Finisszázs Aknay Tibor fotóival

Aknay Tibor fotóművész kiállítását, annak is a finisszázs aktusát a Kóka Galériában rendezték meg szeptember 10-én. A finisszázs a zsúfolt kiállítási térben zajlott le, majd a végén a kisebbik kiállító teremben egy szerény fogadással egybekötött kötetlen beszélgetést kezdeményezett Molnár Valéria, a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kurátora.

A Kóka Galériát a Visegrádi utcában az egyik ház földszinti lakásában rendezték be. Az ajtón belépve egy kellemes előszobába jutunk, balra a kisebbik, jobbra a nagyobbik kiállító terem található. Képeket, festményeket már az előszobában is láthatunk, s néhány alkotást a nagyobbik teremből nyíl irodában is kiállíthat a művész.

   Tekintettel arra, hogy a finisszázs résztvevői között olyan érdeklődők, művészet-és irodalombarátok is voltak, akik a megnyitón nem vettek részt, Molnár Valéria röviden méltatta és bemutatta Aknay Tibor (képünk) fotóit. Megjegyzem, már a megnyitó is arról szólt, hogy a fotókat a Valahol mindig van ünnep című versösszeállítás kísért, mely verseket Cserna Csaba előadóművész tolmácsolt.

   A hétfői esten a finisszázs második részét most is egy tartalmas, magas színvonalú válogatás zárta, melyen a kortárs és klasszikus költők verseit Molnár Valéria mondta el. A zenei betétet pedig Bajovics Milán hegedűművész biztosította.

   Aknay Tibor fotóiról Molnár Valéria (képünk) nagyon összefogottan és lényegre törően beszélt. Kézenfekvő volt a kiállított képek csoportosítása. Azzal indított, hogy a képek, a kiállított fotók mindig az alkotóról szólnak. Az egyik csoportnak az Ősök tisztelete címet adta Valéria. „Minden ember, aki önmagát becsüli, az egyben az őseit is becsüli. Ha nem így lenne, magunkat csapnánk be.” – mondta. Tibor fotóiban a biztonságot, az elődök elfogadását lehet észrevenni. Ezen fotók üzenete egyben „csupa nyugalom” is.

   Egy másik vonulat a nyugalommal szemben a város, annak kegyetlen örökös mozgása, a felületessége, a nyüzsgése a meghatározó.

   Tibor más fotóira a minimalart irányzat a jellemző, ahol is a lehető legkevesebb eszközzel, megoldással komponál. Az épületek lényegét a geometrikus formák, a fények és árnyékok játéka adja meg.

   Aknay Tibor kiállított fotóinak túlnyomó többsége fekete-fehérben jelenik meg, néhány képe azonban megmutatja, hogy a színes fotókkal sem áll hadilábon.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGy