Mikulás a jégen – hokibot helyett szaloncukor

A White Sharks Hockey Club – tevékenységéhez igazodva – az Ihász utcai jégpályán rendezte meg a mikulás-ünnepségét, december 8-án. A buli elég sok meglepetést tartalmazott…

Láttam már gördeszkázó plébánost, a hullámokat wakeboard hátán meglovagló kutyust, de korcsolyázó Télapót még nem. Egészen pontosan, december 8-ig nem láttam. Aznap is csak a késő délutáni órákban. És, hogy a csodálkozásom ne tűnjék butaságnak, gyorsan elmondom, a White Sharks hokisok Ihász utcai jégpályájára érkezett. A kori pedig? Hát, ha már a jégre ment…, mert, ugye, a rénszarvasok nem tudnak korcsolyázni.

   Hát, ezzel jól el is lőttem a meglepetést, bevallom, nem tudtam megállni, hogy a tudósítás végére hagyjam, afféle slusszpoénként! Nem, mert valójában ez volt a plakáton is meghirdetve. És más látni, kezet fogni vele, és más olvasni.

   No. de az érkezése, az nem volt semmi, lássuk hát az előzményeket!

   A délután a hokisok gyerekcsapatának bemutatójával, nyílt edzéssel és szabadkorcso-lyázással indult.   

   Aki kíváncsi a hokizásra, kattintson bátran IDE (pdf) és jelentkezzen bátran! 

   Amikor megérkeztem, tele volt a jég, egyesek száguldoztak, mások botladoztak, de egy biztos: hatalmas hangulat uralkodott a sátor alatt.

   Aztán két apróság, a White Sharks jégtáncos palántái, Rabb Edit tanítványai mutatták meg, mit és hogyan lehet megtanulni néhány hónapos korcsolyázással, majd jöttek a krampusznak öltözött idősebbek, meg aki úgy gondolta, siklik néhány kört a gyerekekkel, és a jégpálya minden szegletében táncoltak egy keveset.

   A Mikulás bevonulását pedig az egyesület felnőtt műkorcsolyázóinak látványos gálaműsora előzte meg. Formációs koreográfiákat mutattak be, zászlókkal, fátylakkal tették élvezetessé a műsorukat. Aztán egyszer csak kihunytak a fények, s olyan helyről, amelyre senki sem számított, begördült a Mikulás.

   Nem, nem? Nem hibáztam, nem rénszarvas húzta szánról pattant le, nem ajándékkal megrakott zsákkal a vállán, a főbejáraton sétált be, nem is a sátortető eresztékein szivárgott a jégre. Nem. A jégfelújító járművet „lovagolta meg”, és egy csinos krampuszlánnyal az oldalán körözött a nem is fél, de inkább negyedhomályban – a fotósok bosszúságra.

   Szóval, körözött, integetett, majd egyszer csak megállt a jármű, „pengére lépett” a Miki és akivel csak tudott, lepacsizott a palánknál és osztogatta a szaloncukrot. Még nekem is adott néhány szemet, s nagyot kacsintva jó képeket kért.

   Hogy neki mi a jó, azt nem mondta meg, de kihasználtam, hogy nem csak a jégen parádézott, és, hogy a karácsonyfa előtt üresen tátongott a neki odakészített trónus. Beleültettem, s ha már ott volt, néhány gyerek ezt ki is használta, s készültek a közös képek.

   Később a mikulás is beállt a jégen kötözők közé, osztogatta a szaloncukrot, szívesen pózolt a gyerekekkel – a szülők örömére – és eleget tett az én kérésemnek is, miszerint a felnőtt korisokkal a karácsonyfa alatt készüljön soha meg nem ismételhető kép.

   Megtörtént a „történelmi” fotózás, s láthatóan mindenki jól érezte magát. 

   A részletek pedig megtekinthetők a délutánról készült képgalériában – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül.