Elhunyt Makk Attila író, költő, a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete tagja
Fájdalommal, s mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy Makk Attila, a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének ez évben 10. éve tagja, november 23-án, hétfőn elhunyt. A rendkívül sokoldalú és termékeny író halálhírét családja közölte egyesületünk vezetőségével.
„Hétfőn elnyugodott békében Makk Attilla. Nem szenvedett. Az elmúlt napokban már nehéz volt vele beszélni, ma már teljesen lehetetlen volt. De békésen lélegzett, és egyszer mikor bementem hozzá reggel, már nem élt.
Szeretettel, András”
Makk Attila Óbudán született, elemi iskoláit itt kezdte, majd Kőbányára költöztek 1944-ben, s már itt fejezte be az általánost. A Szent László Gimnáziumban érettségizett 1958-ban.
A miskolci Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán szerzett diplomát. Az egyetem 1958-ban indult Húzótüske című lapját szerkesztette, melyben megjelentek írásai is. Volt időszak, amikor nem tanulhatott, sok hátrány érte értelmiségi származása miatt. Dolgozott és a sportban élte ki magát; karrierje a gimnáziumi évek alatt indult; kiváló atléta, hosszútávfutó volt.
1969-től a budapesti Műszaki Könyvkiadónál osztályvezető-szerkesztő beosztásban dolgozott, 1993-ban ment nyugdíjba.
Makk Attila, mint kortárs író, költő átélte a második világháborút, 1956 forradalmi eseményeit, részese volt a Kádár rendszer bukásának, a rendszerváltoztatásnak. Művei mindezekből az élményekből, tapasztalatokból táplálkoznak.
Írói vénáját szüleitől örökölte. Édesapja jogászdoktor volt, édeasanyja a háztartást vezette. Vidám történetei, meséi, versei elragadják az olvasót, regényeit, elbeszéléseit nehéz letenni, kívánják, hogy egyszuszra olvassuk végig.
1960-ban házasodott meg, évfolyamtársát vette feleségül, három fiúgyermekük született.
1970-ben tagja lett az MTA Nyelvtudományi Intézetének. Előadásokat tartott az ELTE bölcsész karán. Hosszú ideig tartó mellőzése után 1985-ben a Szocialista kultúráért elismerésben részesítették.
A Kőbányai Írók, Költők Egyesületének 2010 óta tagja. Eddigi irodalmi pályafutása során több verses kötete, regénye jelent meg. A Kóbor kutya kalandjai sorozaton (1992, majd 2010, 2011, 2012.) túl jelentős kötetei: A Szomszéd füle mindig zöldebb (2013), Kaleidoszpók (2015), Tükörfény (2016) – válogatott elbeszélések, Fonák – a valóság másik arca (2018).
Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében.