Játék és muzsika, no, meg mese

Idén ötödik alkalommal gyűlt össze a meséket szerető felnőttek és gyerekek hada az ország minden részéből. Fesztiválozni jöttek, de arra is kíváncsiak voltak, vajon nyertek-e a meseíró pályázaton? Mert hát miből is lenne mesekönyv, ha nem küldenék el százával írásaikat napjaink mesélő kedvű emberei?

Játsszunk el egy kicsit a számokkal! 2011-ben közel ötszáz pályázat érkezett a felhívásra, s nyolcvan díjat osztottak ki a szervezők. Ebből a négy kategória I-III. helyezettje 12 darabot jelent, a különdíjasok száma összesen  kilenc, a maradékot pedig a dicséret elismerések teszik ki. Nem fukarkodtak hát a szervezők az elismerésekkel.

A 2011-es fesztivál központi programja a muzsika volt, adózva ezzel egyben a Liszt emlékévnek is. A programok olyan mesék köré épültek, amelyekben a zene fontos szerepet kap. Élmény volt nézni az egyik teremben, ahogy a vállalkozó szellemű apróságok felismerték a zongorán eljátszott betétdalt, majd közösen el is énekelték. Nem hiányzott sem a mikrofon, sem a jutalom!

De nemcsak énekeltek, hanem képeket is készítettek az érdeklődők! Méghozzá hangjegyképeket. A pauszpapírra ragasztóval „rajzolt” kottafejekre port szórtak, a felesleget egyszerűen leöntötték, s már is készen volt a mesés-zenés remekmű! Egy másik teremben ugyanezt a formába öntött növényi magvakkal (mák, rizs, szezámmag, stb.) érték el.

   A 10kerkult.hu érdeklődve szemlélte a diafilm-árus kínálatát, s örömmel vette, hogy mind az eladó, mind az éppen gyermekével vásárló anyuka megerősítette, igen hasznos elfoglaltság a családi mesélés; erre nemhogy jó lenne, de egyenesen kötelező időt szakítani! Hagyni kell, ha a kicsi bele akar szólni a mesébe, ha ő akarja tekerni a vetítő gombját! A közös élmény semmivel sem pótolható.

  Sláger volt a Pesti Hírlap kosztümös fotózása. Korabeli jelmezekbe öltözve pózoltak kicsik és nagyok a kamerának, a képmásukkal illusztrált hírlapot pedig Buzás Kálmán szerkesztette és nyomtatta lankadatlan türelemmel. Hadd jegyezzük meg, a Kőrösi Kulturális Központ minden közreműködő munkatársa jelmezben tüsténkedett a nap folyamán! Joós Tamás igazgató például rizsporos parókában mutatta be az ősrégi pengetős hangszereket, avagy éppen a mai gitározás rejtelmeibe avatta be a bátrabb gyerkőcöket.

   A megelőző fesztiválokon Európa országainak meséi, a magyar népmesék, de a népszerű Harry Potter is központi szerepet kaptak. A gyerekek fantáziáját reneszánsz év keretében szervezett, a Mátyás király udvarában játszódó történetek mozgatták meg a második fesztiválon. Fegyverkovács, patkókészítő kovács, mézeskalács díszítés voltak a legnépszerűbb események. Itt szerepelt a Nógrád megyei Kazárról érkezett gyermek mesemondó, az országos díjat is nyert Sándor Gergő az ízes, Mátyásról szóló palóc meséivel.
De a mesefesztiválok krónikája nem lenne teljes, ha nem szólnánk a kortárs írókkal, irodalmi műhelyek vezetőivel és tagjaival, képzőművészekkel történt találkozásról, a közös mesélés gyönyörűségéről! A mesefesztiválok történetéhez tartozik az is, hogy a pályázatok a mesék illusztrálására is szóltak; Az én mesém című kiadvány ugyanis csak a győztes meséket és rajzokat tartalmazza.

   Térjünk vissza a múltidézésből a jelenbe, s hadd mutassuk be a felnőtt kategória idei győztesét! Bagolyné Szűcs Andrea messziről, a Békés megyei Békés kisvárosból érkezett a fesztiválra. – Óvónő vagyok, s a mesélés munkahelyi „ártalom”.
Szeretek mesélni, de írok is meséket. Sőt, rövidebb színpadi darabokat is írok, amiket óvónő társaimmal szoktunk előadni különféle alkalmakkor. Ez az első igazi díjam, s azért örülök neki, mert az interneten egészen más témákban kutakodva bukkantam rá a Kőrösi Kulturális Központ felhívására. Rendkívüli módon megtetszett a pályázat, a díjra nem számítottam, s csak azért utaztunk el a gyerekeimmel, hogy lássuk, mi valósul meg a leírtakból? Most pedig ámulok azon a hozzáálláson, amivel teljessé teszik, tették a szervezők az élményt!