Az 55. kötet
Kanizsa József igencsak termékeny szerző: a Zajktól Kőbánya-Újhegyig című, 55. kötete nemrég jelent meg, bemutatóját szeptember 19-én tartották a KÖSZI Kő Caféban. Az est közreműködői voltak: Pánti Anna operaénekes, költő és N. Sebestyén Katalin festőművész, költő. A kötet bemutatását Kanizsa összekötötte 80. születésnapjával, így jó hangulatú estnek lehettek élvezői az irodalombarát vendégek.
Elsőként Győrffy László, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója (képünk) méltatta Kanizsa munkásságát.
Elmondta, hogy „Kanizsa Józsefben Kőbánya díszpolgárát tisztelhetjük, s mint máskor is, most is korát meghazudtolóan áll előttünk. Az est apropója pedig az, hogy 80 éves születésnapját és az 55. megjelent kötetét ünnepelhetjük.”
Hozzá tette, hogy hogy számára megtiszteltetés, hogy Józsi bá’ őt kéri fel a rendezvény megnyitására, tekintettel sok-sok éves barátságukra. „Mindezek mellett az is fontos, büszke zalaiságára, és nemkülönben Kőbányára, hiszen 45 éve lakik a kerületben. Ez az idő, és az a munka, amit eddig végzett, több, mintsem csak a helyi közönséget szolgálni, több attól, hogy Kőbányáért díjat kapjon: a díszpolgári cím azt is jelenti, hogy Kanizsa József az ország sok szegletébe, sőt külföldre is elviszi Kőbánya jó hírét.” – adta át a szót dr. Mátrai Gábornak
Kanizsa Józsefet költőként és barátként is tiszteli dr. Mátrai Gábor, a városrész önkormányzati képviselője, a Kulturális bizottság elnöke (képünk)
„Nemcsak a kőbányai-újhegyi lokálpatriotizmus köt minket össze, hanem a zalai kötődés is: a nagyszüleim is zalaiak, zalaszántóiak.”
Köszöntőjében megerősítette, hogy a költő-író-kritikust nemcsak a sokrétű felnőtt irodalmi tevékenysége, de a gyermekverses kötetei és meséi is jellemzik; ezekből 29 kötete jelent meg. Mátrai utalt arra, hogy amikor és ahogy a gyermeki lélek elindul a pályán, az egy élet meghatározója les. Emellett a családi kötelékek is meghatározói az identitástudatnak, mely a kiteljesedést befolyásolja.
„Bízom abban, hogy gratulálva 80. születésnapodhoz, fordult Kanizsához, még sok olyan estnek leszünk tanúi, mint az elkövetkező órában ez várható. Kívánom, hogy az 56., 57., sőt, az 58. kötetedet is együtt fogjuk ünnepelni!” – mondta Mátrai Gábor, majd a nagybátyjának egy nemrég megjelent zalai, nagykanizsai helytörténeti kötetét adta át Józsi bá’-nak.
Jómagam örömmel tettem eleget Józsi bácsi kérésének, mi szerint arra kért, hogy szóljak néhány szót megismerkedésünk történetéről. Igyekeztem a ma már közel 15 éves barátság legfontosabb állomásait felidézni, és személyes benyomásaimat elmondani.
Kanizsa Józsefet 2008-ban ismertem meg. Akkoriban a Kőbányai Hírek újságírója voltam, s a szerkesztőm azt kérte, hogy egy irodalmi délutánról írjak tudósítást. Józsi bácsi akkor már több kötetes író, költő volt, s minden évben egy kiemelt rendezvényen mutatta be az új verseskötetét. Egyre gyakrabban fordultam meg a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete klubnapjain. Józsi bácsi – az egyesület alapítója, s tiszteletbeli örökös elnöke – rendkívüli szorgalommal készített elő egy-egy alkalmat, vendégeket hívott, esetenként más településen működő irodalmi szalon vezetőjét. De az is lehetőség volt számomra, hogy havonta részt vettem egy, az Újhegyi Közösségi Házban megtartott sajátos eseményén, ahol mindig bemutatott egy festőművészt és egy írót vagy költőt.
Egy nemrég készült interjú alkalmával mondta el költői hitvallását: „Soha ne légy öncélú! Ha írásra adtad a fejed, az olvasókat, a közönséged szolgáld, az legyen a célod, hogy ők elégedettek legyenek!”
A barátsággá alakuló folyamatban fordulópont volt a 2011-es év. A Kőbányai Hírek szerkesztését az önkormányzat 2010 végén közbeszerzési pályázaton hirdette meg; az új szerkesztőség új munkatársakkal kívánt dolgozni. Egy újságíró barátommal megalapítottuk a 10kerkult.hu névre keresztelt honlapot, mely mind az egyesületnek, mind Józsi bácsinak gyakoribb megjelenést biztosított.
Az idén Józsi bácsi 80 éves lesz, s nemrég még az 55. kötete megjelentetésén dolgozott. Nem tagadom, irigylem. No, nem a kötetek száma miatt. De irigylem és példának tekintem emberségét, mély hitét, bizalmát az irodalom emberformáló erejében.
balról: Pánti Anna, N. Sebestyén Katalin
Persze, a könyvbemutató messze több volt, mint a 60 éve a pályán lévő író, költő, kritikus, Kanizsa József méltatása. Igazi lényét legjobban a versei mutatták meg. A kötet szerkesztése több részre tagolódott, melyek sorra vették az ifjúkori, még a zalai időszakhoz köthető alkotásokat, majd megemlékezett az irodalmi tevékenységét segítő emberekről, munkatársairól, barátairól, s természetesen, nem maradhattak el a kőbányai vonatkozású emlékek és a családtagjaihoz írott veresi sem. A két meghívott közreműködő mellett Kanizsa József is több verset mondott el.
Igazi meglepetés volt, amikor Kanizsa régi barátja, Hajdu László – képünkön jobbra – (a XV. kerület polgármestere két ciklusban, majd parlamenti képviselő), akivel a Vízműveknél 50 évvel ezelőtt találkoztak először, és a Csatornaműveknél is együtt dolgoztak, a kapcsolatuk a mai napig tart, egy rövid köszöntő kíséretében ajándékot adott át a barátjának.
Némi önkénnyel választottam ki azt a verset, mely kedves emlékezés a gyerekkoráról
Zajk fölött merengek
(Gyermekkori emlékfoszlányok)
a földút helyett aszfaltút – pipitéres gyepszőnyeg –
kígyózik előttem madárhang
mint gyermek énekel száll
már túlnőttem s a lomb között
a kerítéseket átszitál a napsugár
a favesszős kerítések arcom simogatja
helyett vas-rács marasztal
kerítések díszelegnek e csend-nyugalomban
virágok pompáznak én titokban elpihenek
a kerti virágágyásban a lomb árnyékában
ablakunkon napsimogató szeretetben…
a Nap fürdőzik s megkondul a templom
s az udvaron selymes érces harangja
pipitéres gyep terül el családomért imádkozom
– rám ne lépj – sziszegés Istent kérve
talán a szél hangja ez? elmondom az Úrangyalát…
(Kőbánya-Újhegy, 2020. június 4.)
A cikkhez képgaléria tartozik - ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
