Bután és felkészületlenül
A kiegyensúlyozott, elfogulatlan, független moderátori szerep olyan ritka a magyar médiában, mint a fehér holló a természetben. Bosszantó műsorok, avagy felesleges a tévé…
Mostanában egyre ritkábban nézek televíziót, nagy ívben kerülöm a politikai vitaműsorokat – annak ellenére is, hogy nagyon is érdekel a terület. Az ok voltaképpen egyszerű: annyira elborult a politikai- és vitakultúra, illetve a normalitástól teljesen elfajzott módon hitek szerint szakosodtak a csatornák, hogy nincs értelme figyelni. A ritka kivételtől eltekintve a tárgyilagosságtól igen csak mesze kerültek a meghívott politikusok és szakértők, a műsorvezetők pedig – megcsúfolva a szakmát – vagy alákérdezős „biodíszletként”, vagy a moderátori szereptől elcsúszva agresszív igazságosztóként tetszelegnek. (Ha számít a véleményem: a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, független moderátori szerepnek az egész magyar tévés közegben egyedül Mészáros Antónia felel meg – élmény volt látni őt korábban a közszolgálati televízióban és jó nézni most az ATV-n. Eddig egyszer láttam ott véletlenül, de az a régi időket idézte.)
Eltökéltségem ellenére a minap mégis ott ragadtam az ATV-n, ahol Kálmán Olga faggatta a vendégeit. Nem szeretem bírálni egyik médiás kollégámat sem, pláne így ismeretlenül, de ezúttal a muszáj. Mert felbosszantott. Sajnos Kálmán Olga nemhogy erősítette, inkább gyengítette a szakmáról a köztudatban lévő, amúgy is kedvezőtlen vélekedést.
Komolyan mondom, nem tudtam hova tenni: tényleg egy hírháttér-műsorban arról kell vitázni, hogy sötétkékek avagy világoskékek legyenek a budapesti BKV-buszok? Jó, nyár van, uborkaszezon, nincs olyan kijelentés, amit fel lehetne turbózni, meg az IMF-küldöttség is hazament – de hát akkor is. Városkép ide, száz éve honos sötétkék busz-szín oda, nem tökmindegy, hogy milyen színű járgányok viszik az utasokat? Amikor lerobbannak, kigyulladnak, nem az volna inkább a lényeg, hogy végre fiatalodik a járműpark? A műsorvezető és vendége szerint nem… Mint az dedóban: „neked világoskék vödröd van, te hülye vagy, nekem sötétkék, én okos vagyok, beee!” Tényleg már csak az hiányzott, hogy sms-es szavazás legyen arról, hogy piros, narancssárga, kék, zöld vagy lila buszokat akarnak a városlakók! Elképesztő mélység…
A másik meghívottja egy politikus, az LMP-s Schiffer András volt – a híres-hírhedt Sukoró-ügyön csámcsogtak megint. Abba most nem szeretnék nagyon belemenni, hogy Kálmán Olga azt az elemi udvariassági formulát sem tartotta be, hogy nem vágunk a másik szavába. Hiába kezdte el Schiffer a saját álláspontját ismertetni – Kálmán csípőből tüzelt, két szó után odacsapott. És, mint az előbb is említettem: igazságosztóként viselkedett! Mintha ő lenne a megfellebbezhetetlen véleményalkotó, nála lenne a bölcsek köve! Újságíróként ez nekem volt kellemetlen.
Már csak azért is, mert a kolléganő botrányos felkészületlenségről tett tanúbizonyságot. A Sukoró-ügyet lehet többféle szempontból értelmezni, egy nézet viszont elvitathatatlan, és ennek nincs politikai jobb vagy baloldala. és ez tulajdonképpen felülírja az összes többit. Ez pedig: a Velencei-tóhoz semmiféleképpen sem illik egy kaszinómonstrum, mivel agyonvágná a természeti környezetet. Kálmán Olga viszont papagájként kiabálta: munkahelyek, beruházás, gazdaság, munkahelyek, beruházás, gazdaság…
A kedvenc környékbeli vendéglőim egyike épp’ a Sukoró melletti Pákozdon van, fenn a „hegyen”; amellett, hogy kiváló a konyhája, a teraszáról pompás a kilátás a tóra. Mennyei, festményre kívánkozó látvány.
Tisztelettel javaslom a kolléganőnek: menjen el oda, vagy csak fel a „hegyre” és tekintsen rá a tóra. Szerintem azonnal rájönne, hogy miért nem illik oda sem magyar Las Vegas, sem gyár, sem semmi más óriási mesterséges alkotás. Egyszerűen úgy jó és szép, ahogy van. Ha legalább egyszer látta volna a tájat, nem puffogtatná a suta érveit. Mert nem csak dolgozni, élni is kell valahol… Ha meg nem veszi észre a tájat, akkor felesleges vitaműsort vezetnie. Elképesztő mélység 2.
Azon gondolkodtam: lehet, nem a műsorokat kerülöm el, hanem a tévét dobom ki a szemétbe…