Kóstoló hurka, kolbász és tepertő nélkül
Iskolakóstolót tartottak a leendő elsősöknek és a velük érkező szülőknek a Szent László Általános Iskolában január 22-én. A programban az iskola bemutatása, melyet Menyhárt Sándor igazgató tartott, és mintaórák egyaránt szerepeltek.
Elgondolkodtam azon, hogy ha én lennék egy óvodás gyerek apja, vajon mi érdekelne abban az iskolában, ahol ez év szeptemberében az első évét kezdi meg a gyerekem. Őszintén szólva, igencsak nehéz volt függetleníteni magam az elmúlt években az e témakörben szerzett tapasztalataimról. Mivel a Szent László Általános Iskolába szólt a szerkesztőségi meghívó, így csak erről elmélkedem, nem kizárva, hogy bármelyik más iskolánál ugyanez lenne a gondolatmenetem.
Alaphelyzetnek tekintettem, hogy mielőtt az iskola hivatalos bemutatkozó napja elérkezik, háttérinformációkat szerezzek. Erre egyik lehetőség, hogy az ismeretségi körömben körülnézve igyekszem olyan szülőket találni, akik gyereke, gyerekei az adott intézményben tanul, tanulnak. Logikusnak tűntek ezek a kérdések. Milyenek a tanárok? Milyen a tornaterem? Hány gyerek jár egy osztályba? Milyen a felszereltség – értve ebben, hogy például van-e informatikai, nyelvi labor, van-e kémia- és biológia szaktanterem? Kimondottan az elsősökre vonatkozóan: vanna-e még játékok a tanteremeikben? Persze, az is érdekelne, hogy kell-e egyenszerelés a tesiórára, meg hogy milyen a kaja? És nem utolsó sorban: van-e valamilyen szakosodási lehetőség, azaz van-e sport, rajz, matek, ének, nyelvi tagozat? Ha van, akkor ez már elsőtől működik?
Egy másik információforrás lehetne, hogy megnézem az iskola honlapját, s onnan is szereznék infókat. Főleg az első osztályra vonatkozóan. Találok-e fotókat, beszámolókat iskolai ünnepekről, kirándulásokról? Találok-e a honlapon valamilyen tájékoztatást arról, hogy milyen oktatási célokat nevesítenek, milyen módon kívánják ezeket megvalósítani?
Hát, dióhéjban ennyi, s állítom, leírva hosszabb, mint a valóságban utánajárni ezeknek. És akkor lássuk, hogy – függetlenül attól, bárki gondolkodik-e ilyeneken – mit kínált a tantestület ama bizonyos „kóstolós” délutánon!
Megtelt a tanterem, sokan álltak, és többen jegyzeteltek is. Menyhárt Sándor igazgató azzal indított, hogy bemutatta az alsós helyettesét és az első osztályokban tanító pedagógusokat (képünk).
balról: Tabi Ágota, igh., Vargáné Tarjányi Edit, Matyókáné Polyák Melinda, Szilágyiné Kertész Henrietta, Szél Ágnes, Deskó Krisztina és Hódosi Andrea.
Miután ez megtörtént, a tanárnők elmentek, volt dolguk bőven a kicsikkel, s az igazgató az iskola oktatási rendszerét kezdte taglalni. Arra kérte a szülőket, hogy aki a 6 éves iskolaérettségi határ miatta aggódik, ne tegye! Egyrészt a felméréseket a pedagógiai szakszolgálat, a nevelési tanácsadó már elvégezte, de ha valaki úgy érzi, jó lenne még egy év a gyerekének az oviban, az óvónővel egyeztetve az oktatási hivatalnál kérvényezheti (a határidő január 31-e volt -a szerk.).
Utalt arra, hogy a nyár végén a férőhelyek bővítésének konténeres megoldásáról beszéltek az emberek. Ismételten megnyugtatta a szülőket, miszerint a jelenlegi létszámadatok ezt nem indokolják Kőbánya iskoláiban.
(képünkön: Menyhárt Sándor)
A nyugtatás témakörébe tartozott még a Nemzeti Alaptanterv módosítása. „Tudom, hogy aggódnak, de ne tegyék! Mi is aggódunk, mert még semmi konkrét információnk nincs, így hát ez most felesleges. Vannak beszélgetések a változásokról, de attól nem tartunk, hogy egy radikális változtatással szeptember 1-jétől áttérünk a finn rendszerre. Inkább a tavalyi tanév alapján tervezünk” – mondta. Ezek között három első osztály indítása szerepelt, a tankerülettől azonban még nincs erre jóváhagyás. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nyugodtan nézzenek körbe a többi kőbányai iskolában is, mert az utóbbi években hatalmas innovációt hajtottak végre mindannyian, s így mindenki a legjobbat tudja választani a gyerekének.
Azt is megjegyezte, hogy náluk szokás – bizonyára máshol is –, hogy az óra nem a kicsengetéssel ér véget: ha korábban észleli a pedagógus, hogy a gyerekek fáradnak, akkor játékot vagy más vidámságot iktat be, de az is előfordulhat, hogy 1-2 perccel kitolódik, míg egy gondolatot befejeznek, lezárnak egy témát.
Menyhárt Sándor egy fontos határidőre hívta fel a figyelmet. Március 6-áig egy nyomtatványt kell kitölteniük a szülőknek, ahol arra kíváncsiak – mind a tankerület, mind az iskolák –, hogy melyik intézményt választották. Ezen lehet megjelölni, milyen osztálytípust választottak. A kitöltött nyomtatványt el kell juttatni abba az iskolába, amely mellett voksoltak.
