AD-blacklist1

2021
jún.
09

A csendbe szorított év festményei

Írta: Oszvald György

gitta leadCsend címmel nyílt meg Krausz Margit festőművész kiállítása a KőCafé ovális terében június 1-jén. A kiállított képeknek érdekes története van, hiszen a kamara tárlat egy nagy lélegzetű, a művész eddigi életútja bemutatása helyébe lépett…

 

 

 

 

„Szeretném, ha Krausz Margit: Csend című kiállítása egy kötetlen, hangulatos, baráti beszélgetéssé alakulhatna” – vezette fel a látványt Földényi Krisztina, s nem véletlenül.

   Sokan eljöttek a kiállító festőművész barátai, tisztelői, sőt, néhányan az egykori osztálytársai közül is. Megtelt a KőCafé, s ebben a közegben élvezet volt hallgatni Krisztina közvetlen, kedves felvezetését, majd kérdéseit.

 

   gitta csend 3Elmondta, hogy Gitta egy 65 képből álló kiállítást tervezett, melynek apropója egy, az idén kerek évforduló volt. A 65 kép 65 témát mutatott volna be, melyek átfogják az eddigi pályáját. „Sajnos, a koronavírus-járvány meghiúsította ezt az életmű kiállítást, és az, aki eredendően rendezte volna, s akinek most a helyén ülök, Takács István, vagy ahogyan mindenki ismerte, Taki, a vírus áldozata lett.” – mondta Földényi Krisztina (képünk).

   Hozzá tette, nemrég olvasta egy Gittával készült interjúban, hogy egy családi ereklye, egy széket ábrázóló kép, melynek Hiány a címe, a kedvence. A magyarázat erre az, hogy Gitta az üresen álló székre mindig egy olyan valakit képzelt, aki egy elhunyt hozzátartozó, egy jó barát volt, és aki nagyon hiányzik neki. Ez annyira megérintette Krisztinát, hogy szerinte jelen esetben éppen Taki is ülhetne a széken, hiszen friss még a fájdalom, a távozása.

 

   Egy nagy sóhaj után Gittát kérdezte, hogyan változott át a kiállítás egy szerényebb formára, hogyan küzdött meg a válogatás felelősségével, mit takar a Csend, a kamaratárlat címe?

 

   gitta csend 1A válasz ez utóbbi kérdéssel kezdődött. „A csend az elmúlt közel másfél év csendjének a megfogalmazása, ezen időszak szüleményei. Kérdezte valaki, hogy ezek új vagy korábbi képek? Nos, az itt látható alkotások mind tavalyi munkák, sőt, már az idén készült képeket is kiállítottam. Azt mondhatnám, hogy az itt látható festmények a csendbe szorított év művei.” – felelte a művésznő (képünk).

   De felhívta a figyelmet arra, hogy sokféle csend létezik, nemcsak az, amikor az ember a magányba beszorulva akar létezni. „A várakozás csendjétől a meditatív csenden át a feszültség csendjéről beszélhetünk” – magyarázta. Ilyen lehet a kényszerűség vagy egy boldog pillanat megható csendje is.

   A csendhez kapcsolódó képeiről úgy fogalmazott, hogy azok mindig valahonnan „kívülről” indulnak, s „befelé” tartanak. „Érdemes egy kicsit megállni előttük, s arra figyelni, hogy mit mond a szemlélőnek a kép, milyen érzéseket kelt, akár olyanokat is, amikre én nem is gondoltam.” – ajánlotta Gitta.

 

   g atjaroA kiállítás rendezőelvéről – mivel a képek nem az eredeti elképzelés szerinti sorrendben lettek kifüggesztve – úgy vallott, hogy minden itt látható festményt valamilyen hozzá szorosan kapcsolódó esemény ihletett. Példának hozta, hogy a Víz és a Velencei álom a 2019-es Velencei Biennálé reflexió-kiállítására készültek, a Fohász pedig az unokanővére halála után született.

   A földi és az égi dolgok közti lét, az átmenetek is foglalkoztattak: az Átjáró (képünk) és az Ég és föld között is ezt a témát dolgozzák fel. „E két utóbbinak kicsit a spirituális az inspirációja, hiszen az elmúlt időszak csendjében ezek foglalkoztattak.” – mondta Gitta.

 

   Földényi Krisztina beváltotta az ígéretét, mert a közönséget is megszólította. Kíváncsi volt a reflexiókra, kiben milyen gondolatok ébredtek az elhangzottak és a képek ismeretében.

 

   g velencei alomGál Magdolna festőművész, a Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesülete (KKIE) elnöke a Velencei álom (képünk) című opust emelte ki. „Olyan gyerekkori képeket idéz bennem, mint amikor meghalt Baltazár és láttam a lelkét: arany színű fények csillámlottak körülötte, és kék volt; annyira személyes az emlék, amiket ez a kép idéz, hogy még a hideg is kiráz.” – fejtegette.

   H. Szántay Marianna a Zuhanás című képben azt emelte ki, hogy a képen lévő személyek valóban ugyanazt az érzést keltik, mintha látná, hogy valaki lezuhan. „Megrázó az élmény.” – nyugtázta benyomásait.

 

   Tudósítóként jómagam is megszólíttattam, így elmondtam, hogy szerencsémre, a megynitó előtt egy rövid időre egyedül voltam a képekkel, s bennem azt az érzést keltették, hogy itt az abszolút csend. Mintha egy templom freskói között ülnék az áhítatban. A színek változása, egymásba olvadása, a változatosság ellenére is harmóniát sugalló világuk azt eredményezte, hogy végig gondoltam a közel másfél év alatt velem történt betegségek egymásra csúszását, a gyógyulásom, mely a mai napig tart, folyamatát.

 

   gitta csend 5aB. Molnár Zsuzsa festőművész (képünk) azzal rukkolt elő, hogy régóta ismeri Gittát, s úgy látja, ha körbenéz a képeken, hogy Gitta teljesen önmagát adja. „Tele vannak a képei érzelmekkel, egyszerűen megállítják, megszólítják a nézőt. Ezek nem is színes képek, hanem olyan mély gondolati tartalmuk van, amik már-már mesék. Egyszerűen értem Gittát, hogy milyen lelki állapotban lehetett néhány kép alkotása közben.” – összegezte érzéseit.

 

   A szót újra Földényi Krisztina vette át. Elmondta, hogy Gitta sokféle műfajt kipróbált, a szobrászkodástól a tűzzománcig, végül az akvarellnél kötött ki. Szerinte a kiállított képek színvilága teljes összhangban van a megjelenésével, legyen szó a fülbevalójáról, a nyakláncáról vagy a kiegészítőkről.

 

 

   gitta csend 6aAzt is megtudtuk, hogy Gitta családjában nem volt festőművész, ennek ellenére a festészetnél kötött ki. Gitta reagálásából kiderült, hogy ez igaz, de Krausz nagyapja ügyeskezű asztalos volt, a nagymama varrónő, s amit csináltak, ahhoz kellett a fantázia is.

 

   „Nem tudom, hogy lettem festő, de kislányként már szerettem rajzolni, festeni. A gyerekkori képeim megvannak, de jobb nem beszélni róluk. Aztán változott valami, a József Attila Gimnázium rajztagozatára jártam, és szép lassan jött a többi, bezárva a főiskolával.

    Tanítani kezdtem, festőtáborokba, továbbképzésekre jártam, s igazából ezek hozták meg azt az alkotói ihletet, hogy ne csak kötelességből rajzoljak, fessek, hanem azért, mert jól esik alkotni. További inspiráció volt a Műegyetem R-klubjában 1990-ben rendezett első önálló kiállításom.” – idézte fel a pályára kerülését.

 

   Krausz Margit 2002. óta tagja a Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesületének.

 

   A kiállított képek:  

   Part, Víz, Zuhanás, Haiku 3, Rejtőzködő, Velencei álom, Jel, Átjáró, Lüktetés, Ég és föld között, Fohász, Álarc, Hogyan tovább, Rondó, Csend, Nyitás, Útvesztőben, Füvek.

 

A kiállítás megnyitóján csellón közreműködött: Fehér Krisztina.

 

Cikkünköz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY