AD-blacklist1

2012
júl.
04

Nagyvárosi látszat – még három napig

Írta: Szerk.

zsemlye  016leadNagyvárosi látszat. Ez a címe a 2012-őt átölelő várostematika 7. kiállításának, amelyen Zsemlye Ildikó és Kovács G. Tamás mutatkozott be. Nagyvárosi, mert Budapestről − mi több Kőbányáról szól −  látszat, mert látszik, mert képzetes, de hát mi más lehet a képzőművészet.


   Az élettér a szükségletünk, sőt létszükségletünk, biológiai fogalom, még akkori, ha ez a társadalom mentén várossá szerveződött. Gyakran észre sem vesszük, pedig használjuk. Gyakorta mondom a városlakóknak: emelt fővel járjanak és csodálják a várost. Meg kell tanulnunk látni, és élvezni annak használatát. Tovább megyek, tudni kell, hogy hogyan lássunk, és miképp használatos a szemünk, lelkünk. Ha hozzányúlunk, nem okoz-e galibát gondatlanságunk. Higgyék el kedves hallgatóim még egy szín is számit, még egy szó is fontos, és lehet, hogy mire a természet újra úrrá lesz rajta − mert úrrá lesz minden rossz döntésen, már sokszor lekéssük az élményt, az életet.

 


zsemlye  026   Vajon észrevesszük-e hazafelé menet a Szent László templom kerámiatetejét, vagy Marchenke Vilmos ornamentikáit? Talán... De mikor valamelyikünk kinézünk az Újhegyi lakótelep 10. emeletéről − meglátjuk-e a parkoló autók ritmusát, a köztük lépkedő emberek játékosságát? Észrevesszük-e a rideg vasúti hidaink konstruktivista szépségét, a Kőbánya-alsó állomás artdeco épülettömegét? Nem. Nem hiszem, hogy szépnek látjuk. Ehhez az absztrakcióhoz segítség kell. Kiállításunkon a falakon és a padlón lévő munkák teljesen eltérőek, pedig ugyan azon téma inspirálta valamennyi gondolatot: az élettér, a város, Kőbánya. amely mindannyiunk mindennapját meghatározza, a művészek művészetét is.


Ildikó és Tamás tanít minket. Nézni és látni. kitanult művészek jól tudják már mesterségüket, A KKIE tagjai.

 

 

Zsemlye Ildikó fémszobraiban érzékeny, finom nőiességével meglágyítja a rozsdás hídszerkezetek látványát, a vasporos kormos Kőbánya-alsó imidzsét, a színes makett figurákkal − az emberekkel. Ettől egészen dinamikus sürgölődő a bronzba merevedett szobor.

 

zsemlye  018

   Szinte már romantikus látvány − mondhatom lányos − az aluljáró mellett parkoló Trabant. Láthatjuk bronz, még sincs ellentmondás, hiszen az ősi görög szó Metalon jelentése: Hold, amely a női energia szimbóluma. Így barátja Ildikó a fémnek, így tud alkotni. A fémmel, a földdel, a vízzel és a levegővel, merthogy ezek az anyagokat munkálja tűzzel. Az őselemek... Három munkájában az első teremben meghökkentő anyagot aposztrofál szobraihoz a fényt. Értem én, nem látszana a föld alá rejtett figura, ha nem lenne fény, de mégis érdekes, mint megfogalmazott anyag: elgondolkodtató.

A tér síkba való leképezése különös mérnöki feladat. (Személyes) Ábrázoló geometriát nekem Bálványos Huba professzor úr tanított. A vetületek, a síkok döfése, térelemek affinitása része a képi látásnak és abszolút megtanulható − mondta, −  ha másként nem, le kell modellezni!

   Zsemlye Ildi megtette. Padlószobrai, a képzeletbeli vetületi képből visszaállított terek, nyugodt absztrakciók, élő anyaggal, földdel, vízzel vegyített, organikus enteriőrök. Bronztáj című munkája ezen túlmenően egy tér-sík játék. A megszokott szoborság mellett ott feszül a síkban az épületsor egyiptomi ábrázolásmódban felrúgva a perspektívát.

   zsemlye  030A körüljárható plasztikák felülnézetre komponált, Land-art műtárgymodellek, gondolatok, filozófiák. Itt a posztindusztriális, eliparosodott, elvárosiasodott, elsivárosodott életünkben megjelentette a természetet. Ennek igenis van ereje.

   Képzeljék: egy sok évtizede halott tóban, Robert Smithson a Land-art első nagy figurája, (a Spiral Jetty című) munkájánál, több mint 6000 tonna követ mozgatott meg és helyezett el spirális formában a DNS-sel ellentétes irányban. És képzeljék csak, az olajjal szennyezett tó újra éledt. Ezek menekülési alternatívák. Talán ezért van Zsemlye Ildikó fémplasztikái tövében moha, fű, máskor homok, víz.


