Kétszáz gyerek, öt év, egy klub

Az OTP – MOL Bozsik intézményi program X. kerületi körzeti tornáját 2011. január 21-én rendezték meg a kőbányai Szent László Gimnázium sportcsarnokában. A program reggel fél kilenckor kezdődött, s délután ért véget. Közben mintegy kétszáz óvodás és általános iskolás focizott a teremben.

A résztvevő óvodák és általános iskolák a Grassroots fesztivál keretében:

Mályva óvoda, Rece-Fice óvoda, Mászóka óvoda, Kékvirág óvoda, Gézengúz óvoda, Árnyas óvoda.

Általános iskolai csapatok, 1. korcsoport (1.oszt)                   

Újhegy-Sibrik, Janikovszky Éva ált. isk. Bánya u., Janikovszky Éva ált. isk. Üllői út, Bem DSE                      

Mini torna

1. korcsoport (2.oszt)                    

Bornemissza, Újhegy- Sibrik, Janikovszky Éva ált. isk.,Bem DSE                  

2. korcsoport (3-4. oszt)               

Bornemissza, Újhegy- Sibrik, Janikovszky Éva Ált isk. Bánya u., Janikovszky Éva Ált Isk. - Üllői út, Bem DSE                                

   Az eseményt több neves futball szakember is megtekintette. A 10kerkult.hu Korolovszky György (képünk) szövetségi edzőt, az U15 válogatott szövetségi kapitányát kérte néhány értékelő szóra. A Ferencvárosban tíz éven át focizó, népszerű Koró négy éve lakik Kőbányán, s baráti kapcsolatban áll Bereczki Istvánnal, a torna szervezőjével. Lőrincen testnevelő tanár, szövetségi munkája pedig Telkihez köti.

Egyáltalán nem biztos, hogy bemelegítő kérdésünk könnyű volt. Alapként, összehasonlítási pontként a 10 éves körüli korosztályt javasoltuk; az első állomásnak a 15-16 éveseket, majd a pálya csúcsát jelentő 20-25 közötti felnőtteket gondoltuk mérőpontnak. Egy-két jól menedzselt játékostól eltekintve az tapasztalható, hogy a labdarúgásba vetett gyermeki hit folyamatosan csökken, 16 év körül egyik fő motiváció már a pénz, milliók röpködnek, s úgy néz ki, felnőtt korban szinte csak az anyagiak mozgatják a játékosokat. Közben fokozatosan kopnak el a 10-16 éves korban még óriási tehetségek, s a magyar klubokban – sőt, a válogatottban is – átlagos képességű focisták rúgják a bőrt. Mi mozgatja ezt a nem túl hízelgő ívet?

   - Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Erre nincsennek panelek! De megpróbálok olyan hívószókat, vezérgondolatokat mondani, amik azért adhatnak egyfajta magyarázatot. Mostanában már annak is kell örülni, ha a gyerek előtt gurul a labda és belerúg. A felgyorsult technikai fejlődés a szó szoros értelmében elcsalja a gyerekeket a virtuális világba. Amíg korábban, úgy a nyolcvanas években egy klubnak volt akár két csapata is, meg volt A és B válogatott, most már lejjebb ment az igényszint és ott tartunk, hogy eredménynek számít, ha meg tudunk szervezni egy Bozsik programot. Arra törekszünk, hogy a gyerekeket visszahozzuk a lakásból, a számítógép mellől a pályára, a grundra. Az igényszint kényszerű lefelé tolásával azt látjuk, hogy kevés a futballista, bármely korosztályt is nézzük. A kevésben pedig kevés a tehetség. Van, de kevés. Sőt, őszintén el kell azt is mondani, hogy európai viszonylatban a mi tehetségeink egy jó átlagot képviselnek. Az a célunk, hogy ebből kitörjünk. Elsőként könnyed és színvonalas tornákkal, mint ez a mai is, növeljük a sportág tömegszerűségét. Fesztiválokat kell szerveznünk, majd a gyerekeket elvinni a klubokba, netán a futball akadémiákra. El kell érnünk azt a nagyságrendet, ami 20-25 éve még meg volt. Ha ez így lesz, biztosan lesznek, akik külföldre szegődnek, de lesznek olyanok is, akik itthon maradnak. Az értékrendek pedig változhatnak, de addig nem tudunk erről beszélni, míg nincs meg a foci megfelelő tömegbázisa. Egy a fontos: minél többen futballozzanak!

No, akkor még egy "kellemetlen" kérdés! Ezek a gyerekek, akik igencsak jól kergetik a labdát, hová tudnak menni 2-3 év múlva focizni? Hol vannak olyan egyesületek, ahol az egykori „fakó” – a junior csapat is rendszeresen játszik korosztályos bajnokságban, s esetleg a továbblépést is jelentheti a srácoknak? Azaz, felszívják-e ezt a rengeteg gyereket?

   - Rengeteg? Hol lát itt olyat?

No jó, van itt mintegy 200 srác, rájuk gondoltam…

   - Hát ez az! Ennyi gyereknek egy klub toborzójára kellene elmenni, nem egy kerület utánpótlás bázisát reprezentálni velük. Ezért van az, hogy egy Fradinál, egy Honvédnál ha már 8-10 jelentkező van, eredménynek számít. Kétszáz gyerek öt év alatt fordul meg egy nevesebb egyesületnél. Ez a szomorú. Nem árt tudni, hogy nálunk, a Ferencvárosban három év alatt kicserélődött egy korosztály! Hát erre nem lehet építeni! Ezért van nagyon fontos dolgunk azzal, hogy már az ovis kortól elkezdjük a nevelést, a sportág megszerettetését, sok-sok sikerélményt biztosítva a kicsiknek. Ha a munkánk eredménye ez a motiváció lesz, akkor – és itt visszatérek az eredeti kérdésére is – nem kell majd arról beszélnünk, hová tűnik el 16 év körül egy teljes korosztály?

Egy dologra még azért kíváncsi lennék! Kik a példaképeik ezeknek az apróságoknak? Tudják-e ki volt Albert Flórián, Bene Ferenc, dr. Fenyvesi Máté?

   - Hát ez is jó kérdés! Nekik nem kell tudni (még) ki volt Fenyvesi Máté. Nekik azt kell tudni, ki az a Détári Lajos, Lipcsei Péter? De honnan is tudnák, amikor éppen a magyar foci hiánya miatt szinte minden sportcsatornán a spanyol, angol, belga, német, olasz bajnokságok mennek? És kit ismernek? Messi, Ronaldo, Ronaldinho, Eto’o és társaik! Ha lesz elegendő gyerek, infrastruktúra, sportágba vetett hit, talán eljutunk oda is, hogy több magyar labdarúgást látunk a magyar sportcsatornákon, és akkor más neveket is tudni fognak a mai 10-12 évesek!

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY