Egészséges táplálkozás a másik oldalról: Erasmus+ a gimiben
Osztrák, francia, lengyel és német diákokat látott vendégül a Szent László Gimnázium az Erasmus+ program keretében november 24-29-e között. A téma az egészséges táplálkozás volt, s ehhez 25-én izgalmas kémiai kísérleteket is végeztek a gimnáziumban.
Éppen időben érkeztem, csak néhány perc volt még hátra a délutáni program kezdéséig. Sárkány Péter intézményvezető felkísért az Öveges laborba, ahol perceken belül elkezdődött a kísérletekhez szükséges háttér megismertetése. Amíg odaértünk, röviden elmondta a program lényegét.
„Az egészséges táplálkozással foglalkozunk a héten, s ezzel összefüggésben végeznek el a diákok különféle kísérleteket. Ezeket minden nap más ország küldöttjei állítják össze s végeztetik el a többiekkel. A kísérletekre vegyes csoportok alakultak, mindegyikben van egy-egy fő a résztvevő országok tanulói közül. A mai napra mi, magyarok terveztük meg a programot, s a diákjaink vezetik a kísérleteket.”
balról: Sárkány Péter, Assani Ádám, Szabó Nóra, Stefan Krisztof és Görgey Zsófia
A laborban Jantner Anna (jobb oldali kép), végzős egyetemista, a gimnáziumban gyakorló kémiatanár, az élet egyik alapeleméről, a vízről adott közre néhány ritkán hallható adatot. A földgolyó vízzel borított felületein az összes vízmennyiség 1337 millió km3, ebből a sós víz 1300 millió km3. Adódik, hogy az iható tiszta víz ehhez képest csekély mennyiség: 37 millió km3, melyből a tavak és folyók vize 8,3 millió km3.
Ezek az adatok nem véletlenül szerepeltek a felvezetésben, hiszen a világ nagyon sok részén nincs, vagy csak nagyon kevés az iható víz, és az sem mindegy, mire és mennyit használunk belőle.
Mennyi víz kell ahhoz*/, hogy ihassunk egy csésze kávét? – kérdezte. A válaszok eléggé szórtak, de átlagban 2-3 dl volt a saccolt mennyiség.
A meglepetés ez után jött: egy csésze kávéhoz 150 l víz szükséges, 2 dl dzsúz vízigénye pedig 170 l. Extrém a szám, de 1 kg bélszín pultokba kerüléséhez 15 500 liter vízre van szükségünk. Ezek a tudnivalók egyáltalán nem lényegtelenek, ha figyelembe vesszük, amit Sárkény Péter mondott a laborba menet.
A laborgyakorlaton a vendégek az egyik laborban megvizsgálták, hogyan mutatható ki, melyik a cukormentes (zéró) és melyik a hagyományos (cukros) kóla, a másik helyszínen pedig különféle szennyezéseket mutattak ki és határoztak meg a tiszta vízhez viszonyítva.
A meglepetés kísérlet az ezüsttükör-próba volt: a kis kémcsövek belső falán kicsapódó ezüstfilmet haza is vihették a diákok.
A kísérletek körülményeiről annyit illik tudni, hogy a munkanyelv az angol volt, a kísérleteket a gimnázium diákjai mutatták be és vezették le. Hogy ehhez mi szükséges, és hogyan készültek fel rá, Görgey Zsófit (balra lent) kérdeztem abban a rövidke szünetben, mikor a két részre osztott vendégek labort cseréltek.
– Nehéz volt angolul bemutatni és dirigálni a kísérleteket?
– Nem volt megterhelő, mert megkaptuk a kísérlet leírását, azt mi fordítottuk le. Számomra ez azt is jelentette, hogy megkeressem azokat a kifejezéseket, amik a szaknyelvben fordulnak elő. Például ilyen volt a csapadékképződés szó. Mert, ugye, itt nem az esőről beszélünk.
– Ehhez azt kell feltételeznem, hogy ezeket ők is ismerik, holott az angol nekik sem anyanyelvük…
– Ez lehetséges, de azért egy nemzetközi program megköveteli, hogy alaposan felkészülj a témádból.
– Először vezetsz kísérletet?
– Igen, bár eddig is kísérleteztem, de azokon nem kellett magyaráznom. Ugyanis, amikor eldőlt, hogy a leendő kisérettségire én a kémiát választottam, elég sokszor terveztem meg a kísérleteimet.
Az angol munkanyelv okán Jantner Annát arról kérdeztem, mi a nehezebb: angolul bemutatni a prezentációt vagy a diákokat segíteni abban, hogy sikeresen vezessék a kísérletet angolul? – Azt hiszem, mindig a diákok felkészítése a nehezebb, hiszen én tudom, mit akarok elmondani – felelte. A felkészítésben való részvételéről pedig annyit mondott, hogy a feladata szerint összeállította a prezentációt, és ismertette a kísérleteket. A tényleges felkészítést Malatinszky tanárnő végezte, ő maga inkább asszisztált ennek során.
A felkészülés másik oldalát, azaz, hogy a látványra avagy a magyarázatra helyezte a hangsúlyt, mennyi időt vett igénybe a tervezés, Lobmayerné Malatinszky Gabriella tanárnő, a program vezetője mondta el lapunknak.
„A tényleges munka már akkor elkezdődött, amikor a pályázatot megírtuk és a projektet összeállítottuk; ennek lassan egy éve. Akkor terveztük meg, hogy a választott témához milyen kísérleteket tervezzünk meg, s azok milyen feladatokat rónak ránk. Első lépésben megszerkesztettük a szövegeket, majd egy kollégámmal szakmailag ellenőriztük a gyerekek fordításait. Kértem, hogy tanulják is meg, sőt, nekem is mondják el, nehogy az éles bemutatón legyen valami zavar. Egy alkalommal pedig el is végeztük a kísérleteket, afféle főpróbát tartottunk. Ezt megfelelő módon dokumentáltuk is.” – magyarázta. A rövid inetrjú során kiderült, hogy elégedett volt a diákjaival, jól végezték dolgukat.
Mindezek után arra is kíváncsi voltam, milyen tapasztalatokat szereztek a vendég diákok. Az egyik osztrák diáklány, Linnea (képünkön bal szélen) éppen a kóla cukorvizsgálatához készülődött a többiek gyűrűjében. A benyomásairól, az észrevételeiről faggattam.
„Érdeklődve vártam, és most azt mondhatom, hogy nagyon különleges volt. Két különböző feladatot kaptunk, és nekem mindkettő nagyon tetszett. Sajnos, a mi iskolánkban nincs lehetőség ilyen kísérletekre, így az nagyszerű volt, hogy most igazi kémiai szerekkel dolgozhattunk. Nagyon érdekes volt, hogy a kétféle kólát hogyan lehet megkülönböztetni, sőt, eddig nem hallottam róla, hogy ilyen létezik. Ez meglepetés volt számomra.”
Nem hagyhattam ki, hogy meg ne kérdezzem, amikor megkóstolta a kólákat, érezte-e a különbséget a cukros és a normál változat között? Azt felelte, a hagyományos változatot erősebbnek találta, így arra szavazott, az a cukros. Később ez be is bizonyosodott. (Egy személyes véleményt hadd mondjak itt! Nagyon-nagyon ritkán iszom kólát, így nekem mindkettő egyformának tűnt: ugyanaz az íz és ennyi.)
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
*/ a vízlábnyom (water footprint) az egyes emberek által használt tárgyak előállításához és az általuk igénybe vett szolgáltatásokhoz szükséges vízmennyiséget jelenti.
Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül