Angyalok közül, felhők fölül nézelődve
Április 12-én délután bekukkantottam a Pataky Galériába. Képek sorakoztak a falnak támasztva, másokat már a helyére rögzítettek. Érdeklődésemet Buzás Kálmán elértette, s azon nyomban mondta is: – Nagyszerű kiállítás nyílik holnap, egészen különleges perspektívából lehet majd látni a város! Nem volt kétséges, hol is leszek másnap délután…
Pataky Galéria, Kőrösi kulturális központ, este hat óra. A bejáratnál a meghívó adja tudtul: Breznay András: Angyalperspektíva című kiállítása látható a termekben. Leesett a tantusz, mire utalt tegnap Buzás. Körbejártam a három termet megtöltő tárlatot, még a magnyitó előtt. Megállapítottam, találó a cím, valóban a felhők feletti magasságból szemléli Breznay Budapestet, Párizst, Prágát, Milánót.
„Idei kiállításaink középpontjában a város áll: a város így, a város úgy, a különféle életterek, perspektívák és gondolatok bemutatása a cél. Breznay András képeivel a negyedik kiállítást rendezzük meg 2012-ben, s továbbra is tartjuk magunkat a tematikához: a város és az élettér harmóniáját kívánjuk megmutatni önöknek, s minden látogatónak” – köszöntötte a jelenlévőket Buzás Kálmán főtanácsos. A rövid bevezető után a szót dr. Pogány Gábor művészettörténész vette át, s osztotta meg gondolatait Breznay kiállított anyagáról.
Azzal kezdte, hogy megállapította, az „angyalperspektíva kifejezés kimondottan jó összefoglaló cím Breznay András városképeire.” Elmondta, régebbről ismeri Breznayt (a képen középen, balra dr. Pogány, jobbra: Buzás) és a képeit, s művészettörténészként óhatatlanul is előjönnek a gondolatok, hogy a látottakat valamilyen művészettörténeti összehasonlításnak vesse alá, s ezeket a gondolattársításokat megossza a kiállítás megnyitón. Breznay Andrásról sok minden megtudható, ha valaki az internetes keresőbe beírja a nevét. Pogány röviden ismertette az életrajzot, elmondta azt is, hogy mestere Gerzson Pál volt. Hivatkozott még középiskolai tanáraira (Birkás Ákos, Tölg-Molnár Zoltán, Kéri Ádám), majd így folytatta: „Ők tanították, csak azt nem tudom, kitől tanult?” Magyarázatként a konkrét képek elemzésével bizonyította, hogy mind az ecsetkezelés, mind a kompozíció felépítése, de a Breznay művészetét alapjaiban meghatározó nézőpont választás is inkább hordozza magán európai hírességek hatását, mintsem mesterei tanítását. Kiemelte, ez az elem, bár ismert a művészettörténetben, a magyar festészetbe Nagybányával lép be, elsősorban Glatz Oszkárnál láthatók. 
De senki sem dolgozott úgy, hogy a távlatok mellett a halszemoptika nézőpontja is jelen van: „magasról látunk valamit és egyszerre sokat.” Ismét konkrét példát hozott, a Baross utca című festményt (képünk) elemezte.
A művészettörténész után a művészet következett: Steller Éva gitárművész játéka egészítette ki az elmondottakat, s teremtett hangulatot a képek nézegetéséhez, melyek közt – érvényesítve a perspektívát – zenei témájú festmények is vannak. A 10kerkult.hu pedig élt a lehetőséggel, s Breznay Andrást egy érdekességről kérdezte.
Miért is üt el nagyon jelentősen a Hóország kép színe, fénye a többiétől?
Ami az itt kiállított képeket összeköti, az a perspektíva. A színek a kifejezés szolgálatában állnak. Be kell vallanom, hogy én is hangulatember vagyok abból a szempontból, hogy mást és mást látok Milánóban vagy Budapesten. A kérdése azonban érinti a párizsi képeket is, a négy egymás melletti, kisméretű alkotás fénytelensége azt fejezi ki, amit én tapasztaltam: nincsennek színek, minden olyan egyenmeszelés jellegű. Talán ezt egy hatalmas felhőréteg is okozhatta, ami éppen akkor takarta be az eget, amikor a Szajna partján festettem. A Hóország esetében egészen más hangulat hozta ezt a talán nem is színtelenséget, inkább fakó felületet. Ennél el kell mondanom, hogy én a színekkel is szimbolizálok, s ez itt tetten érhető, túlmutat azon, hogy egy érzést megfestek…
A Hóország (bal oldali kép) számomra bizonyos állapotok egyfajta befagyását jelenti; napjaink politikája minden emberre hat, igaz, mindenkire másként, ha akarja, ha nem. Így ez egy szimbólum, ami kilóg az akaratomból, mert én azt szeretném, hogy ne Hóország legyen!
Mondhatjuk erre, hogy ez a gondolatsor a lélek perspektívája?
Igen, feltétlenül. Azt azért hozzáfűzném, kitérve arra, hogy az angyalperspektíva jelzőt Feledy Balázs művészeti író találta ki, de itt kicsit másról van szó. Itt az angyal nem a megfoghatatlan szubjektumot képviseli. Arra gondolt, hogy a képeimen nem egy madárperspektíva jelenik meg, azaz, hogy jó magasról szemléljük a házakat, kupolákat; ettől többet hordoznak… A színeket pedig ennek a kifejezésformának a szolgálatába állítom.
fotó: 10kerkult.hu/OGY
