Egy rezdület, mely elpörög…

Gerzson Sarolta fotókliállítása nyílt meg a dunaharaszti Laffert Kúriában a fenti címmel október 7-én. A kiállítás a szépséges épület három termét vette igénybe: az elsőben maga a megnyitó zajlott, a másik kettőben a fotókban lehetett gyönyörködni.

„Először látok egy képet, s annak részleteit. Betolakszik a szemembe.

Először a hatás ér. Aztán az érzés. Aztán az intuíció. Ezután veszem kezembe a gépet,

és megszületik a fotó. Megfoghatóvá válik a megfoghatatlan.”

(Gerzson Sarolta)

   Nos, a gyönyörködéshez a látványon és a kúria termeinek szolid, barokk pompáján kívül hozzájárultak a megnyitón elhangzottak is. A megszólalók mondandóját kellemes, a látványhoz illő halk Mahler zene tette egyedivé. Viczián Ottó színművész lépett a termet megtöltő közönség elé, a zene elhalkult, s a kiállítás egészét meghatározó Weöres Sándor: Ha nézem a világot című költeménye hangzott el. Hadd idézzem!

               Ha nézem a világot

               a világ visszanéz

               azt mondom, összevisszaság

               ő feleli, teljes egész.

               Azt mondom, csupa valótlan

               a semmiség ragyog

               ő feleli, nézz meg jobban

               a valóság én vagyok.

               Azt mondom, merő idegenség

               sok átsuhanó tünemény

               ő feleli, nézz a tükörbe

               amit ott látsz, az vagyok én.

   Gerzson Sarolta fotói hűen tükrözik a versben hallottakat. Képei egyik része a templomok áhítatát adja vissza, de mondhatnám azt is, hogy az oszlopok, padok, ablakok fényekkel beragyogott részletei keltik, mi több, követelik meg az áhítatot a szemlélőben. 

   A többi kép a vízről, s levegőről szól. Vízről, mely lehet egy kedves tó, ahol a hullámok lágy ringása töri meg a korahajnali vagy éppen a lenyugvó nap sugarait. De a partot övező fák zöldje, vagy az őszbe hajló ezerszínű lomb tükröződése, villódzása is ránk köszön.

   Gáll Sándor intézményvezető (képünk) elmondta, hogy Sarolta ezzel a kiállítás édesapja, Gerzson Pál festőművész emlékét is megidézi. „A kiállítás a fotóművészet és a képzőművészet közötti átmenetként értelmezhető, Gerzson Sarolta képei a fotóból a festmények világába vezetnek. S hogy miért választottuk ezt a kiállítást? Erre Sarolta egy korábbi kiállításának megnyitó beszéde ad választ. Ebből idézek: >Gerzson Sarolta fotóiban fontos szerepet kap az örök éltető elem, a víz, annak számtalan megjelenése, a folyó, a tó, a visszatükröződő vízfelület, játszva a színekkel, a fényekkel, a formákkal, a kontrasztokkal, a kompozíciókkal, egyensúlyban tartva a külső és belső világot.<

   E külső és belső világ megismeréséhez kívánok jó szórakozást és élményeket, érezzék jól magukat a Laffert Kúriában!” – zárta beszédét Gáll Sándor.

   Egy újabb Weöres Sándor vers (Öröklét) elhangzása után dr. Dergez-Rippl Dóra filozófus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa (balra lenti kép) méltatta Gerzson Sarolta művészetét, s nyitotta meg a kiállítást.

   Gerzson Sarolta képeire, Weöres Sándor verseire hivatkozott, az örök pillanat és az öröklét között, kép és szó, gondolat és forma összhangját megtapasztalva. „Ezt a közeget a művészi sejtelem hozza létre, az a jellemző emberi késztetés, hogy az érzékeny sokféleségből egységet, egyensúlyt, harmonikus összhatást teremtsen.” – mondta. A továbbiakban azt taglalta, hogy a művészi teremtőképesség mentális képesség, mely aktivizálódás után, a megérzésekre alapozva fogható meg. A valóság és a harmónia láthatatlan ereje, dinamikája adja meg azt a művészi késztetést, hogy az emberfelettit emberi eszközökkel kifejezze.

     Gerzson Sarolta szemléletmódjában édesapja, Gerzson Pál festőművész nyomdokaiban jár. Rácsodálkozik a természeti elemek fizikai tulajdonságai mögötti láthatatlan – csupán megérezhető – dinamikára. Éppen úgy, ahogy édesapja megfestette és rögzítette a változásokat, hogy azok az örökös vibrálás hatását érzékeltessék.

   Víz, levegő és fény. Öröknek látszó múlandó természeti jelenségek, melyek e képek hatására múlandónak látszó, örökre megmaradó élményt hagynak bennünk. Ezt a lelki játékot mutatják meg a fotók. Az alkotó épp úgy érzi a múlandó és az örök szimmetriáját, mint ahogy Weöres Sándor.

   Befejezésként dr. Dergez-Rippl Dóra elmondta, hogy „engedjük hatni a képek hatására létrejövő megérzéseinket, és hagyjuk, hogy érvényesüljön a múlandó és az öröklét játéka. Akarjuk, hogy Gerzson Sarolta és Weöres Sándor segítségével belenézhessünk abba a tükörbe, amelyben valóban megpillanthatjuk önmagunkat.”

   E gondolatokkal megnyitotta a kiállítást.

   A megnyitót Weöres Sándor: Örök pillanat című verse zárta, majd Gerzson Sarolta (képünk) kért szót.

   Elmondta, hogy a Weöres-verseket ő maga választotta, mert meggyőződése, hogy ezek a versek különleges szinkronban vannak a képekkel, s Weöres Sándor szellemisége olyan, hogy talán senki sem tudja jobban megfogalmazni, hogy mit gondol ő maga a világról.

   Azt is megtudtuk tőle, hogy mindegyik képnek gondolati előzménye, személyes élményből fakadó története van, de az a fordulat is megtörtént már, hogy a gondolatai a kép elkészülte után mélyültek el. 

A kiállítás megnyitójának záró aktusa Gerzson Sarolta egy rövid alkotói önvallomása, a Megint a tengerről című írása volt (felolvasta Viczián Ottó - képünk), melyben a víz, a levegő, az ég, a nap különleges gondolatokat, szokatlan összefüggéseket ébresztő rendszeréről elmélkedik, eljutva egészen addig a pontig, ahol is a mindennapok dolgai morzsává zsugorodnak, szétfoszlik a láthatár, s a víz szakrális közeggé lényegül…

   A magam részéről szeretném kiemelni azt az igényességet, ugyanakkor azt a nemes egyszerűséget, mely a kiállítás szerkesztését, rendezését jellemzi (nem először Gerzson Sarolta kiállításai alkalmával). Az már csak hab a tortán, hogy a képek túlnyomó többsége arra késztetett, álljak meg előttük, s próbáljam meg kinyitni a szívemet, lelkemet, s engedjem, hogy a vízfelületek villódzásának hatása alá kerüljek. Amíg a termeket és a képeket fotóztam, még a hivatalos megnyitás előtt, egyedül voltam, s néhány kép előtt nagyon meg kellett állnom… Mélyen megérintettek.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT  

Fotó: 10kerkult.hu/OGy

A Laffert Kúria egy 2010-2011 között helyreállított, újonnan átadott barokk kúriaépület, melyet a 18. század elején építették, amikor Laffert Ferdinánd Antal Haraszti falu földesura lett, és családjával ide költözött.

   Kétszintes, közel 560 m² alapterületű. Frissen telepített, 3300 m² barokk átiratú kert tartozik hozzá. Az épület Fő út felőli traktusát a díszterem, valamint az egybenyitható szalonokból álló termek alkotják, így adva a barokk épületek jellegzetes enfilade-os térsorát. Emeletén egy 135 m²-es, modern kiállítótér található. Kertjében levendula-kiültetés, almaliget, lugasok a hófehér, 335 m²-es mészkőburkolatú terasz mellett.

  Laffert Kúria a belső udvar felől

   A műemléki védettséget élvező kúria Dunaharaszti Fő útján, a mai városházától néhány száz méternyire található. Az épület éveken át üresen állt, állapota folyamatosan romlott. A kúriát a település önkormányzata vásárolta meg és egy európai uniós városközpont-rekonstrukciós program keretében 2010-ben kezdődött meg a felújítás. Hosszas feltárások után, egy évnyi munkával nyerte el régi pompáját, és egy csipetnyi modern építészettel kiegészítve mai formáját. A beruházás összköltsége a térburkolatokkal, zöldfelületekkel és a berendezéssel együtt elérte az 500 millió forintot.

*

Laffert család. (Báró.)

   Eredetét Németországból veszi. A magyarországi Laffert családot Laffert Antal alapitá, kit az 1729-ki országgyülés 48-ik törvényczikke vett be a honositott családok sorába. Laffert Antal, az 1844. évi országgyülésen a felső táblánál vett részt. (forrás: Arcanum)