QR-kód akták a Szent Lászlóban
Rendhagyó prezentációra szólt a meghívó 13-án reggel fél kilencre, a Szent László Általános Iskola bejáratához. Menyhárt Sándor igazgató egy falfestést mutatott meg - pontosabban annak egyik elemét - a vendégeknek és a sajtó képviselőinek.
Az iskola „gazdagodásáról” – a korabeli Budapest-címer felújításáról – bő egy hete írtunk a 10kerkult.hu oldalon. Távozóban figyeltünk fel arra, hogy a bejárat melletti falfelületre az iskola életét megörökítő festmény készül. Annak nem tulajdonítottunk jelentőséget, hogy a jobb felső sarokban egy fekete-fehér, sakktábla szerű négyzet ékeskedik. Pedig…
Nos, a falfestés ezen eleme a bemutatón kapott értelmet. Radácsi Tivadar informatika tanár és két végzős diák, Urda Bence és Branyiczky Richárd segítettek megfejteni a négyzetrácsot. Kiderült, ez a QR-kód, mely lényegében egy adott honlapot, itt az iskola web-felületét takarja.
Menyhárt Sándor elsőként azt indokolta és mondta el a sajtónak, Szabóné Gerzson Sarolta önkormányzati képviselőnek és a Jankovich Tibornak, az önkormányzat kommunikációs tanácsadójának, hogy szerinte hogyan is illeszkedhetne az alkalmazás a tantervbe. Arra hivatkozott, hogy a Nemzeti Alaptanterv (NAT) része a web 2.0 ismerete. (A webkettő – web 2.0 – kifejezés olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat vagy megosztják egymás információit – forrás: wikipédia) „Ez a korosztály az, amelyik már most úgy és olyan szinten használja a számítógép mindenféle megjelenési formájának szolgáltatásait, mint mi, felnőttek tettük ezt annak idején a logarléccel vagy a többfunkciós kalkulátorokkal. Ma már egyes telefonokban elfér mindazon tudás, amihez valaha asztalnyi számítógépre, memóriára volt szükség. Ki kell használni ezt a lehetőséget, hiszen egy nemzetközi felmérés szerint a magyar gyerekek a legtöbbet internetezők közé tartoznak, s a megfelelő tematikus háttérrel be kell vonni az oktatásba az okostelefonnak nevezett eszközt. Ennek egyik formája a QR-kód felismerése, annak használata.”
Itt álljunk meg egy pillanatra, s hallgassuk meg a két diákot és az ötletgazdát. Bence azzal kezdte, hogy az osztályuk 2/3-ának van olyan telefonja, amely képes a QR-kód felismerésére és az alkalmazásra. „Mivel egy honlap jelenik meg elvileg, feltétlenül szükséges, hogy a telefon alkalmas legyen internet kapcsolatra, azaz, tartalmazza ezt a szolgáltatást a kínálata.” Richárd megtoldotta azzal, hogy sokan használják az okostelefon kifejezést, mondják, hogy Android rendszerű vagy iPhone OS, netán Symbian OS és hasonlók. Mindez azt takarja, hogy milyen operációs rendszere (OS) van a telefonnak. Azt is mondhatnánk, hogy az okostelefon egy olyan kisméretű számítógép, amellyel telefonálni is lehet.”
Radácsi egy játékötlettel állt elő, melynek már van működő változata az egyik honi nagyvárosban. Az a lényeg, hogy egy QR-kód beolvasása után a megjelenő oldal tartalmazzon egy megoldandó feladatot, amely, ha sikeres, adja a következő helyszínt, ahol meg kell találni a következő kódot. És így tovább. A tartalom, a megoldandó feladat lehet helytörténeti, irodalmi vagy képzőművészeti, zenei, stb. tartalmú. Nem feltétlenül időhöz kötött, de az is lehetséges, hogy éppen a gyorsaság számít: a feladatokat egy adott időkereten belül kell megoldani, mondjuk öt állomás felkeresésével.
A gyakorlati alkalmazásra a prezentáció résztvevői a Kőrösi Kulturális Központba sétáltak, ahol Joós Tamás igazgató mutatta meg, hogy a bejárat melletti kirakatba, az ott elhelyezett plakátokra, az előtérben a pénztár mellé helyezték ki a kódot. Az elméletet fényesen igazolta – többféle telefonon is – a gyakorlat, a kód lefotózása után megjelent a képernyőn a menü, ami alapján eldönthető, hogy megnyitom az intézmény honlapját, megosztom a közösségi oldalon, elküldöm e-mailben a webcímét, elmentem vagy elvetem az alkalmazást.
Az iskola egy akciót kíván indítani, ennek érdekében már megkeresték az oktatási államtitkárságot is. Az ötlet pedagógiai alapja az, hogy a gyerekek ne csak „bohóckodásra” használják a telefont, hanem hasznos információk megszerzésére. Például: a QR-kódra „kattintva” bejön az iskola honlapja, rajta az ebédbefizetés, a szülői értekezlet vagy éppen a soros iskolai esemény dátumával, adataival. Ha pedig a telefon eltárolta a kódot, csak elő kell hívni, aktiválni, és ugyanúgy rendelkezésre állnak az információk. Azt szeretnék elérni, hogy az országban minden iskola tegye ki a QR-kódját jól látható helyre, így ösztönözni a gyerekeket a számítástechnika alkalmazására. „Mi, az oktatás gyakorlói, művelői nem maradhatunk le a technika fejlődésétől, a számítástechnika időbeni alkalmazásától, hiszen egy-két éven belül robbanni fog a piac” – magyarázta Menyhárt.
Hozzátesszük, talán a robbanás már meg is történt, csak a lökéshullám terjed kicsit lassan.
fotó: 10kerkult.hu/OGY
