Díjátadó a tudomány szentélyében
A testvérpár, Horváth Adél és Lili, az első kategóriában írtak közösen első díjas mesét, a második kategóriában Malaczkó Réka írását látta a legjobbnak a zsűri, míg a harmadik kategóriában Pintér Imre állhatott fel (képletesen) a dobogó legmagasabb fokára. A TETT: Te és a természettudományok – mesés történetek című mese- és novellaíró pályázat eredményhirdetését január 25-én a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében rendezték meg.
A pályázatot a Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány (Sz2A) és a Richter Gedeon Nyrt. együttműködésében 6-18 éves általános iskolás, középiskolás és középfokú szakképzésben részt vevő diákoknak írták ki. A megjelölt határidőig 536 pályázat érkezett. A tudományos mese- és novellaíró pályázat védnökei Döbrentey Ildikó Prima Primissima Díjas (2015) író, meseíró és Levente Péter Jászay Mari-díjas (1984) színész, rendező, pedagógus voltak.
Hihetetlen érzés a Díszterembe lépni. Oda, ahol neves tudósaink mondtak akadémiai székfoglalót, ahol a Rátz tanár úr díjakat (a szakma az oktatás Oscar díjának tartja az elismerést -a szerk.) adják át az arra érdemes kémia, biológia, fizika és matematika tanároknak. A termet Lotz Károly faliképei, a karzatot tartó salzburgi vörösmárvány oszlopok, a karzatról az ülésteremre tekintő és vigyázó, a tudományokat és a művészeteket jelképező gipszkariatidák díszítik.
Ebbe a környezetbe érkeztek meg a mesepályázat díjazottjai, mentoraik és szüleik. Vihula Mihajlo Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjjal kitüntetett gitárművész, zenetanár Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia című népdalokat feldolgozó művének előadása után Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. elnöke mondott köszöntőt (a képen jobbról, ülnek: Döbrentey Ildikó, Levente Péter).
Első mondatai a köszönetnek, a türelemnek szóltak, mert „nem volt könnyű döntés tavaly decemberben, mikor oda jutottunk, hogy a díjátadót elhalasztjuk januárra, abban bízva, hogy a pandémia kisebb, kezelhetőbb lesz” – mondta, majd arról szólt, hogy nagyon fontos ma a természettudományos oktatásról beszélni, mert ez az egész országra kihat. „Fontos, hogy legyenek olyan gyerekek, akik majd természettudományos pályát választanak, és legyenek olyan tanárok, akik azért dolgoznak, hogy ehhez a diákok kedvet kapjanak. A természettudományos gondolkodás elsajátításához rengeteg szorgalom szükséges, és nem hiányozhat a kudarctűrő képesség sem.” – hangsúlyozta. Kifejezte reményét, hogy a természettudományok oktatása nemcsak az országnak, de a Richternek is hasznos, szeretnék, ha minél több tehetséges fiatal kamatoztatná tudását a gyógyszergyárnál.
Végül köszönetet mondott a pályázó gyerekeknek, szüleiknek és mentoraiknak, jelezve, hogy a pályázat tovább él majd, mert a sikeren felbuzdulva ez évben is kiírják a TETT meseíró pályázatot.
Miután a jelenlévők egy videóból megismerhették a szervezők, a védnökök és néhány zsűritag gondolatait a pályázatról, az ötletgazda Szántay professzor vette át a szót.
Ifj. Szántay Csaba, a Richter Gedeon Nyrt. kutatóprofesszora (képünk), a TETT ötletgazdája és zsűritagja megilletődve lépett a Díszterem pódiumára. Köszöntője egyszerre volt remekmű értékű tudományos prezentáció és a fiatalok pályázatait munkáját értékelő objektív összefoglaló.
Szántay professzor animált diák vetítésével tette látványossá és a legifjabbak számára is közérthetővé. Értékelését egy velős összegzéssel nyitotta: „A pályázatok zöméből megkapó módon árad a természet erőteljes szeretete.” – mondta, majd megjelent az első dia, ezzel a felirattal: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy…” A dia közepén egy kérdőjel állt, és e felől egy nyíl mutatott egy nyitott könyvre, mely alatt ez a szöveg állt: „kidolgozott, saját képzelt valóság” A következő dián megjelent a folytatás is: „Egyszer lett, hol nem lett, lett egyszer egy TETT” A kérdőjel nyila most egy fejet formázó felkiáltó jelre mutatott, mely világgá „kürtölte”, hogy 536 érvényes pályázatot adtak be.
Ezek a pályázatok egy ősforrásból táplálkoztak. Szemben áll-e egymással a TUDOMÁNY és a MŰVÉSZET? tette fel a kérdést Szántay Csaba. Majd meg is válaszolta: a kérdés így nem helyes, mert az egyik nem zárja ki a másikat. Azt kell kérdezni, milyen a tudomány és a művészet kapcsolata? Nos, ezek szoros kölcsönhatásban vannak, s az ősforrás alapvetéseiből építkeznek.
Szántay professzor hangsúlyozta, a bemutatott ősi kapcsolódást még a mai digitális kultúra sem tudja felülírni! Összefoglalója végén nevesítette a pályázat létrejöttében résztvevőket, közreműködőket.
A pályázat sikere arra késztette a létrehozókat, hogy ismételten meghirdetik. Szántay Csaba hivatalosan is kihirdette, hogy lehet készülni, gyűjteni és megírni a mesés történeteket.
A díjátadás egy megtervezett sémát követett. Mindegyik kategória előtt egy zsűritag mondott egy rövid értékelést, majd a védnökök átadták az ajándékokat. Az első helyezettek alkotásaiból elhangzott egy-egy rövid idézet, melyek jól tükrözték az írások lényegét, s a felvezetőt mondó személy rövid interjút készített velük.
Az egyes kategóriák elé elhangzott összegzések.
Döbrentey Ildikó 1. „A több, mint ötszáz pályázó diák tudást sugárzó, merész, természetes humorral is megáldottgondolatai meggyőzően bizonyítják határtalan természettudományos érdeklődésüket, talpraesettségüket és jó íráskészségüket.”
Holtzer Péter 2. „Fontos üzenete van annak, hogy milyen sokak gondolatait mozgatta meg a természettudományok különböző ágainak beépítése a mesék világába.”
Dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margit. 3. „Bízhatunk a jövőben, hiszen az értelem és az érzelem ebben a kezdeményezésben is jól megtalálta egymás társaságát.”
Weber Márton - különdíj. „Gimnazista voltam, s szinte mindig kémiáztam. Nagyon sokat. Amikor éppen nem kémiáztam, rosszkedvű kamasz voltam. Egyszer gondoltam egy nagyot, s leültem írni. Írtam hat órán keresztül, s egy novella lett a végeredmény. Elég szomorú volt, de büszke voltam rá, és a barátaim meg büszkék voltak rám. Így derült ki, hogy nem csak a kémiához van affinitásom, de egy kicsike az íráshoz is.”
A különdíjak átadása és a rövid interjúk után Szántay professzor nem engedte el Marcit (képünk); vállon veregette és büszkén mondta el, hogy miért is tartja különleges embernek. „Marcit 6-7 éve ismerem, egy Curie-versenyen találkoztunk, s úgy képzeljék őt el, hogy Martens-bakancs, fekete kapucni, és rock and roll. Azt mondtam, tudva, mit tett le az asztalra, hogy nekem ez a srác kell a kutatásba. Napjainkban a hét három napján nálunk, a Richterben dolgozik a Szerkezetkutatási osztályon dolgozik, mágneses magrezonancia spektroszkópiát tanul. Ebbe tessék belegondolni! És Marci mondott valami nagyon fontosat. Azt mondta, hogy ihlet nélkül ült le írni, és közben jöttek a gondolatai. És ezzel a TETT pályázat alapvetését fogalmazta meg: az ihlet akkor kezd el keletkezni, amikor leülünk írni. Legyen tehát mindenkinek bátorsága, hogy kezdjen neki az írásnak, s az ihlet meg fog jönni!”
