Garázsvásár – másként

Kedves meghívást kapott szerkesztőségünk a Kada Mihály Általános Iskolából október elején: szívesen látjuk az első jótékonysági garázsvásárunkon október 24-én – állt a meghívásban. Mivel bővebb információt nem tartalmazott az invitálás, kézenfekvő volt, hogy ezeket a helyszínen kell beszerezni…

Néhány perces késéssel érkeztem az iskolába, de ha fél órával a délután 4-re hirdetett kezdés előtt lépek be az épületbe, akkor is ugyanazt láttam volna: nyüzsgést, tömeget és árubőséget.

   A bejárattal szemben, a hirdetőtáblán vidám hangulatú plakáton tájékoztatták az érdeklődőt, hol, melyik osztály piactere található. Balra, a folyosó hosszában, egészen a tornacsarnoki átjáróig sorakoztak az asztalok. Ruhaneműk, könyvek, játékok, bizsu, hímzések, horgolt csecsebecsék és megannyi más árucikket kínáltak a szülők, néhol a gyerekeikkel, de itt-ott a tanárok is beszálltak a börzébe. A jobb oldali épületszárnyban a termek adták a vásár helyszínét.  

   A már felsoroltakon túl, itt volt egy spéci-pult is: a tanárok igazi kézműves ajándéktárgyai borították be az asztalokat. Nem sokáig: egy félórás „ismerkedő” körút után ide visszatérve azt láttam, jelentősen megcsappant a karácsonyi dísztárgyak száma. Hogy ne maradjak ki a jóból, egy jelképes adakozással (pezsgősdugóra festett utcakép kulcstartót vásároltam) gazdagítottam a vásár bevételét.

   A helyszínre tartván azon gondolkodtam, vajon miben különbözik a Kada suli kétségtelenül újszerű kezdeményezése az általam ismert garázsvásároktól. Úgy döntöttem, nem agyalok, inkább Kohl Katalin igazgató asszonyt (bal oldali képünkön két tanítványával) kérdezem meg a témáról.

   – A garázsvásárt és a jótékonyságot is tudom értelmezni külön-külön, de mit kell érteni alatta így, egyben?

   – Az elmúlt időszakban több kollégánk is járt különféle garázsvásárokon, s innen jött az ötlet, hogy rendezzünk mi is egy Kadás-vásárt. De, ha ez sikerül, adjunk valami célt is, ne csak egy szimpla olcsóvásár legyen. A jótékonyság mellett döntöttünk, s a szülőket arra kértük, hogy a már felesleges, de még jó állapotban lévő dolgaikat hozzák el erre a napra, s vegyenek részt az árusításban. Nem szabtuk meg, hogy mik legyenek ezek a dolgok. És mi, a pedagógusok is nekiláttunk, különféle kézműves dísztárgyakat készítettünk.

   A jótékonyság pedig úgy kapcsolódik a vásárhoz, hogy a szülők a kiárult teljes bevételt felajánlják úgy, hogy annak a fele az osztályok kasszáját, a másik fele pedig az iskola alapítványának büdzséjét gyarapítja majd.

   – Mikor kezdték el a szervezést? Hiszen a tervről értesíteni kellett a szülőket, a helyszíneket is elő kellett készíteni, szóval ez nem kétnapos munka volt.

   – Gyakorlatilag az iskolakezdés előtti első megbeszélésünkön, még augusztusban már szóba került a terv, és egy háromfős team el is kezdett dolgozni. Azt mondhatom, hogy változó intenzitással, de úgy két hónap kellett a megvalósításhoz.

   – Mi volt a „jelentkezési határidő”?

   – A vásár napját megelőzően két hétre kértük, hogy jelezzék, körülbelül mit és milyen mennyiséget hoznak, és hogy vállalnának-e árusítást is? Mert arra is volt lehetőség, hogy csak a tárgyakat ajánlották fel, és önkéntesek árusítottak.

   – Tettek-e kikötét arra, hogy mit ne hozzanak?

   – Ez évben nem, mivel az első alkalom volt, így a kisméretű síkképernyős tévétől kezdve az apró csecsebecséken át a használt mesekönyvig szinte mindent hoztak, de ezt már láthatta is.

   Igen, láttam, és itt-ott kérdezősködtem is; vásárló gyerekektől, árusító szülőktől. Arra voltam kíváncsi, mi a véleményük, hogy érzik magukat?

   A horgolt mini csipkéknél egyértelmű volt, hogy megkérdezzem ki dolgozott ezekkel? – Orem Józsefné – válaszolta egy elsős kisgyerek kedves, készséges anyukája, Orem Magdolna, és hozzá tette, megelőzve a kérdésemet, hogy nem ő horgolta a díszeket, mert a „mester” 76 éves. – Igaz, kicsit nehezen ment neki, mert már nem olyan fürgén mozogtak az ujjai, mint egykoron, de azért több darabot is horgolt. Egy hét alatt lett kész – mutatott mosolyogva egy vevőre váró darabot.

   Bevallom, a cikk írásakor kicsit leskelődtem a facebookon. Arra voltam kíváncsi, milyen fogadtatása volt a garázsvásárnak. A sok érdekes bejegyzésből a szervezők sorait emeltem ki:

   „Kedves szülők, családtagok, ismerősök, érdeklődők!
Az október 24-én megrendezett jótékonysági vásárunkra közel 90 szülő ajánlott fel eladható tárgyakat. Az árusítást 49-en vállalták közülük. 16 és 19 óra között nagyon sokan megfordultak Önök közül az iskolánkban és vásároltak a kadás gyerekekért, a gyerekek javára. Köszönjük.”

   Ennyi az utórezgés. A siker egyértelmű volt, így jövőre is megrendezik a vásárt.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül