Gondolatok egy különleges koncert elé
Abban, hogy a Duna Szimfonikus Zenekar Kőbányán lelt új otthonra, próbateremre, nem csak a véletlenek segítettek. A Duna Zeneház létrejöttéhez többféle kőbányai kötődés is kellett. Szklenár Ferenc művészeti vezető a Kőbányáról indultam című koncert előtti próbát megelőzően tudott időt szakítani egy rövid interjúra…
– Feltételezem, hogy amikor a zenekar válságos helyzetbe került, s arról kellett dönteni, hogy megszűnik, vagy nem, és ha így lenne, akkor kell egy új székhely, próbaterem. A tények azt mutatják, hogy az utóbbi irányba léptek. Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, hogy találjanak egy megfelelő helyet?
– Talán meglepő, de a székhely keresés azonnal telitalálatot jelentett. A Magyar Élőzene Nonprofit Kft. lett a zenekar jogutódja, s dr. Gyimesi László, aki az alelnöki funkciót is betölti a tulajdonosi és alapítói jogokat gyakorló Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetében. Ehhez a szakszervezethez tartozik a Kőbányai Zenei Stúdió (igazgatója Póka Egon nemrég hunyt el -a szerk.) is. Kézenfekvő volt az első lépéseket Kőbányán megtenni. D. Kovács Róbert polgármester az első szóra pozitívan nyilatkozott, ígérte, megnézi a lehetőségeket. Nem sokkal ezután Radványi Gábor alpolgármester már azt az épületet mutatta meg nekünk, mely az első pillanatra megtetszett, s amelyben most próbálunk és beszélgetünk. Sikerült a belső teret az igényeinknek megfelelően átalakítani, s azóta is szorgos munka folyik.
Szklenárt Ferenc (képünk) egy kedves közbevetést tett. Elmondta, hogy a zenekar tagjai pontosan tudják, hogy az nem csak egy mítosz, amit „mi kőbányaiak mondunk, hogy ez itt Budapest mértani közepe” – hiszen akár honnan indulnak el, közel azonos idő alatt érnek ide. Azonnal fölkaptam a fejem a fogalmazásra, s utalva az említett direkt kőbányai keresésére, már kérdeztem is.
– Mit és kiket kell érteni, a „mi kőbányaiak” alatt, túl azon, hogy a koncert három szólistája kőbányai fiatal?
– Hadd kezdjem azzal, hogy 13 évet éltünk itt, Kőbányán, a családommal, s a szólistáink zeneiskolai élete részben az én gyerekeim zeneiskolai pályafutásával együtt folyamatosan előtérben voltak. A másik, hogy a Tutta Forza Zenekar vezetőjéhez, Bakó Rollandhoz is régi barátság fűz. Sőt, a fiam is tagja volt a zenekarnak, míg külföldre nem ment.
A rövid kitérő után továbbra is az új próbaterem volt a terítéken.
– Milyen előnyei vannak a Duna Zeneháznak a korábbi helyükkel összevetve?
– Az egyik legfontosabb szempont, hogy míg belvárosban szinte lehetetlen volt parkolót találni egy autóbusznak, mikor turnéra vagy vidékre mentünk, s hangszereket, kottákat kellett pakolni, itt beáll a busz az épület elé, s pillanatok alatt megoldjuk berakodást. Nincs stressz, nincs idegeskedés. Ezen túl az is előny, hogy sikerült a kottatárat – néhány kötet kivételével – egy terembe elhelyezni, s pihenőt, illetve egyéni gyakorlásra is alkalmas helyiségeket is berendezni, valamint kialakítottunk egy védett hangszerraktárat is.
– Elégedettek-e a próbateremmel? Kérdezem ezt azért is, mert első ránézésre – saccom szerint – egy 50 fős zenekar elég szellősen elfér benne.
– A zenekar 40 fős, a hivatalos besorolás szerint kamara szimfónikus zenekar. Nekünk valóban elég, ám ha például egy kórussal együtt kívánnánk egy oratórikus művet próbálni, már kicsinek bizonyulna a tér. A műhelymunkának viszont tökéletes terepe ez a földszinti próbaterem.
Az utolsó előtti próba a Duna Zeneházban
– Hogyan illeszkedik a három szólista a zenekar programjába? Meglévő repertoárhoz csatlakoztak, vagy új műsort kellett létrehozni?
– Az volt az alapgondolatunk, ha már itt vagyunk Kőbányán, adjunk ennek a három tehetséges fiatalnak (Takács Dorottya, Könyves-Tóth Mihály, Renczés Balázs) lehetőséget, hogy autentikus, műveket játszanak, amik a szimfónikus zeneirodalom részei. Értem ez alatt, hogy nem átiratokkal szólóznak, hanem eredetileg is szimfónikus zenekarra és ezekre a hangszerekre írt szóló műveket, versenyműveket adjanak elő. A kőbányai nyitó koncertünkkel, március 25-én, azt valósítjuk meg, hogy összekötjük a helyi értékeket azokkal az értékekkel, amiket mi kívánunk a került kulturális életébe hozni.
A jelen helyzetben a szólistáink kéréseinek igyekeztünk elsőbbséget adni. Az általuk javasolt darabokhoz válogattunk olyan zenekari műveket, melyekkel egy komplett műsor jön létre. Az első részben klasszikus darabok vannak: preklasszikus, Mercadante: E-moll fuvolaverseny (Takács Dorottya - képünkön Szennai Kálmán karmesterrel) és klasszikus: Haydn: Esz-dúr trombitaverseny (Könyves-Tóth Mihály -képünk), s ezek mellé szerkesztettük, egyeztetve Szennai Kálmán karmesterrel, a klasszikus nyitányt, Mozart: A varászfuvola szerzeményét.
A Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára szóló darab (Renczés Balázs – cselló - képünk, lent), e mellé párosítottuk a Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantázia opust.
Így alakult ki az első rész klasszikus tartalma és a második rész orosz romantikus karaktere.
Nos, ezeket az értékeket élőben is volt szerencsém megtapasztalni, mert nem csak az interjúra kaptam lehetőséget, de végig néztem az utolsó előtti (a főpróbát megelőző) próbát. Ennek első részében a zenekari darabokban történtek az utolsó finomítások, a szünet után a szólistákkal nézték össze a legfontosabb részeket.
Számomra döbbenetes volt például a Rómeó és Júlia nyitány hatalmas energiája, az érzelmi viharokat idéző dinamika, a fortissimo és a pianissimo váltakozása, mintha egyik pillanatról a másikra zuhannék a morajló-harsogó hullámhegy csúcsáról a kavargó mélységben a víz alá, a csend és nyugalom szférájába. Hol a lágyan muzsikáló vonósok, hol a döbbenetes dinamikával, hangsúlyokkal játszó ütősök, máshol a fúvósok érces, zengő megszólalása bűvölt el.
A szólistáknál pedig az a hasonlat jutott az eszembe, hogy a fiatal művészek vérprofi előadása vetekszik a rutinos, nagy „öregek” magabiztos játékával.
Kívánom, hogy mindenki élje át ezeket az érzéseket, s gyönyörködjék egy csodálatos koncertben!
A rövid interjú és a koncert előtti nap utolsó próbájának megtekintése után azt is mondhatnám, sőt, mondom is, hogy a március 25-ei koncertet hangsúlyozottan ajánlom minden, a zenét szerető közönség – kortól függetlenül! – figyelmébe. Jegy még kapható, s nem késő akár egy órával a kezdés előtt is a koncert megtekintése mellett dönteni!
A próba fotói: 10kerkult.hu/OGY