Furcsa helyzet, amikor a tér síkká egyszerűsödik, majd az újra teret formál. Ezek a dimenzió ugrások − mikor a térből csak síkot érzékelünk, ha letekintünk a kőbányai toronyházak felső emeleteiről, − majd a látványt Ildikó ráhelyezte a különösen finom, igényes installációra, kicsiny modellemberek alá, így különös plasztikákká váltak. Eredeti.

   zsemlye  035


   Kovács G. Tamás grafikus, fotográfus, video művész. Mondhatnánk az ő világa kétdimenziós. De nem, ők egy tőről fakadnak. Nemcsak azért mert kőbányaiak, nemcsak azért mert élettér művészek, hanem, mert mindkettőjükben irdatlan erővel jelen van a környezet megváltoztatásának az igénye. Igény amely sokunkban létező őserő, ám kevesünk képes megfogalmazni, még kevesebben nem okozunk kárt; és alig vannak néhányan, akik jót csinálnak.


   zsemlye  028Tamás kiállításának a táptalaja: a grafika, az alkalmazott grafika. Fekete linómetszetei meghatározóak. A fekete szín szűkszavúan, mindig a hiányt emeli ki. Talán a többi szín hiánya miatt. Ezen túl a fekete kép mindig valahogy összefoglaló. Különös életkerekei egész történeteket dolgoznak fel rajzi finomsággal, némi karccal, máshol szakrális jelekkel. Máskor egy-egy képen önálló életként mandalákká alakul a motívum.

   Az újabb fejlődés útja, amikor Tamás vett egy nagy levegőt és sokszorosított grafikáit kiragasztgatta a szürke kőbányai felületekre, panelközegekbe, és rendkívül dekoratívvá színessé vált tőle a szürke világ.


   Tudjuk mindannyian: a magyar büntető törvénykönyv szerint a falfirka „festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges. Alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (én magam is ideges lettem egyik nap egy a kapunkra spriccelt Tag láttán.

   De nyilván mindannyian tudják, hogy a fal összefestése az emberrel egyidős. Hol kőkori bölények, hol egyszerű trágárságok, hol bibliai tárgyú freskók, máskor politikai lázító üzenetek formájában, de a falra írt szöveg, kép, mindig is kulcsszerepet játszott a kultúrában. Szimbolikus cselekedet ez. Mindannyian szeretünk nyomot hagyni. Például a graffitis, tag-es csapatok órákat töltenek azzal, hogy a sivár gettófalakat vidám színekkel és ábrákkal tegyék elviselhetőbbé. Az emberek többsége mégis inkább bosszankodik és tán pont azok akik a fotelágy hirdetéseket ragasztják a liftkabinba. Éppen ők  nem értik, hogy az embernek játékos ötletességgel kell díszítenie a világot, amelyben él. Tamás tudatossága izgalmas, mozgalmas képi világa jót tett a kőbányai lakótelepek koszlott villamos szekrényeinek, kerítéseinek. Izgalmas Land-art projektje a parkba helyezett színes golyók, Frissülő folyamatok címmel. Szívesen látnék efféléket is Kőbányán.


   zsemlye  024A kiállítási terünknek közös projektjei Ildi panelháza a vasút mentén, rajta tamás grafitija. Izgalmas Ildikó homokfújt betonhatású alu-öntvénye. Ebben a félelmetes panelban nincs élet, átjárja a szél. Több fázisát láttam a születő munkának addig addig mesterkedtek ketten a szobron még életszagúvá nem vált a graffitivel, és a rajta lévő színes kis emberkék lelkével.

Ez talán igazolja: ha várost megpróbálnánk hozzáilleszteni az ember alaptermészetéhez, és nem az embert akarnánk rákényszeríteni, hogy alkalmazkodjon a városhoz, akkor semmi sem lehetne lehetetlen. Valódi helyi közösségekben élhetnénk, amelyeknek meglenne a maga sajátos jellege és egytől egyig hozzáférhetnénk azokhoz a nagyobb központi létesítményekhez, amelyek a polgárok kikapcsolódásáról és feltöltődéséről gondoskodnak. Ehhez újra kellene tervezni a városainkat. Vagy legalább megtartani az ősi mentalitást amelyet sokáig az építészek város szövet szövők még tudtak (szerintem a mai építészek is azonban sokan vagyunk önjelöltek)


   A kellemes városi légkörű tér az, ahol szívesen megyünk gyalog. Ehhez, mindenekelőtt tisztának kell lenni, legyen víz, jó fényviszonyok. Vagyis a természetes a jó.


   zsemlye  029Urbs - város, urbánus - simulékony jó modorú. Talán a tanult mesteremberek lakóhelyeként jelölt élettér az ókori birodalmakban, és későbbi a természettől eltávolodott élettér amelyre a 20-21.század embere annyira vágyik. Már nem akarunk urbánusok lenni. Tán egy ilyen vágyakozás a +18-cxal jelölt terem is, ahol Tamás nem éppen urbánusan (simulékonyan) megfogalmazza a társadalom ellentmondásait. Talán a késő kamaszkor megnyilvánulásai ezek, talán non konform művészattitűd, de lehet, hogy csak nagyfokú igazságérzet. Nem tudom. De azért rendeztem az utcáról összeszedett töredezett aszfalt és Ildikó megnyíló föld installációja társaságába, mert minden képen ott bujkál a kisördög, mint bennünk, amikor nem mondjuk ki az igazságot.

 

   Ebben segített Tamás, merthogy természetes igényünk hogy gondjainkra megoldást találjunk. Egy nyomasztó dolog leírása megrajzolása falra festése, kútba kiabálása − ezzel eldobása szimbolikus jelentőséggel bírhat, elindíthat egy megoldási folyamatot, nem nyomódik el az emberben. Sokszor már az is segítség, ha az ember pontosan leírja hogy mi a baja, és egyszerűen tudatosodik benne hogy ezzel valamit kell majd kezdeni.


   Tamás és Ildikó nagyszerű anyagot hoztatok a várossorozatunkba hálásak vagyunk nektek mi Kőbányaiak. Köszönjük.


 

Budapest - Kőbánya, 2012. június 22. 18 óra

Buzás Kálmán

fotó: 10kerkult.hu/OGY


A kiállítás július 6-ig tekinthető meg a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ Pataky Galériájában