Városszövet – Aknay Tibor fotókiálítása

A G12 galéria csak egy ugrásra van a Széll Kálmán tértől, a Hajnóczy József utca elején. Egy kedves, hangulatos kávézó és borbár az otthona a galériának, egy-egy megnyitón zsúfolásig tele van. Aknay Tibor fotóművész itt állította ki válogatott fotóit Városszövet címmel január 15-én.

Jómagam második alkalommal voltam a G12 Galéria kiállítás megnyitóján. Megfogott a környezet, a hangulat. És természetesen, Aknay Tibor fotóira is kíváncsi voltam. Elolvastam az egyesület megalakulásának történetét; meglepett a mintegy 120 fős Hegyvidéken élő alkotó művész.

   Borza Teréz keramikus művész, az egyesület elnöke egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy „a galéria a puszta jelenlétével a környékre csábítja a kerület műpártoló közönségét, megteremti a művészutca kiépülésének alapjait, másrészt igyekszik jó hírét vinni a helyi művészeknek a kerület határain innen és túl.” Nos, e szerint egyike vagyok azoknak, akik a XII. kerület határain kívül ad némi betekintést Aknay Tibor kiállításába.  

   balról: Borza Teréz, Hupján Attila, Cserna Csaba, Aknay Tbor

Hadd kezdjem azzal, hogy a kiszolgáló pultot kivéve három falat borítottak be a jobbnál jobb képek! Meglepetés volt, hogy Aknay nem adott címeket a fotóknak. Előfordul ez már más kiállításon is, és most is eltűnődtem, hogy vajon mi ennek az oka? A kiállítás címéből indultam ki, s arra jutottam, hogy a fotográfiák egyedi hangulata teremt meg egy olyan szövetet, mely az egyedi hangulatok összefonódásából alakul ki.

   Két szerkesztési módra hívnám fel a figyelmet. Az egyik egy dedikált helyen (az egyik szélső oldalra helyezett „origó”, sarok, középpont) emeli ki a témát, bravúrosan játszva a fényekkel és árnyékokkal. 

   Az a bizonyos szövet a másik, egy másfajta alkotói módszert láttat. Függetlenül a szerkesztés módjától, a fények és árnyékok játékától, mindegyik fotója azt jelzi, hogy a művész jelen van a városban. „Éli” a város minden rezdülését, s a kuriózumszámba menő eseményeket rögzíti. Mint például a villamoson utazó fiatalember köré rendeződő, elmosódó belső és külső tér. Meg kell jegyeznem, hogy – feltételezem – Aknay minden pillnatban „csőre töltött kamerával"  jár-kel a városban; e nélkül nem tudna egy-egy múló pillanatot észrevenni és megörökíteni.

   Élek a lehetőséggel, és Hupján Attila, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának elnöke megnyitó beszédének egy gondolatát idézem:

   „Mindannyian vágyunk arra, hogy egyedi alkotásoknak legyünk – így vagy úgy – részesei, akár alkotói, akár befogadói oldalon, mert ettől egyfajta érzelmi muníciót remélünk; de nem kell mindig katartikus élményekben gondolkodni! Sokszor egészen más módon varázsolhatnak el az úgynevezett kis semmi pillanatok, itt konkrétan a szerző alkotásaiban jelen lévő hangulatok” – mondta Hupján.

   Aknay Tibort (képünk) régen ismerem, s az első – igaz ritka – találkozásainkon még csak azt tudtam róla, hogy kiváló tollú költő. Bele-beleolvastam a facebook oldalán fellelhető verseibe, de itt és most a tavaly szeptemberben dedikált Gyalogszerrel a Tejúton című kötetéből idéznék egy verset.

         Őszi vers

           Az ősz igazi

           imresszionista

           Színes rongyokból

           varázsol fényt, s eget.

           Rajtunk, kik csodáljuk,

           okkal jót nevet,

           és hogyanja titkát

           sikerrel őrzi meg

   Ha már a verseknél tartok, meg kell említsem, hogy a megnyitón nem a zene dominált, hanem Cserna Csaba előadóművész olvasott fel egy csokorra valót Aknay verseiből.

   A kiállítás megtekinthető február 3-ig, naponta 16:00-22:00 óráig, szerdán és vasárnap zárva.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY