AD-blacklist1

2011
okt.
16

A Jimi Hendrix utca titka

Írta: Oszvald György

 

FGY 288leadMéltánytalanul gyér publikum előtt, de óriási sikerrel mutatkozott be a KÖSZI színpadán Ferenczi György és a Rackajam zenekar. A csapat műsora a műfajok sokaságát fogja át a népzenétől a blues muzsikán és a dzsesszen át a rock zenéig – kielégítve egy széles életkori skálán mozgó, változó igényű közönséget –, mégis saját hangon szólalnak meg.

 

Az első szám után kedves gesztussal köszön be Ferenczi: – Most olyan helyen játszunk, ahol a kerület lakosa, kiváló barátunk, Póka Egon él, vezeti zenei stúdióját, és aki kitalálta, hogy Kőbányán ne lehessen play back elemekkel operálni a koncerteken. Gratulálunk és köszönjük neki ezt az ötletet. Velünk nem lesz gondja, ígérjük!

FGY 173   Meglehetősen régen, úgy kilenc éve készítettem Ferenczivel, az akkori Herfli Davidson együttes vezetőjével egy interjút. Engedelmükkel, idézek ebből néhány gondolatot.

„A koncerten rutinosan váltogatja gitárt, a hegedűt, és valóban élményszámba megy, mikor a szájharmonikába fúj. Hol kemény, funky alapra írt, népzenei betétekkel tűzdelt számot játszanak, hol a csodálatos blues készteti nyíltszíni tapsra a közönséget. Tizenhét év óta van a pályán, s mégis, tíz évet ad magának arra, hogy a stílusok, a harmóniák összecsiszolódjanak, hogy tökéleteset alkosson.

   Maximalista vagy?

   – Szó sincs róla. Sok idő kell ahhoz, hogy az ember megtudja magáról, mit akar a muzsikától, mi és mennyire fontos neki, és hogy milyen zenét akar játszani, mert mindeni olyan zenét játszik, amilyen ember.”

   FGY 068Az első félidő erről szólt. Ferenczi György zenéjéről és róla, ez emberről. Társai vele egyenrangú, fantasztikus tudású zenészek; a tökéletes talán készen van (habár, amennyire ismerem a druszámat, ad majd magának újabb tíz évet, hogy még jobb legyen a tökéletes.)

   A Petőfi dalok lényegét talán Lackfi János költő fogalmazta meg a legpontosabban: „A Petőfi-ipar évtizedek óta szállítja a lakodalmassá szelídített nótákat. Most viszont hála Ferenczi Györgynek (képünk) és társainak, itt dübörög az igazi, az irgalmatlan, a megalkuvást nem ismerő bluesos-rockos, kőkemény Sándor. Magyartanárok, magyarok, tanárok és nem tanárok, figyelem!”

   Nos, ennek az átlényegülésnek volt tanúja a közönség. A szünet után Ferenczi így szólt: – A romantikus hangulattól valami billentsen már ki, mert olyan szép hangokat hegedültem az imént!  Ezért most Petőfi: Csikós vagyok című versére írt dalunkat muzsikáljuk el. És elmuzsikálták! Mit muzsikáltak! Egyenesen varázsoltak – ez a zene több, mint zene! (Akármennyire is képzavarnak tűnik, vállalom a minősítést! Ha Ferenczi Rembrandt lenne, műalkotást kellene mondanom – minden apró hang a helyén van, döbbenetesek a ritmikai váltások, egy hangsúly, egy akkord …)

  
   Emlékszem, abban a réges-régi interjúban elmesélte, hogy mikor Salamon Beával, a Méta zenekar prímásával megismerkedett, körömreszelővel csiszolgatta a szájharmonika lemezeit, hogy megfelelő hangnemben szólaljon meg, amikor a széki csárdást játssza!

FGY 090

    Ezzel kezdtem a koncert utáni beszélgetést.

   – Már nem igaz, hogy keresed a műfajok, hangzások ötvözésével létrehozható Ferenczi György-féle világot. Már készen van. Változatos, színes, de mégis homogén muzsikát hallottam. Ez egy végleges állapot?

   – Hál’ istennek, nem végleges, de ezt az állapotot nagyon szeretjük! A kilenc évvel ezelőtti interjúhoz képest annyi történt, hogy minden zenész, én magam is, tanult s eljutottunk arra a szintre, hogy ha most népzenét kellene játszani, gond nélkül tudnánk. Ami régen csírájában volt csak meg, az mostanra beépült a tudatunkba. De mi nem akarunk népzenét játszani, mert nem akarunk a csodálatos népzenész barátainktól jobban muzsikálni és nekünk nem feladatunk az, hogy tolmácsoljuk az autentikus népzenét, mert mi feldolgozók vagyunk és rock and roll-zenészek, akik a saját kultúrájukat mindenek felett tisztelik, és mindenki hajlandó ezért dolgozni, és amit a műsorba berakunk ebből, az úgy szólaljon meg, ahogy kell. És ezért látod azt a határtalan örömöt rajtunk, amikor a színpadon állunk és zenélünk! Mert amit játszunk, az a miénk!

FGY 031   No, hát ez valóban Ferenczi György! Ömlik belőle a szó, az, hogy beszélhet a muzsikájukról, látható boldogsággal tölti el. Hagytam egy slusszpoént is a végére, mert hogy a Métára, Székre emlékszik, az rendben van. De beugrik-e neki, hogy egyik bálványáról, Jimi Hendrixről mit mondott nekem, anno? Ezért rákérdezetem: – És a Jimi Hendrix utca hogy van? – Köszönöm jól, kacsint egyet, jelezvén, tudja, mire gondolok, most is abban az utcában lakom. (Ferenczi György Magyarországon a második zenész, akinek a kérésére utcát neveztek el példaképéről a lakóhelyén. Az első, a méhkeréki prímás, Kovács Tivadar, a népművészet mestere volt – Dankó Pista utca.)