„Nálunk többféle osztálytípus létezik. 1957-óta létezik és működik az ének-zene tagozatunk. Ezt azoknak ajánlom, akik már az ovis korban kitűnnek tehetségükkel. Itt egy felmérés, meghallgatás előzi meg a tényleges tudást. Ez alapján javasoljuk vagy sem a tagozatra befogadást. Hozzá teszem, ez nem csak az ének-zenéről szól, de a közösségi, a matematikai, a kreativitási készségeket és képességeket is fejleszti (képünk).
Tavaly a Ghymes együttessel léptünk fel a karácsonyi koncertjükön. Képzeljék el, hogy a megtiszteltetésen mekkora fegyelem és odafigyelés is kellett, hogy a gyerekeink ne zavarják a koncertet, ott lépjenek be, ahol kell, és ott a tudásuk maximumát adják.” – hangsúlyozta. Majd elmondta még, hogy itt 25-27 fős osztálylétszámmal dolgoznak.
A témakör lezárásaként kérdésekre válaszolt. Ezek között az ének-zenei meghallgatások dátuma volt túlsúlyban. Azonnal jött a válasz: február 21-én 14:00 órától, az utolsó időpont 16:00 óra, a következő meghallgatás pedig február 22-én reggel 9 órakor kezdődik. Mindkét alkalommal 10 perces időközönként lesz a váltás. A feliratkozásra pedig már a tájékoztató után lehetőség nyílik. „Olyan biztosan nem fordul elő, hogy valaki nem fér be; minden jelentkezőnek biztosítunk lehetőséget.” – toldotta meg a választ az igazgatóhelyettes asszony. Menyhárt Sándor pedig azt tette hozzá, hogy a következő hétfőn kifüggesztik a listát, hogy kinek javasolták az ének-zene tagozatot.
A tájékoztató második részét nem állt módomban végighallgatni, ezért az alapinformációkhoz néhány saját tapasztalatot, élményt teszek majd hozzá. Menyhárt Sándor elmondta, a testnevelés nem tagozatos rendszerű, de „hosszú évek óta rendkívül eredményes.”
Nos, ezen a ponton folytatnám a gondolatot azzal, hogy a kerületi diáksport napok legeredményesebb iskolája a Szent László Általános Iskola közössége. A versenykiírás díjazza az alapsportágakat, a legjobban mozgósító iskolát, azaz, ki vesz részt a legtöbb versenyen, a legtöbb diákot versenyeztető iskolát. Ezek összessége adja ki, hogy melyik intézmény nyeri el az abszolút első helyet.
A 2019. évi Diákolimpia győztesei: Szent László DSE
Az eredményekhez hozzá tartozik a feltételek biztosítása. A pedagógusok szakértelmét itt hadd ne említsem, de két tornateremről (egy kisebb és egy nagyobb), egy közepes méretű műfüves focipályáról és tágas udavarrészekről, köztük a focipálya melletti rekortán borítású futósávról, a szükséges számú és típusú labdákról, a tornatermi berendezésekről azért illik szólnom.
Meg arról is, hogy a bemutató órán milyen szeretettel és figyelemmel dolgoztak a tesitanárok és a kisegítő felsősök a kicsikkel. Biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek szeretni fogják a sportot.
Igazság szerint azt kellett eldöntenem, hogy Menyhárt előadásából mennyit hallgassak meg, hogy meg tudjam nézni a kézműves foglalkozásokat és az énekórát is. A bemutató órákról beszédes fotókat sikerült készítenem, remélem képet adnak a lehetőségekről, a gyerekek készségeinek, kreatívitásuk alkalmazásáról.
(képünkön: nekik már útlevelük van az iskolába)
Egy olyan érdekességről szólnék, ami egy előremutató szemléletről szól. A szülők nem az első vagy második osztályban találkoznak majd a tehetség kibontakoztatásának sokszínűségével, eredményességével. A felső tagozat lesz a lépcső, ahol gyermekeik bekapcsolódhatnak majd a Kiből lesz a cserebogár? nevű prezentációs versengésbe. Saját tapasztalatom, hogy a legjobbak –közönség és zsűri előtti – kiselőadásai a választott témakörben döbbenetes színvonalat mutattak. Biztos tárgyi tudás, szépen tagolt és hangsúlyozott, érthető magyar beszéd (több alkalommal angol nyelvű prezentációt is hallottam nyolcadiksoktól), a korszerű technika (okostábla, kivetítő, számítógépek és programok) készségszintű kezelése, , a team-munka jelenléte támasztja alá, hogy az iskola sokszor kilép a hagyományos oktatási, majd a leadott tananyag számonkérésének megszokott, hagyományos formáiból – teszt, dolgozat, felelés a tábla előtt. Az, hogy ötödikes srácok oktattak, magyaráztak hasonszőrű vagy 1-2 évvel idősebb társaiknak egy, a Prezi fejleszette prezentációs programot, alkalmazást, valóban nem mindennapos. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy más iskolában a hatodikosok robotokat raktak össze és programoztak adott feladatsorra egy folyamatos, 45 perces előadás ideje alatt. – A magyarázat és megvalósítás real-time rendszerben zajlott. Hát, az sem volt piskóta!)
Hát, ennyit tennék hozzá az inkább szárazabb, de fontos információkat tartalmazó igazgatói tájékoztatáshoz. Ezzel együtt remélem, a tárgyszerűség és a szubjektív közelítés végeredményeként valóban sikerült kóstolót tenni a számítógépjeik, tabletjeik, telefonjaik képernyőjére.
Jó étvágyat!
cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY