Krumplival a krumpliról a Kadában
Jó érzéssel halasztották el a Kada Mihály Általános iskola hagyományos őszi krumplis napját egy héttel. A hideg szél és eső helyett így kellemes őszi napsütésben ünnepelt a suli apraja nagyja október 14-én. A hagyományok alapján, itt kivételesen nem szőlővel, hanem krumplival ünnepeltek.
A 10kerkult.hu olvasóit Kohl Katalin tanárnő tájékoztatta a részletekről. „A felsős osztályok közötti krumplihámozó versennyel indul a buli délelőtt, de az igazi programok délután lesznek.
Két órától főznek a szülők az udvaron, minden osztály a saját bográcsát használja. Aki nem segít éppen a felsősök közül, azokat kalandpálya várja. A háromtól este hatig tartó programok között több helyszínen sportversenyek, társas-és ügyességi játékok, kézműves foglakozási lehetőség várja a tanulókat és családjukat.
Ez alatt a szülők főzik, tálalják és eszegetik a paprikás krumplit. Persze, marad a gyerekeknek is. A paprikás krumplik között nincs verseny, de ezzel párhuzamosan meghirdettünk egy ételversenyt, melyre krumplis finomságokkal lehet nevezni délután négy óráig. Ezek közül fog a zsűri 1., 2 ., és 3. helyezettet választani. A kóstolgató bizottság még nem állt fel, valószínűleg nagy harc lesz a zsűribe kerülésért.
Az utolsó órában közös tánc a program, mindig azon tábori táncokat táncoljuk, amelyeket minden évben a balatonlellei táborban tanítunk a gyerekeknek. 
Ehhez kapcsolódó szokás, hogy a gyerekek és felnőttek közül, aki volt nyáron iskolai táborban, mindig a tábori pólót viseli ezen a napon. Reményeink szerint idén nagyon sokan fognak pirosban virítani!
A bulira az a belépő, hogy a részvevő családtagok mindegyikének 3-4 szem krumplit és 1 fej hagymát kell hozni. Ez az alapanyag, melyhez az iskola biztosít osztályonként kenyeret, savanyúságot, virslit, kolbászt, fűszereket, paprikát, paradicsomot,és műanyag evőeszközt. Ezeket a hozzávalókat az osztályok ki szokták egészíteni, illetve a mennyiségeket kipótolják, ki-ki a maga igénye szerint.
A program története sok évre tekint vissza. Abból a célból indult, hogy egy lehetőséget teremtsen már év elején a szülők és pedagógusok találkozására, valamint a szülői közösség összekovácsolódásához, de az sem lényegtelen, hogy közben a gyerekekkel is együtt vannak a családok. Azért lett paprikás krumpli, mert azt lehet bográcsban főzni, és viszonylag hamar elkészül. Hogy kinek az ötlete volt, az évek során feledésbe merült, de a hagyomány él!”
Lapunk az információk birtokában nézett körbe az udvaron és az épületben. Az egyik ablak alatt három ifjú leányzó ücsörgött egy padon. (Balról: Ferró Nikolett 7.B, Kercsó Kitti 7.B, Fejes Vivien 7.B.) Fejes Vivien – lábát lóbálva az egyelőre üres kondér fölött – elmondta, már ötödikes korában is főzött paprikás krumplit. Az akkori bulin nem voltak segítő szülői kezek, így osztályfőnöki útmutatás szerint kezdett neki a szakácskodásnak. Ebben a műfajban Nikolett szerint a krumplihámozás a legrosszabb, Kercsó Kitti a hagyma előkészítését tartja borzasztónak, míg Fejes Vivien azt mondja, számára nincs rossz fázis a paprikás krumpli elkészítésében. A kondérban egyelőre a kolbász, 2-3 fej hagyma és néhány szem krumpli „pihent”, a lányok mosolyogtak, kézenfekvő volt arról érdeklődni, szoktak-e otthon segíteni a főzésben? Vivien azonnal rávágta, igen, elsősorban az alapanyagok előkészítésében. Ezért is nem kellemetlen számára a hagyma kockára vágása. – Én csak a krumplit szoktam felvágni, meg a zöldségeket – mondja Kriszti. Nikolett marad a végére, ő a sütemények készítésében szokott segédkezni.
Az iskola udvarának közepén óriási ugráló vár uralta a területet, nem véletlenül. Ezt a típust a nagyobbak is megmászhatták, s éltek is a lehetőséggel; a nyolcadikos lányok csoportos ugrással zuhantak csúszdára, s t alán többet és hangosabban sikítottak, mintha hullámvasúton lettek volna. A homokozóba 15-20 szem krumplit dugtak el, a gyerkőcöknek pedig bekötött szemmel, társaik irányításával kellett kikaparni ezeket a homokból. A sportpályán elkezdődött a „vérre” menő focimeccs, a szurkolók közül a bátrabbak 4-5 fős csoportba álltak, s Partyfotó, partyfotó! felkiáltással kérték, hogy lapunk örökítse meg őket az utókornak. Nem volt akadálya. Aki nem a bőrt rúgta, ping-pongozott.
Az épületben kicsit csendesebb tevékenységek folytak. Krumpli nyomda, kirakós játék, és ami elégé szokatlan Potatotó a könyvtárban. No, ezt ki kell próbálni alapon, kértem egy lapot, s elkezdtem karikázni az általam jónak vélt válaszokat. Mint kiderült, öt jó választ sikerült adnom. A többnyire találgatás, mintsem magabiztos jelölések alatt egy idősebb srác izgult mellettem, vajon hány jó találatom lesz? Mire fel a kíváncsiság? – kérdeztem tőle. – Hát, én 12 jó választ adtam, és eddig én tartom a csúcsot – válaszolta Farkas Bálint Attila a 8.B-ből. Igaz, kicsit unszolni kellett, hogy a nevét is elárulja. Arra már könnyebben válaszolt, honnan tud ilyen sokat a krumpliról. – Hát, onnan ismerem, hogy Misi bácsi tanította töri órán. Logikus volt tovább kérdezni: – És Misi bácsi honnan ismeri ilyen jól a krumplit, valamint, ki rejlik a Misi bácsi név mögött? – Lakatos Mihály vagyok, történelmet tanítok, de hadd mondjam azonnal, nekem könnyebb dolgom volt, mint a tanítványaimnak, hiszen volt időm utána nézni a témának! Így már érthetőbb, hogyan sikerült a kérdéseket kitalálnom. Másfelől, falun nőttem fel, sokat találkoztam a krumplival, nagyszüleim is meséltek egy-két érdekesebb történetet róla. De az erdélyi barátaim révén is szereztem ismereteket, mert ki gondolná, hogy arrafelé éppen pityóka a krumpli tájneve.
Elárulom, ezt a választ (is) elrontottam. A termekben töltött idő után újra az udvar következett, ahol oszlott a szabad tüzek füstje, lassan-lassan elkészültek a „mesterszakácsok” krumplicsodái! Ki a focitól, ki a mászókától, ki pedig az ugrálástól, de gyerek, szülő, tanár egyaránt éhes lett, az asztalokon pedig már az anyukák terítettek.
Ideje volt elköszönni, stílszerűen Jó étvágyat! kívánva, mert biztos, hogy nem utoljára jártunk a Kadában.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik
