AD-blacklist1

2011
okt.
19

Az arculathoz illik a legenda jelleme

kroogy1A kőbányai zeneiskola szeptember elsejétől viseli Kroó György zenetudós nevét, a hivatalos névadó ünnepséget október 18-án tartották a Kroó-család jelenlétében. Az intézmény az új arculatához, a törekvéseihez illő „keresztszülőt” keresett és talált.


„Nem lehetett beférni az óráira!” (Batta András); „Csak a lényeg érdekelte. Nem kellett jegyzetelni az előadásain, minden szava megragadt az emberben.” (Kocsis Zoltán); „Pontosan tudta, hogy a növendékek mennyit bírnak el.” (Somfai László); „Ma is titokzatos jelenségnek tűnik. A kritikaírás nagymestere volt.” (Papp Márta).
E mondatok, jellemzések, idézetek egy személyről szólnak – Kroó Györgyről emlékeztek így a korábbi tanítványok, pályatársak a róla készült filmben. A megjegyzések is jelzik, különleges ember volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem korábbi tanára, a zenetudomány kiváló szakértője.


kroo1A hazai zenei szférában mély tisztelet övezte még életében is. Immár tizenöt éve, hogy elhunyt, ám – ahogy mondani szokták – azóta legendává nemesedett. Meglepő módon eddig egyetlen zenei vagy művészeti iskolánál sem merült fel, hogy Kroó György nevét vegye fel. A kőbányai zeneiskola tantestülete, Széll Rita igazgató vezetésével azonban merészet lépett, és kezdeményezte a névváltoztatást: így 2011. szeptember elsejétől Kroó György Zene- és Képzőművészeti Iskola Kőbányai Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néven működik tovább.
Október 18-án, a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban telt ház előtt, a Kroó-család jelenlétében, a hivatalos névadó ünnepséget is megtartották.
Ahogy beszédében Széll Rita fogalmazott, egy éve új arculatot építenek, ennek részeként új művészeti szakok is indultak, és ehhez az irányhoz kerestek egy a törekvéseiket igazán kifejező névadót.
- Kroó György sokoldalúsága egy dinamikusan fejlődő iskola jelképe lehet – tette hozzá.
Kovács Róbert polgármester és Révész Máriusz oktatási bizottsági elnök egyaránt hangsúlyozta, hogy az önkormányzat kiemelten kezeli a zeneiskolát, ezt jelzi a több millió forintos támogatás is. Révész hozzátette, hogy Budapest egyik legjobb zeneiskolájává szeretnék fejleszteni a kőbányait, és ennek feltételeit igyekeznek megteremteni.


Mivel Kroó György szellemiségét kívánja meghonosítani az iskola, egy internetes fórumból vett róla szóló bejegyzés talán hűen tükrözi, hogy mire számíthatnak a jelenlegi és leendő növendékek.
„Kritikáiban mindig arra törekedett, hogy közönség is, az előadó is okuljon belőle. Arra, hogy megszerettesse a zenét a hallgatósággal. Arra, hogy a lehető legkíméletesebben mutasson rá a hiányosságokra. És kíméletlenül ostorozza az alkalmatlanságot, ízléstelenséget. Egy csésze kávét sem fogadott el senkitől. Megvesztegethetetlen volt, a szó minden értelmében. Meggyőződését nem változtatta a politikai divatok és széljárások szerint. Jellem volt.”


 

A Zeneakadémia tanszékvezető professzora, a Magyar Rádió főmunkatársa, Kroó György 1926. augusztus 26-án született Egerben. Édesapjának könyvkereskedése volt, így gyerekkorát a könyvek és a zene határozták meg. A kisvárosi rendezett polgári életet a II. világháború katasztrófája söpörte el, a családot koncentrációs táborba hurcolták, a tizenhét éves, munkaszolgálatos fiatalember elvesztette szüleit és testvérét. 1949-ben került hegedűsként a Zeneakadémiára Rados Dezsőhöz, akinél három évig tanult, majd 1951-ben az akkor alapított zenetudományi tanszakra iratkozott be. 1957-ben, friss diplomával a zsebében kezdte meg Kroó György azt a pályát, amelynek egy-egy szelete is teljes embert kíván. A rádió zenei főosztályának szerkesztőjeként, majd rovatvezetőjeként megszervezte és virágzó rádiós műfajjá tette a zenei népművelést, haláláig szerkesztette illetve alkotta sikerrel sorozatait (a legismertebbek: A hét zeneműve, Hallgassuk együtt), felelős szerkesztője volt a rádió zenei magazinjának, az Új Zenei Újságnak, amelyben évtizedeken át, hétről hétre a legfontosabb hangversenyekről biztos ítélettel, a tehetség iránti nyitottsággal és lelkesedéssel mondott kritikát. Kroó György 1997. november 12-én halt meg Budapesten.