Kis-Pongrác telep: élő történelem
Helytörténeti kérdés lehet Póka Egon azon felvetése, melyet a Pongrác telep Infó-pont táblájának felavatásakor említett. Azt kérdezte: mire fel a Kis-Pongrác telep név? Ezt soha nem használták: volt Pongrác út 9. és 17. szám, ami két külön terület volt.
Nos, a hétfői helytörténeti klubnap résztvevői bizonyára megválaszolják majd a kérdést, annál is inkább, mert a Gera Zoltán softmenedzser vezette beszélgetésben az első téma a telep házszámozása volt. Mielőtt beszámolnánk a tartalmas délutánról, egy kis ráhangolást engedjenek meg a kedves olvasók!
„2012. június 14-én 5 lelkes, a Kis-Pongrác lakótelep helytörténete iránt érdeklődő részvételével látogatást tettünk a Halom utca 37./b szám alatt működő Kőbányai Helytörténeti Gyűjteményben.” – írta Gera Zoltán a Kis-Pongrác lakótelep honlapján. Egyben közzétett egy felhívást is, mely a Kis-Pongrác Helytörténeti Gyűjtemény létrehozását célozta meg. A július 16-ai összejövetel eme jeles esemény szerves folytatása volt.
Délután öt órakor érdeklődtünk az idősek klubjában, jó helyen járunk-e, ha a helytörténeti klubot keressük? A válasz igen volt, s Gera úr az egyik helyiségbe vezetett, ahol már két hölgy és egy férfi beszélgetett. Azt az albumot lapozgatták, melyben a Pongrác-telep szülöttei, hírességei sorakoztak.
– Nahát, itt az én bátyám, Maróth Miklós is szerepelhetne, mert igaz, hogy csak az első osztályt járta itt, de felnőtt korában az Akadémia alelnöke lett, sőt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek is az alapítói között szerepel és annak dékánja volt, nemrég nyugdíjazták! Hát nem így van? – nézett kérdően Blahunka Rezsőnére, aki jóváhagyólag bólogatott. (képünkön Maróth Emőke)
Mielőtt elmélyedtek volna a témában, Gera jó hírrel szolgált:
– Érkeznek még néhányan, nem fogunk itt elférni, költözzünk át az ebédlőbe! – javasolta.
Az imént megszakított történet itt folytatódik, immár az érdemi munkával. Elsőként Zsizsó János (jobb oldali képen, szemből) adott le a jövőbeni Kis-Pongrác gyűjteményhez három fotót, melyek közül az egyik az egykori általános iskolát (ma a Pataky István Híradásipari Szakközépiskolának ad otthont – a szerk.) mutatja. A pontos adatok feljegyzése után Gera arra kérte a jelenlévőket, mondják diktafonra az emlékeiket. Itt jött szóba a régi házszámozási rendszer. Egyhangúlag erősítették meg, hogy a jelenlegi rendszer nem jó, a régi sokkal világosabb volt.
– Ez az egész a Pongrác út kilenc volt, és ezen belül az 1-es épület 1., 2. stb. lépcsőház volt számozva. (Valóban, hazafelé láthattuk még a falakon a régi számokat, azzal a többlettel, hogy betűvel is jelölték a házakat – kiemelés: OGY) Most meg össze vissza van: ilyen utca, meg olyan, meg a lakások vannak megszámozva, a postás meg csak tekereg – ecsetelte a jelen helyzetet Víg Sándorné, s magyarázták többen is, egymás szavába vágva, miért volt jobb a régi számozás.
Egyikük megjegyezte, hogy nem is csodálkozik az utcaneveken, mert ez a lakótelep a nagycsaládosoknak épült, és ezek bizony a szegényebb sorúak közé tartoztak.
– Nem volt a legjobb híre a telepnek, ezért valamikor régen az iskola igazgatója kérte, hogy Salgótarjáni úti iskola legyen a neve, mert így nem tudják beazonosítani. Talán a szegénységet szégyellte – fűzte hozzá tűnődve.
Itt egy kicsit elkanyarodtak az egyes házakban egykor található üzletekre, és sorolták a tejcsarnokot, a mellette a lóhúsboltot meg a háztartásit az egykori 1-es és 11-es épületben. A téma boncolgatásával érdekes emlékek jöttek elő: Pallai Pálné arra emlékezett, hogy „még csősz is volt, aki vigyázott a rendre, felszedte a leveleket is!” Némi gondolkodás után folytatta:
– Meg volt a két ház között medence, a szélén a mackó szájából jött a víz, abban fürödtem. Hol van ez már? A medence fel van töltve homokkal, de koszos, még játszani sem lehet benne – panaszolta. (A mackók jelenleg a Csilla utca 5-6.sz. házaknál találhatók, eléggé leromlott állapotban. A faragottkő szobor címe: Játszadozó medvebocsok, alkotója: Maugsch Gyula szobrász. A régi számozási rendszer szerint a Pongrác u. 9. sz. lakótelep XV. és XVI. sz. épülete között áll. – kiemelés: OGY)
Az idő rövidsége miatt Gera Zoltán arra kérte a jelenlévőket, hogy beszéljenek egy kicsit a ’44- 45-ös évekről is. Itt Bakó Jánosnénak volt egy megrázó élménye, amely arról szólt, hogy karácsony szent estéjén feldíszítették a fát, és ahogy a hagyomány mondta, este hét órakor kellett megszólaltatni a csengettyűt, s jöhettek a gyerekek az ajándékokat kibontani. Máig sem érti, ki volt az a szívtelen, aki az ostromgyűrű bezárultával éppen erre az időpontra adta ki a bombázás megkezdését. Annyira váratlan és megrázó volt számára a bombázás és az ünnep elmaradása, hogy a mai napig nem szereti a karácsonyt.
A jelenlévők emlékeiben elsősorban az élt, hogy az orosz katonák nem voltak rosszindulatúak, főleg a gyerekekkel voltak kedvesek, enni adtak nekik, sokszor még édességet is.
Valami elindult a Pongrác lakótelepen. Hisszük, sokan lesznek még, akik megosztják az „alapítókkal” emlékeiket. Hisszük, mert a táblaavatón több idős emberrel is beszélgettünk, akik apró történetekkel „jutalmazták” az őszinte érdeklődést; igaz, akkor az volt a téma, mikor volt utoljára ilyen szabadtéri rendezvény, mulatság. Kíváncsian várjuk a folytatást!
A Kis-Pongrác Helytörténeti Klub soron következő foglalkozása 2012. szeptember 3-án lesz a Kőbányai Helytörténeti Gyűjteményben, ahol a „dobozhegyek”-ben álló régi fényképek és dokumentumok válogatása és beazonosítása lesz a fő teendő. A Kis-Pongrác Közösségi Ház megnyitására egy, a lakótelep történetét bemutató kiállítást terveznek.
fotó: 10kerkult.hu/OGY