Amikor „egymásra talált a falu és a művészet”
Fél éve költözött Budapestre, Kőbányára, állást talált a kerületi Fekete István Általános Iskolában, költői vénájának híre gyorsan elterjedt az irodalombarátok körében, s február 14-én a Petőfi Művelődési Házban bemutatta harmadik, Az érkezés hajnala című verses kötetét is. Ari Fabbro könyvbemutatóján jártunk.
Hogy miért a Petőfiben? – Imádom Petőfit, verseinek tisztaságát, egyszerűségét, s amikor megtudtam, hogy egy művelődési ház viseli a nevét, nem volt kérdés, hová tervezzem a kötetem bemutatóját – mondta az egyébként egyik diplomája szerint olasznyelv-tanár szakos pedagógus.
Innen jön írói álneve is. Az egyetemen olasz nevet kellett választaniuk, de ő inkább lefordította a magyar nevét. Az Aranka becézett változata Ari, ezzel nem volt gond. Az il fabbro kovácsot jelent magyarul, s ez jól is hangzott. Ez maradt: Ari Fabbro.
Ari Fabbro – eredeti nevén Kovács Aranka (képünk) – a messzi, kicsiny szatmári falucskából, a Szamos-parti Cégénydányádból indult.
Életútja – mondhatni – kalandosan alakult. Nem csak az irodalmat, a természetet, a rajzolást szerette, de kedvence volt a matematika is, így osztályfőnöke javaslatára tagozatos iskolába ment. Ilyen gimnázium legközelebb Nyírbátorban volt. A gimnáziumban tanári pályára készült, főiskolába iratkozott be. Tanulmányai ideje alatt férjhez ment, megszületett az első gyermeke. Diplomája megszerzése után Leveleken kezdett tanítani, s „nagyon boldog öt évet” töltött itt a családjával. Utána Nyíregyházára költözött, majd tavaly júliusban Kőbánya volt a következő állomás.
Reményei szerint Budapest az a hely, ahol kitárulhat számára a világ, de nem a „hírnév” vonzotta. – Itt van a családom, itt él a nővérem, az unokáim, a gyermekeim. Inkább ez volt a fő motiváció – mondta el a változás okát.
Az érkezés hajnala című kötetének bemutatóját szülőfaluja polgármestere, Kelemen Róbert vezette, verseit a Győrből érkezett költő, előadóművész Vönöczkiné Gmelndl Margit, a nyíregyházi Illyés Péter, szintén előadóművész és jelenlegi tanár kollégája, Kövér Judit olvasta fel.
A bemutató nyitányaként a Hatvanból érkezett Makai Beatrix énekes (képünk) Cerháti Zsuzsa dalait adta elő, majd később Szabó-Steve Taylor kőbányai pánsípművész színestette az estet csodálatos, ezen a hangszeren ritkán hallható dallamokkal.
A könyvbemutatón egy rendkívül közvetlen beszélgetés során ismerhette meg a közönség Ari Fabbro gondolkodását, líraiságát, de ízelítőt kapott társadalmi érzékenységéből is. Versei, mint mondotta volt, rövidek. Meghallgatván többet is, nem lehet kikerülni a következtetést: rövidek a versek, de mesteri a tömörítés. Olyan képeket használ, melyek többet mondanak el akár egy 500 oldalas regénynél is.
Ari Fabbro: Nehogy észrevedd
Ha öreg leszek,
pipázni fogok
és füstöt fújok
szürke szemedbe,
nehogy észrevedd
a ráncaimat.
Kelemen Róbert (képünk) azt mondta, 2010-ben kezdődött számára egy történet, amikor frissen választott polgármesterként az asztalán egy verseskötet várta. A feladója Ari Fabbro volt. Az jutott elsőként eszébe, hogy emberek, na, kinek kell már valamiben megint segíteni? Aztán pár perc múlva megcsörrent a telefon. – Kovács Aranka vagyok Cégénydányádból, s egy kis időt kérek bemutatkozni, mondta, s ennek egy hosszú, délutánba nyúló beszélgetés lett a vége. És az, hogy egymásra talált a falu és a művészet. Megéreztük azt, hogy nekünk van valami kincsünk, s amire büszkék lehetünk!
A kapcsolat nem szakadt meg, s erre a legjobb példa, hogy Kelemen Róbert polgármester eljött több mint 200 km távolságból, hogy levezényelje Ari Fabbro harmadik kötetének bemutatását.
Azzal kezdte, hogy egy kicsi lányt már az általános iskolában érdekeltek a versek, írta is és olvasta is ezeket. Itt elébe vágunk egy kedves történetnek. Megéri, mert igazán őszinte és egyedi. Ari Kelemen egy felvetésére reagált, felvett egy rózsaszín, többnyire kockás borítójú, szinte salátára olvasott füzetkét. – Sokan hivatkoznak arra, hogy már gyerekkorukban írtak verseket, de nem tudnak mutatni semmit arról az időszakról; többnyire eldobták a gyermeki zsengéket. Na, én megőrizetm a füzetemet, s bárki megnézheti, emelte magasba, hogy valóban itt vannak a régi-régi verseim – mondta, s mutatta. Aztán fel is olvasott belőle egyet.
Verset többnyire akkor írt, amikor rossz kedve volt. – A szavakba kapaszkodtam – tűnődött el. Néha elég volt egy szó, egy mozdulat, egy sötétebb szín, akármi. Ha jött egy gondolat, azonnal leírtam… Ma is így vagyok ezzel. Nem hiszek abban, hogy kiveszek nyáron két hét szabadságot, elvonulok valahová, s megírom az egész éves vers-adagomat. Nem, ez nálam nem működik így. Sok verset írtam Nyíregyháza és Budapest között az utazásaim során, elméláztam, valami felkeltette a figyelmemet és már kotortam is papír, ceruza után…
A Petőfi Művelődési Ház kistermébe különleges hangulatot varázsoltak a költőnő képzőművészeti munkái. A falakon festményei függtek, egy oldal asztalon pedig kisméretű munkái voltak láthatók.
balról: Vönöczkiné Gmelndl Margit, Illyés Péter, Ari Fabbro, Kelemen Róbert, Kövér Judit, Szabó-Steve Taylor
Sokoldalú, mindenre fogékony embert ismerhettünk meg Ari Fabbro személyében.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY