Tíz euró, az tíz euró! Nincs átverés!
Nem egészen másfél órája töltötte fel a Go Trabi Go-csapat az úti beszámoló folytatását a Facebook oldalára. Igaz, a fotók egyelőre hiányoznak, de a rali hivatalos oldaláról néhányat közreadunk, érzékeltetve a hangulatot.
5. nap (01.29. kedd)
Egész éjjel vezettünk felváltva. Autópályán indultunk Marakech felé, aztán félúton elhagytuk az autópályát és országúton folytattuk az utat. Átutaztunk Casablancán, de maga a város feleannyira sem volt romantikus, mint a film. Délelőtt megálltunk egy igazi helyi faluban (miután leginkább egész nap gőzünk sem volt hol vagyunk, így a falu nevét sem sikerült megfejtenünk ) és megreggeliztünk. Gizmo amikor kiszállt a kocsiból, közölte, hogy ő itt nem eszik, de aztán gyorsan asszimilálódott . Kaptunk mentateát, meg egy nagy, kerek, lapos kenyeret, ami kicsit édeskés volt, kívül ropogós, belül puha. Ezt a szemétdomb közepén állva megettünk, az egészért fizettünk 10 Dirhamot (
Délben megálltunk a következő szimpatikus falucskában, megnéztük a helyi piacot. Szerencsénkre a hentesnél friss vágás volt, így sikerült néhány levágott birkafejet fotózni a hentesüzlet előtt. A mai fotók egyébként is csak erős idegzetűeknek ajánlottak. A frissen vágott birkából azonnal elénk dobtak egy grillezett hústálat, paradicsommal, hagymával, friss kenyérrel. Hát mit mondjak, halálra zabáltuk magunkat, mindezt 3500 Ft-nak megfelelő helyi pénzért.
Egyre élménydúsabbak a napjaink, kicsit kezd olyan lenni, mintha egy hónapja eljöttünk volna otthonról. Itt közben előbb kitavaszodott, majd ma délutánra nyár lett, rekkenő hőséggel, szikrázó napsütéssel. Tegnap még sínadrágban voltunk, ma már a rövid ujjú póló is soknak tűnt . Az időeltolódást nem egy órának, hanem fél évnek érezzük, mintha július lenne.
A következő megállónk egy hatalmas helyi piac volt, ahol élőállat vásár volt. Otthon az állatvédők valószínűleg azonnali hatállyal a piac beszüntetését követelték volna. Egy-egy kisteherautóba, furgonba 15-20 birkát pakoltak be (szerintem kb. 2 fért volna bele…) egymás hegyére-hátára dobálták az összekötözött lábú barikákat. Volt olyan nyáj, ahol 15 bari volt kötéllel egy kupacba kötözve, és a hátsó lábuknál fogva rángatták őket. A több hektáron (!) elterülő piacon egyébként mindent lehetett kapni használt és nem használt formában egyaránt. Még a kompon láttuk az európában felpakolt furgonokat, amin a mi szemünkkel gyakorlatilag szemét volt, de itt a piacon kinccsé vált a motyó. Nem számít, hogy a turmixgépnek nincs gépe, csak a pohara, vagy a billentyűzetnek hiányzik a kábele, itt minden gazdára talál. A birkasütő soron a tűző napra kilógatott húsból kanyarintják ki a következő adagot, amit legyek és kóbormacskák asszisztálása mellett megsütnek az enyhén koszos grillrácson. Egyébként igen ízletes volt a kóstoló, amit kaptunk. Összenéztünk és úgy döntötttünk, kaptunk annyi védőoltást, hogy belefér az a pár falat . A „be vagyunk oltva” egyébként is kezd szállóige lenni…
Ezután Marakechig meg sem álltunk. A város szélén az Ibis hotel előtt találtunk free wifit, innen küldtünk néghány üzit az út széléről a fiúk pedig „mítoszvadászt” játszottak. Gizmo kitalálta, hogy egyszer látta a Discovery-n, hogy colával is lehet autót szerelni. Mmiután napok óta csúszik a kuplung a DDT-n, nem nagyon volt más ötletünk. Hát az ötlet jó, de tüneti kezelésnél többet nem nyújtott.
Ha már net közelébe jutottunk az esti szállást is lefoglaltuk a booking.com-on. Na itt kezdődtek a problémák. A neten lévő térkép még csak nem is hasonlított a belváros utcaszerkezetére, a szállást egy kis sikátorba jelölte, ahol senki nem hallott róla. Két órát bolyongtunk, aztán úgy döntöttünk, hogy kezdjük előröl. Vissza a legközelebbi wifihez, újra kinézni a címet, másik térkép, aztán újabb fél óra keringés a belvárosban, parkolóhely keresés. Ez egy átlagos szürke autóval nem is lenne gáz, de ezekkel a járgányokkal nagyon ciki volt, hogy mindenki felismert már a második körnél és jött utána még nyolc. A végén a piac melletti körforgalomban már fütyülve tapsoltak nekünk. A második fél órás bolyongást siker koronázta: ugyanabban a sikátorban, az egyik keresztutcánál mi jobbra kerestük, a ház pedig balra volt. A számozás is teljesen logikus volt: a 181-es házszám a 33 mellett és a 72-vel szemben helyezkedett el. Na eddigre már fekete füst gomolygott kifelé a fülünkön…
A szállás a Riad rose du desert nevű hely volt, a riad egyébként nagyjából családias vendégháznak felel meg. Nagyon szép és teljesen autentikus volt. Amikor megérkeztünk leültettek a társalgóban és azonnal forró mentateát kaptunk. Elintéztük a papirmunkát, persze megpróbáltak 10 euróval többet elkérni mindenféle adó címszóval, de az orruk alá nyomtuk a netes foglalást, miszerint a foglalásnál leírt ár ezeket már tartalmazza. A néni kedves volt, mosolygott, majd kiállított egy újabb számlát, amin már jó ár szerepelt. A szoba pont olyan volt, mint az ezeregyéjszaka meséiben.
Innen az éjszakai bazárba rohantunk tovább. Megkóstoltunk néhány helyi sütit, jelentem émelyítően édes, de finom (kicsit a baklavára hasonlít, de nem annyira szirupos). Ettünk halas szendvicset, valamint egy tányérka csigát. A „talicskaéttermek” tündéri bája, hogy a tányérokat, poharakat egy múlt héten tisztára cserélt lavórnyi vízben kiöblítik a két vendég közt. A víz színe a szürke számtalan árnyalatában pompázik. De mint mondtam, be vagyunk oltva . A csigát Tivadar kivételével mindenki megkóstolta, szerintem kimondottan finom volt. Erősen borsos és édesköményes vízben főzték meg, a főzővizet pedig kortyolgatták hozzá. Az íze nagyjából a velőre emlékeztetett, de lehet, hogy csak a bors és az állag teszi . Ezután még egy adag sült halat is belapátoltunk csak az íze kedvéért, mert éhesek addigra már rég nem voltunk. A kajákról általánosságban elmondhatom, hogy az otthoni pénztárcánkhoz mérve nagyon olcsók, és ha az ember képes túllépni a körülményeken, akkor még finomak is. Minden friss, ott helyben sütik. Sőt a csirke annyira friss, hogy a hentesbolt hátsó fala padlótól plafonig csirkeketrec, benne az élő csirkével és csak rámutatsz egyre és máris kotkodálva vágják, kopasztják, 5 perc múlva viheted a FRISS, BONTOTT csirkét . Az persze más kérdés, hogy a higiénia nem pont ugyanazt jelenti, mint otthon nálunk (azt hiszem az ÁNTSZ sírva rohanna hazáig…).
A bazár után beestünk a szállóra, kihasználtuk a forró zuhany áldásos hatásait és reggelig abba sem hagytuk a horkolást.
6. nap (01.30. szerda)
Reggel 8ra kértük a reggelit, azt kényelmesen megettük, aztán elindultunk. A vásárlási mániánkat enyhítendő beszaladtunk a helyi Auchanba. Vettünk kenyeret, sütit, olajbogyót, helyi finomságokat, majd kirongyoltunk a parkolóba és megpróbáltuk a kocsiban felgyülemlett szemetet szétszortírozni. A fáradságunk fokát az alábbi párbeszéd szemlélteti:
- Tivadar kikiabál a kocsi csomijából „Itt van még egy kilós sült disznó”
- Erre én: „Micsodaaa? Piros sündisznó?”
Aztán helyi kaja ide, helyi kaja oda, belaktunk Ádám sültoldalasából a parkoló közepén.
A nap nehezebb fele most következett. A DDT-s Trabin napok óta csúszott a kuplung, de ma végleg feladta a harcot, így egy szimpatikus fa árnyékában, az útszéli árokban a fiúk neki álltak műteni. Én csak pislogtam: először is kikapták a motort, röhögve bevágták az árokba, majd elkezdték ripityára szétszedni. Kicserélték a kuplungtárcsát és beragasztották a lukat, ahol a váltóolaj rácsöpögött a tárcsára. Ezzel 3 órát vesztettünk a napból.
A következő 60 km-en nem volt probléma, egészen addig, amíg a CID-es Trabi gyújtása el nem kezdett haldokolni. Ez újabb 2,5 órás szerelést igényelt az autópálya felhajtó előtt. Ez a két kis malőr az egész napot elvitte. A pályán még 2 órát vezettünk, de a végén annyira fáradt volt mindenki, hogy félreálltunk sátorozni valahol Agadir közelében.
7. nap (01.31. csütörtök)
Reggel arra ébredtünk, hogy kockára fagytunk a sátorban. Ha valaki délután azt mondja a 32 fokos tűző napsütésben, hogy vigyek magammal sídzsekit, kiröhögöm. Hát reggel még ez is kevés volt. A napi hőingás kb. 25-30 fok.
A mai legnagyobb teljesítményünk, hogy Tantanban utolértük a mezőnyt. Csodálkozott is mindenki, hogy még élünk. A mai út már teljesen kihalt tájon vezetett végig. Egyre több tevét láttunk az út szélén és egyre kevesebbet bármi másból. Útközben megnéztük a Star Wars-ból ismert Tatooin bolygót élőben. Állítólag itt forgatták, nem vagyok egy nagy SW rajongó, így tőlem akár igaz is lehet… Miután itt kifotóztuk magunkat valamelyikünk (nem én…) okosan feltette a fényképezőmet a kocsi tetejére, amit sikeresen megreptettünk indulásnál. „Szerencsére” a homokba esett, és nem hajtottunk át rajta.
Délután átértünk Nyugat-Szaharába, ahol eddig még nem sok érdekeset láttunk, de egy nagy előnye már van:
A Trabik ma egészen jól viselkedtek, kisebb állításokon kívül nem kellett őket bántani, tették a dolgukat. Tegnap a szervízkönyvben olvastunk egy aranyos mondatot, amin jót röhögtünk: „A legnagyobb sebességet (
Az eseményeket a Trabant Like oldalon is követhetik, lájkolhatják olvasóink.
folyt.köv.
