A foci, a sakk és a mértan keveréke

Hosszú szünet után Kőbányán újra él az asztali labdarúgás, vagy inkább közkeletű nevén a gombfoci. Az ESE kanyargós út után lelt otthonra a Kőrösi kultúrházban.

Örömfoci

A mai negyvenes, ötvenes, hatvanas férfigenerációt egy szó hallatán talán ugyanaz a mámoros érzés keríti hatalmába: ez pedig a „gombfoci”. Mindenki másképp csinálta: volt, aki a kabátokról csente el a kisebb-nagyobb gombokat és farigcsált azokból „játékosokat”, volt, akit az „igazi” focihoz jobban hasonlító, fényképes, íves darabok alkotta csapatokkal űzött játék ejtett rabul. Később pedig a legfanatikusabbak különböző műanyagokból tetszetős külsejű játékosokat esztergáltattak maguknak – manapság is ez, a kör alakú „játékosokból” álló csapatokkal, nyomópálcákkal játszott sportág a legelterjedtebb.

A lényeg persze a múltban és a jelenben is azonos: a meccs, a közös játék! itt nem számított (és most sem számít) a „papírforma”, a pályán csúszkáló Vasas, a Fradi vagy a Honvéd bármikor megverhette a Real Madridot vagy a brazil válogatottat, de ugyanúgy ki is kaphatott akár a Rapid Wientől is. Ami a különbséget jelenti, az az „edző”, vagyis az asztal mellett álló versenyzők ügyessége, technikája, taktikája, stratégiája.

Erzsébetvárosból Kőbányára

Az asztali labdarúgás – merthogy ez a játék neve – a rendszerváltás után, az egyesületek létrejöttével vált hivatalosan is sportággá a sportági szakszövetség megalakulásával. És, szerencsére hosszú kényszerszünet után Kőbányán is újra él, jelen van a gombfoci. Ami azt illeti, elég kalandos és kacskaringós út után leltek otthonra a versenyzők a Kőrösi kulturális központban.
– Az Erzsébetvárosi Sportegyesületnek az egyik szakosztálya a mienk, sokáig a Százház utcai sportcsarnokban edzettünk. Ám a VII. kerületi önkormányzat néhány éve nagy dérrel-dúrral lebontatta a helyszínt, hogy oda egy korszerűbbet húznak fel, de a mai napig nem épült ott semmi. Egy üres placcon játszani nem lehet, így vándoroltunk: megfordultunk a VII. és a IX. kerületben is, majd tavaly decemberben „bekéredzkedtünk” ide, a Kőrösibe. Szerencsére örömmel fogadtak minket, és nem utolsó sorban mindig van szabad helyiség, ahol játszani tudunk. Később szeretnénk ezt valahogy meghálálni, például Kőbánya vagy a Kőrösi nevének felvételével – magyarázta Tóth László, az ESE tagja, aki mellesleg a Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség (MALSZ) elnöke is egyben. A csapat január 25-én tartotta az első, amolyan kedvcsináló bemutatóját – sajnos, gyér érdeklődés mellett. De hát, minden kezdet nehéz…

Agy- és kézjáték

A jövőben szerdánként amolyan felhozó, felzárkóztató tréningeket tartanak Berend Csaba vezetésével, péntekenként tartják a klubnapot, amikor is a sportágat már komolyabban űzők tréningeznek. Ahogy Berend Csaba fogalmazott, korhatár nincs, kicsi és középkorú vagy idősebb egyaránt jöhet – ő maga rendszeresen már hatéveseknek is tart edzést –, néhány foglalkozás után pedig kiderül, hogy kibe szorult tehetség. De a kevésbé ügyeseket sem küldik el, hiszen ha csak megszeretik a játékot, már az is nagy eredmény.

Első blikkre egyszerűnek tűnik ez a modern gombfoci, pedig nem az.
- A foci, a sakk és a mértan keveréke, ráadásul a „labda” várható pattanását ugyanúgy előre kell fejben modellezni, mint a biliárdnál. És persze a kézügyesség is fontos – jegyezte meg Tóth László. – Az egyetlen hátrány, hogy viszonylag bonyolult a szabályrendszer. Elsőre ettől sokan megrettennek. Ám jó hír, hogy a sok gyakorlással mindez elsajátítható.

Aki kíváncsi, milyen is élesben ez a sportág, az meg is nézheti: március 4-én a Kőrösiben lesz a hazai páros országos bajnokság, majd március 31-én ugyanitt a Kőbánya Kupa. Talán az eddig kívülállók számára is kiderülhet, mitől is őrülnek meg mámorosan az egyébként meglett, komolynak tűnő férfiemberek…

Magyar sport
A sportágba jobban belemélyedőknek akár feltűnhet, hogy a MALSZ mellett a Magyar Szektorlabda Szövetség; utóbbi játéka kísértetiesen hasonlít az előbbire. Tóth László megjegyezte, pár éve a szektorlabdások vitába kerültek az anyaszövetséggel, így kiváltak, egyébként pedig ugyanazt a játékot játsszák.
Ez tipikusan magyar sport, főleg a Kárpát-medencei magyarság körében népszerű – az első feljegyzések szerint már 1910-ben volt asztalifoci-verseny idehaza. A világ más pontjain pedig a kivándorló magyarok honosították meg.