1849. október 6., a bosszú napja
A magyar történelem egyik szomorú emléknapja a mai: 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A híres szabadságharcnak némi kőbányai vonatkozása is van.
A visszatekintéshez a történelemmel foglalkozó portál, a Rubicon Online írására támaszkodtunk. A teljes írás megtalálható itt.
Kőbányán az Új Köztemető 1848-as sírhelyeinél tartottak megemlékezést. A himnusz eléneklése után Kovács Róbert polgármester mondott ünnepi beszédet. Márai idézettel indított, mely idézetnek mind áttételesen, mind közvetlenül mély kapcsolata van a hazaszeretet eszmeiségével.
- Tisztelt Emlékezők! A hóhér kegyetlenül végezte dolgát, azonban az aradi vértanúk utolsó gondolataikkal is azt bizonyították, hogy másokért éltek. „Mindig, mindent adjál oda hazádnak! A világnak nincsen semmiféle értelme számodra a hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében! Semmit ne várj hazádtól! Csak adjál azt, ami legjobb életedben! Ez a legfőbb parancs.” Auilich Lajos, Knezič Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Scweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Damjanich János, Kiss Ernő honvéd tábornokok. Ők ugyanúgy nem olvashatták Márai szavait, mint a ma 162 éve kivégzett első miniszterelnök, a negyvenkét éves gróf Batthyány Lajos. Ők a legszentebbet, a legfontosabbat, az életüket adták a hazáért.
Beszédének további részében kiemelte, 1848 és 1849 magába sűrítette nemzetünk történelmét: a boldogságot, a reményt, a szenvedést. A szabadságharc bukása után Haynau rémuralma következett, aki kijelentette, akár százakat kész agyonkövetni, hogy megmutassa, módszere az egyetlen az általa vélt rend betartatásának. A magyar népet azonban nem lehetett megtörni! Nem, mert a magyar nép számára
- A magyar szabadság és függetlenség vértanúiról emlékezünk október 6-án. De tudjuk-e, hogy mit jelent a vértanúság, tudjuk-e azt, mit jelent az életet feláldozni egy ügyért, egy eszméért? Ma, az anyagi értékek bűvöletében élő társadalom embere meseszerűen távolinak érzi azt a gondolatot, hogy valaki kész az életét tudatosan odaadni valamiért. A 48-as vértanúk egy eszméért áldozták fel az életüket. A magyar nemzet eszméje, a magyar szabadság és függetlenség volt az, amiért a különféle származású, eltérő felfogású emberek áldozták életüket. És ha nekünk ma fontos a család, a haza, a nemzet, a nemzeti összetartozás, a nyelvünk, a kultúránk, a földünk, európai keresztény hagyományaink, környezetünk állapota, gyermekeink jövője, nem engedhetünk 48-ból. Ne engedjünk 48-ból! – zárta megemlékezését Kovács Róbert.
A beszéd után részletek következtek a kivégzett honvéd tisztek életük utolsó éjjelén írt naplóiból, leveleikből. A megemlékezést koszorúzás zárta.
Nos, ennyi a szűk történelmi visszatekintés. Ugyanakkor Halma Ágnes kertvárosi lakos az 1848-49-es szabadságharc kőbányai vonatkozású pillanataira talált rá az archívumokban, és ezt megosztotta lapunkkal – köszönet érte, úgy gondoltuk, közzétesszük!
Az egyik a Vasárnapi Újság 1899 46. évf. 35. számában megjelent „Följegyzéseim Honvédéletemből, Beniczky Alajos honvédszázados emlékiratai” (3. oldalon kezdődik), a másik László Károly, Katonai életemből, Napló, 1848. szept. 25-e és 1851. szept. 10-e között (32. oldal).
Cikkünkhöz képgaléria tartozik
(fotók: lemil.blog.hu, 168ora.hu, 10kerkult.hu)
