Újabb vendégzenekarok a délszláv táncházban
Nem mintha a szervező, Szabó Bogdán, a Kőbányai Szerb Önkormányzat elnöke rosszul végezné a dolgát, vagy az eddigi zenekarok nem lettek volna alkalmasak a tánc alá zenélésre. Nem biz’ a! Annál inkább volt célja, hogy hogy az eddig Kőbányán nem szereplő bandák, a Selo és a Martenica is bemutatkozhassanak április 8-án.
Őszintén bevallom, a Selo zenekart egyáltalán nem ismertem, a Martenicát ugyanakkor már hallottam korábban is zenélni. Mindkettőjük zenéje magával ragadott.
A Selo – facebook oldalán hivatalosan az ORKESTAR SELO – zenekar, a Balkán, azon belül Szerbia rendkívül színes zenei kultúráját képviseli. 2017-ben ünnepelték fennállásuk 10. évfordulóját egy Szigetcsépen tartott koncerttel, s ezt alapul véve, simán mondhatom, hogy a kőbányai zenélés a 15. születésnap ünnepe volt.
Az Orkestar Selo zenekar
A zenekar sajátos felállásban adja elő a szerb dallamokat: két tangóharmonika, basszusgitár, ritmusgitár, elektronikus dob, és egy szenzációs hangú énekes alkotja a bandát. Az ember egészen mást várna: tamburát, dudát, dobot… Mert, ugye, a népzenéhez ezen a vidéken inkább a hagyományos hangszerek dukálnának. Ám azt kell mondjam, hogy mindig van egy „de”. Pardon, igy helyesebb: „DE”. Mert a srácok tökéletes hangzásvilágot teremtettek a szerb, délszláv népzenének. Ebben a két harmonikás főszerepet játszik, a többi hangszer pedig jól helyettesíti a hagyományos hangszereket, pl. a tamburabőgőt (bassztambura) a basszusgitár.
A zenekar repertoárjában megtalálható az eredeti szerb népzene, de a többi balkáni nép zenéje is. A Selo „élete” szülőfalujukban, Lóréven kezdődött – mondta egy alkalommal a zenekar vezetője, Uroš Dimitrović. Sőt, a zenekar fele lórévi születésű. A céljuk az volt, hogy a Magyarországon élő szerbek örömére tegyenek valamit. „Elsősorban az identitás miatt kezdtünk dolgozni a zenekarral” – idézte az alakulást a zenekarvezető. Uroš és testvére, Dusan apja, nagyapja, sőt dédapja is zenészek voltak, de így voltak ezzel a zenekari tagok is.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem találtam honlapot a zenekarról, a facebook profiljuk is nagyon szűkszavú, de rábukkantam több videójukra is, és több gondolatot az ott elhangzó riportokból sikerült kivenni, s közreadni.
A Martenica zenekarral könnyebb volt a helyzetem. Bőséges infóval bírnak, ebből szemezgettem néhány mondatot. „A Martenica Együttest 1982-ben, a közelgő „Ki Mit Tud?” televíziós vetélkedőn való részvétel szándékával alapítottuk. A balkáni táncházakból már ismertünk néhány bolgár táncot, de a komoly tanulás akkor kezdődött. Nem sejtettük, hogy ezzel egy nagysikerű amatőr együttes jövőjét alapozzuk meg. Az első év elszánt munkája örök mérce a Martenica előtt. Szerencsénk volt, hogy a tehetség mellé szorgalom is társult, így nagy meglepetésre 1983-ban megnyertük a „Ki Mit Tud?”-ot.”
A Martenica zenekar
A meghívások nem maradtak el, sőt, egyre többet utaztak külföldre, miközben a bolgár táncok széles repertoárját vették fel az együttes műsorába. A Palma de Mallorca-i Néptánc Világfesztiválon elnyert fődíj, a bulgáriai fesztiválokon való szereplések jelentették a 90-es évek csúcspontjait.
A kőbányai táncházban szenzációs volt az alakításuk, hibátlan előadással – zenével – szolgáltak a táncosoknak. A főszereplő itt is a tangóharmonika, mellette egyenrangú partnerek a pengetősök, a dob és a kaval. No meg a csodás női énekhang – nem véletlenül kapott egy hatalmas csokor virágot. Az öttagú együttes változatos ritmikájú opusokkal adott lehetőséget mind a gyors, bonyolultabb szerkezetű, mind a lassúbb tempójú, inkább pihenésre szolgáló táncoknak.
És a táncosok? Most is el kell mondjam, hogy az ő szempontjukból nézve univerzális tudással rendelkeznek. Lassan arcról ismerem sokukat, s ha délszláv folklórt kicsit kiterjesztem egy tágabb balkáni területre, szinte mindegy nekik, hogy görög, szerb, albán, bolgár, macedón zenére kell táncolniuk. Mindentudók. Több alkalommal, mint ezúttal is, profi táncosok mutatnak hol egyszerűbb, hol nehezebb lépéseket. A kör nem áll meg, lehet, hogy az első lépések nem sikerülnek, a harmadik, negyedik próbálkozás már nyerő, s az „ellesés” technikáját felváltja az örömtánc.
A táncházba visszatért a rég nem látott, a szünetben felszolgált burek, a moderátor Szabó Biljana – a szerb önkormányzat tagja – volt, a vendégeket, zenészeket Szabó Bogdán köszöntötte.
A táncházon részt vett Jógáné Szabados Henrietta, a Kőbányai Önkormányzat nemzetiségi referense.
A magam részéről csak azt mondhatom, hogy várom a következő délszláv táncházat (mondom ezt úgy, hogy 15 éven át magyar népzenét muzsikáltam.), a sokszor rendkívül virtuóz zenékkel!
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY