Csak a fagyi meg én
Sok kőbányainak lehet ismerős a Lefkovics cukrászda az Állomás utca 16. szám alatt. Több generáció nőtt fel Lefi bácsi citromfagyiján.
1934-ben nyílt meg először a Román utcában egy kis cukorkaüzletként családi segítséggel. Az 1933-as gazdasági válság vége után javult az üzlet forgalma, sőt kifejezetten jól ment, ezért úgy döntött, hogy bővíti az üzletet. Ekkor kezdett el fagylaltot árulni. Nem sokkal ez után megszüntette a cukorkarészt és nyitott egy kis cukrászdát, ahol krémest és fagyit árult. Jól ment a Marika eszpresszó. A háború miatt nehéz idők jöttek. Gyula bácsit deportálták, de a háború végén szerencsésen hazatért. Nagyon sovány és gyenge volt, de szinte rögtön dolgozni kezdett. Hamarosan megnősült. Felesége, Manci néni mindenbe támogatta őt. Kukoricalisztből prószát készítettek és azt kapualjakban árusították. Visszaszerezték a régi üzletet és rendbe hozták amennyire lehetett. Egyszerű süteményeket és kávét árusítottak, hiszen nagyon szűkösen voltak kaphatóak az élelmiszerek.
Gyula bácsi Kőbánya elismert polgára lett és hatalmas köz szeretnek örvendhetett. 1948-ban államosították az eszpresszót, de ő lett az üzletvezető. Önálló üzletet csak hosszú évek után tudta megnyitni, a vasúti híd alatt egy kis helységben. Végre ismét saját cukrászdája volt, ahol süteményeket és a Lefi-fagylaltot árulta. Utóbbit mindenki ismerte Kőbányán.
Este hosszú sor állt fagyiért. Nagyon szerették a gyerekek. Azoknak, akik nem tudták volna megvenni a fagylaltot, ingyen adott. Ötven-hatvan éves emberek tisztelettel és szeretettel emlékeznek Gyula bácsira.
A hidat szélesítették, ezért megszűntették az üzletet. Ezek után a Vaspálya utcában újabb boltot nyitott, de ezt is be kellett zárnia. Végre valahára az üzlet a mostani helyére került, az Állomás utca 16 alá. Lefi bácsi a halála előtt fél évig dolgozott, de betegsége megakadályozta a további munkába. Kórházba került és 80. születésnapja után meghalt.
A boltot most unokahúga, Gabriella viszi tovább. A vanília és citromfagyit, valamint a krémest azóta is Lefi bácsi receptje alapján csinálják. Amikor bemegyek a cukrászdába és eszek egy gombócot a már sokat emlegetett citromfagyiból, kicsit olyan érzésem támad, mintha visszamennék az időben… A Lefi előtti padok egyikén ülök, és úgy érzem, semmi dolgom sincs… Csak a fagyi meg én. Az ég szép kék, tombol a nyár. Minden olyan vidámnak és nyugodtnak hat. Kellemesen hűsít a citromfagyi. Aztán elfogy és minden visszatér a „rendes kerékvágásba”.
Véget ért az „időutazás”. Menni kell tovább és tenni a dolgunkat, de a Lefi mindig feldobja a napomat. Hol egy fagyival, hol egy szelet mennyei süteménnyel…
Menich Dóra
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Menich Dóra (képünk) írását nemrég fedezte fel szerkesztőségünk az M-érték Egyesület honlapján. Az Én pedagógusom díjátadó ünnepségén kértünk hozzájárulást a másodközléshez. Tettük ezt azért, hogy jelezzük, a 10kerkult.hu nyitott a diákok írásainak a befogadására, közlésére. Ezt hangsúlyozandó, a Suli rovatban tettük közzé Dóra írását és nem a Helytörténetben, ahol valójában helye lenne.
A példa adott, szerkesztőségi címünk a honlapon megtalálható, s aki elegendő bátorságot, írói vénát érez magában, ne habozzon elküldeni bármely témájú írását! Újságíró kollégámmal elbíráljuk, s ha eléri a közléshez szükséges mértéket, mi nem habozunk oldalunkon közzé tenni! (- a szerk.)
