Családi dimenziók – posztereken
Őszintén szólva, nemigen tudtam, mit is rejt a meghívó címe, a 3D? Igaz, ott volt mögötte szépen egymás alá sorjázva három név: Krzysztof, Tomek, Witek, de sokat, így önmagukban, nem mondtak. Annyi volt a homályos elképzelésem, hogy valami térbeli dologról kehet szó. A kiállítást megnyitó Haris László fotóművész személye már tájolt egy kicsit.
A meglepetés akkor ért, amikor az Állomás utcában található Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára földszinti kiállítótermébe bekukkantottam a tágra nyitott ajtón. Óriási méretű, téglalap alakú vásznakra fekete-fehérben fotózott objektívek, állatféleségek lebegtek. Lebegtek, mert egy tündéri, 4-5 éves forma kislány szaladgált alattuk, s a lendülete lebbentette leheletnyi szellő megmozgatta a mennyezetről befüggesztett poszternyi méretű fotókat. Óvatosan néztem körbe, vajon csak én vagyok ennyire meglepődve? Megnyugodtam. A hivatalos megnyitó előtt nézelődő érdeklődők, köztük Anna Derbin, a lengyel követség kulturális konzulja, kis csoportokban szemlélték az alkotásokat. Nem értettem őket, lengyelül beszélgettek, de a kézmozdulatokból kiderült, értelmezik, magyarázzák a képeket. (Volt nagyon szép kiállítású katalógus is, de szándékosan nem néztem bele, hagytam, hogy Haris László oldja meg a 3D rejtélyét!)
„Hölgyeim, Uraim! A 3D egy gyakori animációs filmtechnikai eljárás. Magyarul három irányt jelent. Itt azonban többről van szó, a 3D a három Duckit is jelenti. Így önök most az egy családba tartozó három művész kiállítását látják. Apa és két fia, akik a művészet három irányzatában alkotnak. Krzysztof (balra), az apa, Varsóban diplomázott a Képzőművészeti Akadémián, 1982-ben. Ma, az egyik legismertebb magyar grafikusként alapító tagja a Magyar Plakát Társaságnak. Második, Tamás, azaz Tomek (középen). Ő a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett animációs filmrendező diplomát, majd Londonban fejlesztette tovább tudását. A harmadik Ducki fiú Tibor, aki Witek néven vált ismertté (jobbra), kommunikáció-és médiatudományok diplomával, televíziós szerkesztői, operatőri és rendezői gyakorlattal ma munkanélküli...”
Három egyéniség, három műfaj, mégis teljes egység és harmónia uralja a teret. Tomek elképzelt állatfigurái tág teret engednek a képzelőerőnek – lehetnénk mi is a medve, a macska? Képzeljük el és játsszunk is el a gondolattal! Witek rövid, szöveges utalásokkal (utasításokkal) irányítja a leendő filmeseket. Krzysztof plakátjai a megismerés kérdéskörét feszegetik, enyhe rímeléssel fia fantázia állatfiguráira. Amiről nem beszéltünk eddig, pedig Einstein óta tudott, az a tér negyedik kiterjedése, az idő. Ezt a dimenziót itt a család adja. De azonnal hozzá kell tenni, apa és a fiúk művei között semmiféle időbeli alá vagy fölérendeltséget, egymásból következő sorrendiséget nem lehet észlelni. Ettől izgalmas, különleges ez a tárlat. Erről az attitűdről így ír a katalógusban Katarzyna Zolich: „A 3D esetében nem segít a pszichoanalízis, mivel a fiúk egy harmadik utat választottak. Megmaradtak ugyan a művészet síkján, de lemondtak a versengésről, inkább alkotói párbeszédbe bocsátkoztak. Valószínűleg nem véletlen, hogy Krzysztof Ducki ma már klasszikusnak számító filmplakátjai között filmesek nőttek fel, nem pedig plakátosok.”
A kiállítás december 1-jéig, kedd-csütörtök 12-16 óra között tekinthető meg. Cím: Budapest, X., ker. Állomás utca 10. (A kiállítást a „Wspólnota Polska” Egyesület és a „Wekerle Sándor” Alapkezelő támogatta.)