Premier utáni majdnem teltház

Teltházas nézőtérrel vetítették december 13-án este a Kopaszkutya 2 című filmet a Kőrösi Kulturális Központban. A körgalérián néhány korsó sör várta a közönséget a premier után, s e rövid, hörpintésnyi szünet alatt elfoglalták helyüket a nézőtéren a film szereplői, alkotó.

   Először Bill király érkezett, s ült az asztalhoz, nyomában a rajongókkal, tisztelőkkel, akik a kezükre, CD-re, plakátra szereztek kincset érő autogramot. Ugyanerre a „sorsra jutott” Póka Egon is. Lassan-lassan eljött az idő, amikor is önmegtartóztatásra kellett kérni a közönséget; a beszélgetés után is lesz toll a szereplőknél, s nem felejtenek el írni sem! Azaz, hadd kezdődjék a beszélgetés!

   Jankovich Tibor, az est házigazdája, köszöntötte a bő félházas közönséget, majd bemutatta a jelenlévőket. Deák Bill Gyula énekes, Póka Egon basszusgitáros – mindketten Kőbánya díszpolgárai –, Szomjas György rendező és Huszár Viktor producer ültek az asztalnál.

A kérdések sorát is ő nyitotta, melyre Póka azonnal humorral reagált, megadva ezzel a beszélgetés alaphangját. – Mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, említsük meg az itt ülők között, hacsak képletesen is, Kőbánya önkormányzatát, amely két millió forinttal járult hozzá a film elkészítéséhez! (Bejelentését taps fogadta.) 

Jankovich kimentette Földes László Hobót, tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel nem lesz jelen. – Székesfehérvárról jön, úton van, de érkezése bizonytalan – mondta.

 
   Majd kellemetlen kérdéssel indított: olvasva a lapokat, az tűnik ki, a film rossz kritikát kapott, mondván, miért szerepelt benne Orbán Viktor, ez nem folytatása a szintén Szomjas György jegyezte Kopszkutyának, és miért hiányzott Schuster Lóránt? Ismét Póka ragadta magához a mikrofont. – A kritikusokról nemigen kell szót ejteni. Nekik az a dolguk, hogy kritizáljanak. Ahhoz pedig meglehetősen nagy bátorság kell, hogy valaki a másik ember munkájáról mondjon véleményt! Hagyjuk tehát őket békében! Az a lényeg, csináltunk egy filmet, s Gyuri (Szomjas György - a szerk.) a megmondhatója, nincs ennek nagy baja. Orbán Viktor meg azért van a filmben, mert speciel ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, s ennél fogva ő adja át a Kossuth-díjakat. Ez alól Hobó sem kivétel! – fejtette ki véleményét. 

Szomjas György vette át a szót. – A napokban elővettem a ’81-es film egy kritikáját, s ott olvastam, hogy a filmkritikus olyan, mint a szúnyog: annyit lát az emberből, akinek a vérét szívja. Az első film egy játékfilm volt, forgatókönyvvel, dialógusokkal. A zenészek – mint oly sokszor elmondták – szerepet játszottak. Az más kérdés, hogy minden egyes epizódnak meg volt az eredeti, a valóságban megtörtént alapja. Az egy másik műfaj. Ma, egy ilyen film leforgatása több száz millió forint lenne. A mostani film viszont teljesen más, egy szerény költségvetésű, mondhatni dokumentumfilm jellegű alkotás. Annyiban elvi folytatása az előzőnek, hogy az ott elindult sztori kibomlását, eredményét láttuk a sportcsarnokbeli koncerten. A Parlamenttel kapcsolat pedig annyit, hogy az ominózus kitüntetés előtt pár nappal kezdtünk forgatni, s a fejemet kellett volna vétetni, ha ez nem kerül be a filmbe. Az pedig, hogy egyáltalán bejutott egy filmes stáb, kizárólag Huszár Viktornak, a leleményes producerünknek köszönhető.

   Itt jegyeznénk meg, hogy a film költségeivel kapcsolatban a producer tételesen felsorolta az „adakozókat” – a végösszeg úgy tízmillió forint körüli. Ehhez hozzá kell számítani a produceri iroda saját tőkéjét, munkáját, s nagyjából sejthető a teljes költségvetés. Kicsit megbolondítva a kronológiát itt írjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy készülhet-e amolyan Kopaszkutya 3-féle film, az akkori fiatal rock-bandához hasonló, tehetséges mai zenekarral? A kérdés láthatóan meglepte a résztvevőket, de Huszár a pénz felől közelítve kizártnak tartotta, hogy ez lehetséges a közeljövőben. Szomjas azzal toldotta meg, hogy Póka zeneiskolájában évente alakul egy olyan banda, amely minden további nélkül megérdemelne egy filmet. Póka Egon mosolygott, s megjegyezte,”hiába, no, mi vagyunk a legjobb iskola!”

   S hogy ne maradjon el az eredeti kérdésre sem a válasz, Póka reagált ismét. – Nem titok, Schusterrel nem jó a viszonyunk. Az első film végén kidobtam a zenekarból, s ez jól is van így, minek erről többet beszélni? (Taps és nevetés követte szavait.)

   A közönség aktívan és sokat kérdezett, érintve az 1980-es Fekete bárányok koncertet, kutatva annak lehetőségét, hogy lesz-e mégegyszer HBB koncert, hogy miért szerepelt a Tetovált lány külön dalként az első film előzetesében, ha a filmben nem volt benne (éppen ezért – mondta Szomjas), szó esett a régmúlt politikai viszonyairól, ti. a zenében sokszor mondtak el az együttesek olyan tartalmakat, amik a napi beszédben nem láthattak volna napvilágot! A húszezer körüli nézőszám a Tabánban, anno, megdöbbentette a politikusokat, s akkor kezdték sejteni, hogy mekkora erő van a rock zenében!

   Kérdezték Deák Billtől, hányasa volt az iskolában énekből, hogyan veszítette el a lábát, Pókától a dalszerzés rejtelmei felől érdeklődtek.

   A 10kerkult.hu arra volt kíváncsi, vajon hogyan képes a rendező a rock-témájú film mellett folklór anyagokat is feldolgozni, rendezni. – Tudjuk, nagy a lelke, sok minden zene belefér, de más szeretni a rockot, a népzenét, és más ezekből filmet csinálni. Hogyan működik az agya, hogyan választja szét a műfajokat, a témákat? – Erre egyszerű a válasz – mondta Szomjas. – Csak zene van, és ha szívemnek való, a műfaj mindegy. Ugyanazzal az érzékenységgel nyúlok a témához, mint amikor a gyimesi népzenész-adatközlővel, Zerkula János prímással dolgozom vagy éppen a HBB-vel. Itt, Kőbányán kezdtem klubvezetőként, s csináltam 25 éven át. Egy olyan, azóta is a „popular culture” közegben, azaz a populáris kultúrában mozgok, ahol a rock és a népzene nagyon közel van egymáshoz. A népzenéről, belvárosi gyerekként csak a 30-as éveimben ismerkedtek meg. De, amikor meghallottam Sebő Feri és Halmos Béla minden addigitól eltérő, autentikus népzene megszólaltatását, az egy villámcsapásként ért, szerelem lett, s a szerelem a mai napig tart! Mondanék egy példát a népzene és a rock egymásba simulásáról. Gondolom, sokan ismerik a Csík zenekar feldolgozását, ahol a Quimby slágerét mezőségi muzsikára tették át, s ezzel egyben egy új zeneszám is született. Hát, erről beszélek magammal kapcsolatban is.

   Szomjas György válaszát Póka Egon is megerősítette, hozzátéve, hogy nem kívánja betölteni az estet, de a „zene egy oldhatatlan dolog; amikor a tanítványaimnak ezt magyarázom, azt mutatom be, hogy mindegyik zene ugyanabból a tizenkét hangból építkezik.  A kortárs zene és a free jazz nagyon közel állnak egymáshoz, sokszor mindkettő a folklórból merít. Lényegtelen, hogy ugyanazt a dalt egy furulyán vagy tizenkét húros gitáron szólaltatjuk meg. A lényeg az, hogy az embernek a lelke legyen benne!

A Hobo Blues Band 1978. április 15-én alakult meg egy Lajos utcai kocsmában a következő tagokkal: Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (gitár), Földes László ,,Hobo” (ének). Hobo elképzelései szerint amolyan hobbizenekarként zenéltek, majd az első koncertjüket nyáron a Lőrinci Ifjúsági Parkban tartották. Novemberben lépett az együttesbe Póka Egon (basszusgitár), akinek a kezdeményezésére az akkori időkben professzionálisnak számító muzsikusok csatlakoztak a csapathoz, s ekkor alakult ki az első ismertebb felállás: Hobo és Póka mellett Döme Dezső (dob), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár). Később az 1979 nyaráig vendégként fellépõ Deák Bill Gyula (ének) is állandó tag lett. Kezdetben a rock és bluesmuzsika klasszikusait, Rolling Stones, Doors, Hendrix, Cream nótákat játszottak magyarul Hobo fordításában, de Kex nóták is szerepeltek a műsorukon. Egy év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert az együttes a MOM Kultúrházban működõ klubjuk az Ifi Park-béli koncertek valamint a vidéki fellépések során tízezrek kedvencévé vált. 1979 nyarán amikor a HBB a svájci Krokus és az Omega előzenekaraként a Kisstadionban adott koncertet a zenekar végleg befutott. 

Az elmúlt három évtized során a Hobo Blues Band több mint 3000 koncertet adott 22 albuma jelent meg és közel harminc kiváló zenész fordult meg soraiban. A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című filmben főszerepeket játszottak. A lemezt betiltották a filmet viszont nem, a zenei anyag csak 1993-ban láthatott napvilágot.

fotó: 10kerkult.hu/OGY