Ez a néhány gondolat valójában Szántay professzor zárszava is volt. Hangsúlyozta, „nem tud la, hogy ebben a teremben egyszerre ennyi ifjú zsenialitás és ilyen koncentrációban valaha is jelen lett volna.” A pályázat eredményességét egy szóval foglalta össze: „folytatni fogjuk!” Kérésére egy hatalmas tapssal köszöntötték az összes pályázót, a díjazottakat és a TETT megvalósításában közreműködő TETT csapatot.
Tablókép: a díjazott pályázók
A díjátadó után a nyerteseket egy állófogadás várta. Itt lehetett interjúkat készíteni. A könyvtár melletti teremben az első kategória harmadik helyezettjét, Király Sárát és a szüleit sikerült mikrofonvégre kapni.
Először a szülőket kérdeztem, milyen támogatást tudtak adni Sárinak, hogyan rögzítették a mesét.
Az anyuka volt a bátrabb. Elmondta, hogy mind a két gyermekük pályázott, s ezúttal Sári meséjét díjazták. „Igazság szerint azt tudtuk, hogy a természettudományról még nem sok fogalma, elképzelése van, így arra kértem, hogy olyasmiről írjon, amiről vannak ismeretei” – árulta el a „titkot” az anyuka. Azt is elmondta, hogy innen kezdve az ötlet Sárié volt, és a cselekmény is az ő gondolatmenetét tükrözi. A technika pedig az volt, hogy ő diktált, én pedig gépeltem.
Az is kiderült, hogy az anyuka nem igazított a szövegen, annak ellenére, hogy magyartanár. „Nehéz lett volna úgy segíteni, hogy közben megmaradjon az ő meséje. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem változtatunk.”
– Egyszerre írtad meg a mesét vagy több részletben? – kérdeztem az eddig figyelmesen hallgató kislányt.
– Egyszerre – volt a tömör válasz, az apukája pedig pontosított, miszerint bő félóra kellett, hogy megszülessen a mese.
– Hogyan döntötted el, hogy miről szóljon a meséd? Kitaláltál valamit vagy volt a történetnek valós alapja?
– Igen, egy denevért találtunk, s abból lett a történet. A mesém címe pedig: A torokfájós kislány és a denevér
– Bár a győztesek listáján szerepel, de elmondanád, hol és melyik iskolába jársz?
– A pécsi Ciszterci Nevelési Központba járok iskolába, a 3.b osztályba.
A díjazottak e-könyv olvasót és ajándékutalványokat kaptak, az első helyezettek kétszáz-, a második helyezettek százötven, a harmadikok pedig százezer forint értékben. A Richter, az Sz2A alapítvány és a pályázat két védnöke egy-egy különdíjat ítélt oda. A különdíjasok jutalma, a harmadik helyezettekhez hasonlóan százezer forintos ajándékcsomag volt. További 35 pályázó munkáját a zsűri könyvcsomaggal jutalmazta.
A zsűri válogatása alapján a legjobb írásokból könyv készül. Ezt mindegyik, a könyvben szereplő alkotó megkapja. A díjazott mesék a TETT pályázat oldalán, a www.tettmesepalyazat.hu címen érhetők el.
A díjazott pályázók felsorolása IDE kattintva olvasható (pdf).
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT (Figyelem! A galériában a díjazottak a harmadik helyezettől kezdődnek, a különdíjasok a kategóriák után szerepelnek. Az első kategóriában nem volt különdíjas.)
fotó: 10kerkult.hu/OGY