatásomnak érzem ezt a pályát. Hála Istennek, boldog negyven évet töltöttem el az iskolában, sok kedves osztályom volt. De ilyen, mint a kőbányai elsősök, soha. Ez könnyekig meghatott. Izgalmas volt megtudni, mi villant át Oli néni fejében a néhány másodperc alatt, míg a helyéről az átadáshoz ért? – Nem éltem hiába! Ennyi. Higgye el, ilyenkor semmi nem jut az ember eszébe, csak azt érzi, hogy megtisztelték, s a szívem tele van hálával! Oli néni még elmondta kérdésünkre, hogy a pedagógus otthon, a családjában is egy kicsit pedagógus. – Azt hiszem, ezt hívják hivatásnak! – mosolygott jogos büszkeséggel.

 

    Nála segítőkészebb és jobb tanár nincsen! – szólt Kocsis Zsuzsanna, a Szervátiusz Jenő Általános Iskola tanárának szóló díj indoklása. Az oklevelet tanítványainak ovációja közepette vette át.

   Dr. Dróth Júlia (Szent László Gimnázium) tanárnőnél így hangzott az indoklás: „Júlia teljes odaadással szerettette meg velünk az angol nyelvet, szabad idejét sem kímélve, táborokat szervezve. Húsz évvel az érettségi után is bármikor segít, amikor csak kérjük.”

  Csernik Judit, az Orchidea Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanára. „Pedagógus, aki szeret tanítani. Aki folyamatosan motiválja a gyerekeket. Amikor még kislány voltam, és láttam a tanítványait, hogy csak úgy csüngenek rajta, bevallom, kicsit féltékeny voltam. Hogy miért néz rájuk úgy, mintha mindegyik tanítványa a saját gyermeke lenne. Felnőtt ésszel értettem meg: neki ez az élete!”

   Magyar Judit, volt Kőbányai úti iskola, ma Szervátiusz Jenő Általános Iskola. Tanítványa indoklása szerint: Ő egy igazi, szívvel-lélekkel tanító tanárnő! Soha úgy nem élveztem a történelem órákat, mint nála.

   dijak 202Schulek Mátyás nyugalmazott gimnáziumi igazgató, diakónus lelkész, Szent László Gimnázium. Az utolsó sorban ült, s botjára támaszkodva indult a díjat átvenni. „Harmadikos korunkban vette át az angol tanítását, fele óraszámban. Nemcsak tanított, hanem nevelt is minket. Értéket közvetített. Értéket a megjelenésével, egyenes tartásával, klasszikus barna köpenyével, beszédével, viselkedésével. Komolyan vett minket, kamaszokat.”

  Ezután ritka elismerés következett: az elhunyt Saci néni, Schulekné Harka Sarolta, az akkor I. László Gimnázium angoltanára posztumusz díjban részesült. 

  A díjátadó ünnepség végén tanárok, diákok, kollégák még sokáig beszélgettek a KÖSZI Kő-Café asztalainál.